Vádolok

Ha válságba kerül, minden ország keresi a kivezető utat. Normális körülmények között ez a helyes megoldás, de a kisebbségi kormány cselekvőképtelensége miatt nálunk már olyan rossz a helyzet, hogy a családoknak azonnali segítségre van szükségük. Gyurcsány – szemben a mindig igazat mondó Fidesz-vezérrel – a fidesznyik ítélet értelmében hazug, és mindig azt mondja, ami a pillanatnyi érdeke. Hazug emberrel az egyezkedik, akinek elment a józan esze”, és így tovább. Alig bővített, inkább tőmondatokban lökődnek ki a mindig „légy résen, támadó pózban” ágáló pártkatonából a 168 Órában lejegyzett interjú mondatai.
Részemről: vádolom a Fidesz szóvivő jezsui-
táit, a törvényes kormány és valamennyi magyar szocialista 2002 óta tartó szakadatlan inszinuálásának szándékos elkövetésével. Vádolom őket, mert képmutatók, és – elegendő „spiritusz” híján – mindent elkövetnek azért, hogy őket ravasz, agyafúrt „bűnüldözőknek”, és az első számú fidesznyik inkvizítor (bizonyos Kövér úr) mögül? mellől? naponta, sőt, gyakran naponta többször is előugorva, a vezérük szerinti „igazság” lángpallossal felszerelt  bajnokainak lássák-hallják a választók.
A szocialisták és a kormány – elsősorban pedig Gyurcsány Ferenc – insziunálásának okát tudjuk: Orbánnak és a fidesznyikjeinek a két, illetve három vereség beismerésére való képtelensége. Valószínű ok lehet még, hogy hamarosan lejár a felhalmozott – több mint kétmilliárdos – pártadósság visszafizetésének határideje. (Bár ez utóbbi szükségességének valószínűsége a napi hírek szerint csökkent, hiszen egy olyan országban, ahol 600-650  repülőgép és 200-250 helikopter van a diszkrét bájú, baráti „királycsinálók” tulajdonában, a hitelezőknek nem lehet annyira sürgős ilyen „aprópénznek” a behajtása.)
Igyekszem nevükön nevezni magatartásuk motivációit, a vakhitet és vakbuzgóságot, a szemellenzőik miatti tudatlanságot és türelmetlenséget, a gyakran tetten érhető gyermeteg butaságot, mások elbutításának szándékát, a dogmatizmust, a vezér és a „vezérkar” iránti szervilizmust, a politikai ellenfél ellenségként való „kezelését”, a párbeszéd elutasítását, és ha mégis szólni kell a „másikhoz” , nem az ellenfél meggyőzésére, hanem megsemmisítésére (vagy elűzésére) irányuló szándékot, az együttműködésre való alkalmatlanságot, és az empátia, valamint az önálló gondolkodás hiányát.
A 168 Óra július 17-i számából megtudhattuk: Szijjártó nem törődik azzal, hogy demagógnak bélyegzik. (Miért is törődne, ha a vezér elégedett vele?) Azt is kijelentette, hogy a pártok párbeszédének, megbékélésének nincs értelme. Csak egyértelmű választói felhatalmazáson alapuló kormányzással lehet kijutni a jelenlegi helyzetből. Kérdem a „nem vak ez csak bátor” paripa történetét rendszeresen eszembe juttató fiatalembertől: milyen alapon mondja, hogy a 2006-os országgyűlési választásokon győztes szocialista párt, valamint a törvényesen kinevezett, elvitathatatlanul legitim miniszterelnök, továbbá a kormány nem rendelkezik egyértelmű (a választópolgárok többségétől származó) felhatalmazással?
Miből gondolja, hogy a 2006-ban (az akkor is elbizakodott) elnáspángolt Fidesz a  szerviliseivel és az álnok népszavazással „szerzett” parlamenten kívüli többséggel (az SZDSZ szavazatai nélkül(!?) és az Orbánért korántsem rajongó MDF kételyeivel) kormányzóképesebb a konvergenciaprogramot végrehajtó – s ha a világgazdaság is lehetővé teszi, s nem húzza vissza, nemsokára felívelő növekedési pályára kerülő (baloldali, illetve balközép párt(ok) alkotta, és néhány józan, konzervatív és européer liberális által támogatott) kormánynál?
Tudom, hogy ezt a „laikus vádiratot” bíróságnál nem nyújthatom be. Csak remélem, hogy akik elolvassák, velem együtt követelik: a közvélemény (erkölcsi) ítéletét.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!