„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő”, mondja az egykori sláger, „az
ember strandra jár, mert azért van itt ő”. Igen, ez volt az én
ifjúságom unalomig ismert dala, a Pancsoló kislány… Úgy emlékszem, a
nyarak tényleg megbízhatóan melegek voltak, a strandok pedig
megfizethetők. Mostanában – így júliusban – az egyik nap nyár van,
másnap ősz vagy tél, a strandok meg baromi drágák.
Persze szomorúságra semmi ok, mert jókedv az van bőven. Olvasom az egyik bulvárlapban, hogy valamelyik kereskedelmi csatorna sztárjai a strandra vonultak ki új vetélkedőműsoruk felvételére, és ott aztán nagy kacagások közepette egymás nadrágjából itták a koktélokat – persze csak szívószállal, mert úgy azért mégis csak gusztusosabb. De aki alulmaradt a játékban, például a „dögös vörös”, azt nyakon öntötték moslékkal, a nézők nagy derültségére.
Jónak, szépnek ígérkezik a műsor, én már alig várom. Főleg – és ezt ne vegyék tőlem disznóságnak – a moslékos részre vagyok kíváncsi. Félreértések elkerülése végett: nem akarok igazságtalanul ironizálni egy még el sem kezdődött, de feltehetően nagyon színvonalasnak ígérkező műsorról. Itt az ember majd azt kapja a nyakába, amit ígérnek. De az a vödör moslék mindnyájunk nyakába csorog nap mint nap.
És most nem csak a napi politikára gondolok. Elvárják, hogy ma már szinte mindenütt parkolódíjat fizessünk, holott kiderült, hogy az általunk befizetett milliók jórészét egész egyszerűen zsebre vágják egyesek, elsikkasztják, de mi kötelesek vagyunk fizetni, a fene se tudja már, hogy kinek és miért.
Pedig amúgy vidáman élünk. Minden hétvégén lezárják a Lánchidat – buli van – aztán a Margit-híd egyik sávját is, a kerékpárosok kedvéért. Szép, humánus dolog. A múlt szombaton – miután röpke félóra alatt eljutottam a Jászai Mari tértől kocsival a Margit-szigetig – a hídon négy boldog, kipirult arcú kerékpárost láttam tekerni. A járdán.
Pedig amúgy vidáman élünk. Ha igazán vidámak akarunk lenni, ott van például a Vidámpark. A belépő fejenként négyezer forint, és akkor még fel sem ültünk semmire. Illetve dehogynem. Már rég fel vagyunk ültetve, és csak forgunk, pörgünk, és észre sem vesszük, hogy közben csorog a nyakunkba a…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!