Lévai dosszié

Lévai Balázs műsora csak zsánerében hasonlít Frei Tamás Dossziéjára, minden másban jobb annál. Az infotainment, azaz szórakoztatva tájékoztató műsor, melynek címe a Révai-féle nagylexikon blikkfangos kifigurázása, az utóbbi idők egyik legélvezetesebb produkciója az M1-en, még a nyári ismétlése is. Szellemes és könnyed módon mutat be egy-egy „szócikket”, alaposan körüljárva egy-egy érdekes témát, mint a doppingolás, emellett sosem vagy alig hallott információkat is megtudhatunk a műsorból, mint hogy II. Erzsébet angol királynőnek magyar felmenői vannak, vagy hogy a briteknek nincs személyi igazolványa. A Nagy Britannia jelenkori társadalmi kihívásairól szóló részt kicsit már túl zsúfoltnak is éreztem, talán a rendező és a producer feladatát is vállaló Lévai sem tudott lemondani a rengeteg értékes anyag egy részéről.
Nem tudom, mi lesz a sorsa a műsornak, melyből négy, az MTV honlapján visszanézhető rész készült a tavasszal. A költségvetése biztos nem bakfitty, de legalább jóra költ a köztévé. A legutóbb vetített epizódban az amerikai igazságszolgáltatás mitikus, a (film)irodalmat oly sokszor megihlető természetét kutatta. Washingtonba ment, bírákkal, ügyvédekkel beszélt. Nem a leghíresebbekkel és leggazdagabbakkal, mint azt Frei tette volna, hanem a szakmájukban elég jókkal. És nem volt kevésbé érdekes. A riportert leginkább a trükkök és a városi legendák igazságtartalma érdekelte, nem az, hogy hány szobás a villájuk, és melyikük hetyegett már Sharon Stone-nal. Na jó, az egyik riportalanya már Michael Jacksont is védte, de ez még belefér.
Ki ne ismerné a sztorit, hogy valaki beperelte a mikrosütője gyártóját, amiért nem volt beleírva a használati utasításba, hogy tilos benne macskát szárítani. Vagy az embert, aki pert nyert, mert a gyorséttermi forró kávé megégette – azóta van ráírva a papírpoharakra, hogy vigyázat, forró. Efféle sztereotípiák élnek bennünk az amerikai igazságszolgáltatásról. Lévai is bemutatott egy asszonyt, aki 17 millió forintnak megfelelő kártérítést kapott főbérlőjétől, amiért lakásában a fejére esett egy ablaktábla. De emellett kiderítette azt is, hogy a nagy kártérítési tételek azért jellemzőek, mert a tengerentúlon szívesebben oldják meg pénzzel a konfliktusokat, mint állam bácsival, és a viták többsége peren kívüli megegyezéssel zárul, nem is kerül az esküdtek elé. Filmrészletekkel is illusztrálva boncolgatta kicsit a precedens jogot, az esküdtszék működésének pszichológiáját, a halálbüntetést, az igazságszolgáltatás és a média kapcsolatát, az ügyvédi taktikázást, miközben Starbucks kávét szürcsölgetett az ügyvédek, bírák dolgozószobáiban, akik boldogan adták elő saját hősiességükről szóló anekdotáikat. Lévai szép kiejtéssel és jól beszélt angolul, néhány riportalany ennek ellenére lassított felvételben, kissé bizalmatlanul válaszolt neki. Talán mert lassan olyan szőrmók lesz, mint Tom Hanks a Számkivetett című film vége felé. Még így is ő a köztévé egyik legszimpatikusabb, legintelligensebb figurája, aki a Bestseller és a Dob+Basszus után újabb műsorral bizonyította ügyességét, rátermettségét.
Már a Dob+Basszusban is nagy értéknek tartottam, hogy Lévai úgy tud populáris témákról műsort készíteni, hogy közben mellőzi a bulváros manírokat és az olyan közhelyeket, mint „a vadkapitalista rendszerváltás, egy soha vissza nem térő évtized”, és a „felhőkarcoló-világban élő amerikaiak”, persze csak nekünk, csak itt és csak most. Azért becsúszott egy „hibát vét” (ha elvéti, akkor nem követi el, ugye), és a bíróság is inkább beidézni szokta a tanúkat, nem megidézni, ez inkább a médiumok dolga. De Lévai biztos nem fogja Szilikon-völgynek mondani a Szilícium-völgyet, és nem kell félnünk attól sem, hogy esetleg egy orosz bérgyilkost játszó színészt szerződtet, és még le is bukik. A valóság sokszor érdekesebb, mintha a történetet kitalálnánk…
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!