Mezei Dániel a sport szeretetét próbálja átadni

 Hogy az újdonságokkal kezdjük: a Magyar Televízió sportriportere idén az Európa-bajnokságról közvetített először műugrást, amelyhez sportolók segítségét kérte. „El kellett magyarázniuk a pontos szabályokat és hogy mire érdemes figyelnem. Nem ijedek meg az új dolgoktól, csupán tisztességesen elvégzendő feladatnak tekintem őket. A műugrás kommentálása külön örömmel töltött el, szerintem minden szempontból „televíziós sportág”. Látványos a közvetítés, a nézők számára érthető, ami történik és a pontozás sem bonyolult” – magyarázta.
A technikai sportokat, vagy a vízilabdát persze egy fokkal szívesebben csinálja, hiszen a több tudás és tapasztalat egyszerűbbé teszik a munkát. „A sportriporteri szakma csúcsának egyértelműen a sportközvetítést tartom. Ez az, ami a legjobban érdekli az embereket, főleg, ha magyar sikert közvetíthetünk. Büszke vagyok rá, hogy kommentátorként részese lehetettem annak a futamnak, ahol megnyerte Talmácsi Gábor a világbajnoki címet. A Magyar Televízió akkor szerezte meg a jogokat, mikor még csak elkezdett befutni a szekér és akkor is megtartotta azokat, mikor hullámvölgyben volt” – mondta. „Komoly feladatnak érzem, hogy összeszedett legyek és koncentrált, mikor kommentálok. Arra az egy-másfél órára úgy készülök, mint ha magam is a sportolók közé tartoznék. Ha kiabálok, ha drukkolok vagy éppen kritizálok, mindezt egyetlen cél érdekében teszem: megpróbálom átadni a sportág és a sport iránt érzett szeretetemet” – tette hozzá.
Mezei Dániel 1992-ben került a Magyar Rádióhoz, Molnár Dániel hívására. Két évig dolgozott a Sport- és az Ifjúsági Osztályokon. „Iskolás koromban két dolgot tartottam elképzelhetőnek; hogy színész leszek, vagy sportriporter. Tizennyolc évesen volt egy Trabantom, abban gyakoroltam a közvetítést miközben vezettem. Molnár Dánielt nagyon kedveltem, már gyerekként is, Vas István Zoltán foci közvetítései is emlékezetesek számomra. Világ életemben imádtam a vízilabdát, én is űztem, bár nem versenyszerűen. A kilencvenes évek elején kezdett el újra felfelé ívelni a magyar vízilabda csapat pályája, innentől kezdve szinte minden Knézy Jenő, Török László kommentálást megnéztem, meghallgattam. De megjegyzem: akkor is kedveltem a pólót, amikor elmaradtak a sikerek. Nem az aranyak miatt kezdtem uszodába járni” – emlékezett. „Novotny Zoltán felkészültségét és munkához való hozzáállását példaértékűnek tartottam, sokat segített Radnóti László vagy éppen Török Laci, de sokat lehetett tanulni később – már 2002-ben - Vitray Tamástól is, akitől hideget, meleget is kaptam. Ahogyan az idősebb, tapasztaltabb kollégákkal találkoztam, hozzájuk mérten próbáltam magamon alakítani. A Duna TV-ből visszatértem még a rádiózáshoz, 1998-tól két évig a Danubius Rádióban dolgoztam. Szerettem csinálni, de ma már vérbeli tévésnek vallom magam. Tizennégy éve dolgozom televíziónál és bár nem zárkóznék el a lehetőségtől, évek óta nem keresett meg egyetlen rádió sem.”
A Duna TV-ből több kollégájával együtt átigazolt a Magyar Televízióhoz 1999-ben.  Közvetített technikai sportokat, vízilabdát, kézilabdát, labdarúgást is. Vezetett élő műsort, stúdióműsorokat és szerkesztőként is kipróbálta magát. „Néha olyan sportágakat is kommentáltam, melyekhez nehezebben tudtam közel kerülni. A súlyemelés, vagy a birkózás például nem az én világom. Az első televíziós sportkommentálásom a Komjádi uszodából volt, egy Vasas-Fradi meccs 1993-ban. Az első élő közvetítésem pedig, egy körkapcsolás, a Haladás - Vasas labdarúgó mérkőzésről. Gulyás Laci azt mondta a stúdióból, hogy csupán egy percet kell majd beszélnem, mert Novotny Zoltán kint van a súlyemelő Eb-n és ő tölti ki a műsoridő nagyobbik részét. Ebből azután hét perc lett, mely alatt teljesen leizzadtam… Négy perc után Novotny megsajnált és átvette tőlem a szót külföldről” – nevetett. „Nehéz volna sorrendet felállítanom, miről kommentálok legszívesebben, de azt hiszem a vízilabda van az első helyen, majd a motorsportok. De egy jó kézilabda, vagy focimeccset is bármikor megnézek. Forma 1-et is szerettem közvetíteni, erre két évig volt lehetőségem a Magyar Televíziónál. Ültem kétüléses Forma 1-es versenyautóban, Olivier Panis mögött, fantasztikus volt. Nem a gyorsulás, inkább a lassulás az, ami igazán erőteljes. Mikor Panis megállt, alig tudtam kiszállni az autóból, úgy megroppant a derekam. De az élmény megvolt…” – mesélte.
Mezei arról is beszélt, hogy vannak olyan helyzetek, mikor a kommentátornak is állást kell foglalnia, noha alapvetően nem ez a feladatuk. „A két évvel ezelőtti, Vasas – Eger vízilabda bajnoki-elődöntőben, annak ellenére, hogy Gerendás Györgyöt tisztelem, ki kellett mondani, hogy hiba volt ütnie a meccs végén. A technikai sportoknál más a helyzet: sosem lehet tudni, mi történik az ember alatti géppel. Nem mondhatom például Talmácsiról a futam közben, hogy uramisten, mit csinál, mert nem lehet tudni, éppen mi ment tönkre a motorján. De a labdajátékokban például, ha a riporter tíz-tizenöt éve járja a pályákat és szereti a sportágat, néha bizony kimondhat dolgokat. Ez olykor veszélyes lehet, de vállalni kell, még ha a néző, vagy a szakember is kérdőre von utána.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!