Az uborkaszezonnak nevezett időszak napjait éljük, amikor – egy-két hete és még pár napig – Európa alapvetően csendes, legalább is érdemi futballügyekben. Egyelőre a felkészülés zajlik kontinens-szerte, s jobb híján verbális labdarúgás folyik.

Például az öreg földrész bajnokságának minapi megnyerésével Európa vitathatatlan első számú futballnagyhatalmává vált Spanyolországban is, ahol az új campeonato előtt voksversenyt tartottak. Persze minden közvélemény-kutatásnak vannak fogyatékosságai, és éppen reprezentativitása miatt nem tekinthető teljesen egzaktnak a végeredmény, a szondázás arányai azonban jól mutatják jelen esetben a népszerűségi sorrendet. Nevezetesen most például azt, hogy a spanyoloknál – egyébként cseppet sem meglepő módon – a labdarúgás a legkedveltebb sport, ahogyan az amúgy már a foci Eb előtt is jellemző volt rájuk, s a futball után a dobogósok között az autósport és a tenisz szorított még magának helyet. A haloványabb színek tulajdonosain sincs megrökönyödni való, hiszen Fernando Alonso – bár a mostani Forma–1-es szezonban egyáltalán nem róla szólnak a vezetőhírek, hogy ne mondjuk: a középmezőnybe süllyedt vissza – korábbi kétszeres világbajnokként azért mind a száguldó cirkusznak, mind saját magának kellő mennyiségű kedveltségi muníciót halmozott fel ahhoz, hogy csak a foci tudja megelőzni. Teniszben pedig ott van nekik a veretes ígéretből mára gyakorlatilag világelsővé előrerukkolt Rafael Nadal, aki ebben az idényben majdhogynem legyőzhetetlennek bizonyul. S miután az eddig abszolút rangelsőnek számító svájci Roger Federert némi túlzással élve: „agyba-főbe” verte utóbbi találkozói-kon, a spanyol tenisz ikonja hosszú időre megvetette lábát a popularitás dobogóján. Amelynek csúcsán Spanyolországban is a foci, a világ tántoríthatatlanul legkedveltebb sportja áll…
A futball egyetemességére jellemző módon a hispániai élklubok nem csupán odahaza vonzanak tömegeket, hanem a földgolyó megannyi szegletében léteznek és működnek gyakorlatilag folyamatosan növekvő taglétszámmal rajongói klubok, amelyek tagjai a Real Madrid, vagy éppen az FC Barcelona sikeréért szorítanak. A szurkolói imádat sajátos globalizációja folytán a világban sok tízmilliónyian szegődtek a két élgárda szurkolóinak seregéhez, bár pontos kimutatás ez ügyben nem készült, magában, Spanyolországban viszont a közvélemény-kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a megkérdezettek – kivetítve, ha úgy tetszik, nemzeti méretekben – csaknem 33 százalékban a fővárosi királyi gárda hívei, míg a katalánok elitegyüttesének durván 25 százaléknyian drukkolnak. Vagyis „lefordítva”: minden harmadik spanyol a Real, és minden negyedik a Barca elkötelezettje. A két futballóriás gyakorlatilag teljesen le is fedi a hispánok focitérképét, hiszen a népszerűségi lajstromban harmadikként végzett FC Valencia a megkérdezettek közül csupán bő 5 százalékának szimpátiáját bírja, ugyancsak 5 százalék körüli a baszkok kedvencének, az Athletic Bilbaónak a részesedése, a kisebbik fővárosi gárda, az Atletico Madrid pedig alig 4 százaléknyit tudott kihasítani a futballkedveltség „tortájából”.
Ami az „alkérdéseket” illeti, a megkérdezettek 39 százaléka értett egyet azzal, hogy a bajnokságot „csak olyan csapatok képesek megnyerni, amelyeknek a legtöbb pénzük van”. Azon persze Magyarországon sem ütközünk meg, hogy a profi futballban nagyon sok pénz mozog, annál inkább minősíthetjük meghökkentőnek azt a részválaszt – nem is annak kimondása, hanem a megszondáztatottak e kérdésben megmutatkozó nagy száma, 40 százalékra rúgó hányada miatt –, hogy „a labdarúgásban létezik korrupció”. Ha ugyanis ötből két spanyolnak ez a véleménye, az aligha véletlen…
A közvélemény-kutatást az ország 49 tartományát felölelő 237 településen végezték, ami ez által országos képnek tekintendő az ottani foci tisztaságát – avagy éppenséggel nem is kicsi bepiszkolódását – illetően…
Hogy a mérkőzések makulátlanságába vetett hit mennyire megrogyott, azt jelzi az is, hogy a meginterjúvoltak 34 százaléka szerint „az eredményt befolyásoló játékvezetői döntések mindig ugyanazoknak kedveznek”. Vagyis – rögzíthetjük a sárteke minden pontjáról huzamosan érkező leleplező hírek ismeretében is, immár az egész világfutballra kiterjesztve – az adok-veszek, a korrupció nem egyedi vonása a focinak, nem a „nemzeti folklór” része, hanem sajnálatos módon egyetemes jelenség. Az országonkénti különbség legfeljebb a leleplezett esetek számában, és azok nagydobra veré-sében mutatkozik meg. A spanyol felmérésben mindazonáltal helyet kapott az „ellenpróba” is, eszerint 28 százalék hiszi úgy, hogy az ottani labdarúgásban, még pontosabban az élvonalban „a bajnokság tiszta, nincs manipuláció”.
Akik így gondolják, azok véleményével szembesülvén a kevésbé naivak alighanem azonnal rávágják, méghozzá külön rákérdezés nélkül is, és nem csupán Spanyolországban: de jó nekik!(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!