Leila: télből a nyárba

De nemcsak ebben a két sportágban jeleskedik, azaz jeleskedett a csinos székesfehérvári – és Kaposvárhoz is kötödő – hölgy, hanem azt is megmutatta, hogy all round sportember. Úszott és triatlonozott is, majd sífutni kezdett, és ezek után jött az öttusa. Leila a pár héttel ezelőtt Budapesten rendezett világbajnokságon az egyéni versenyben a hatodik lett, míg két társával világbajnoki címet szerzett a váltóban.

Mikor és hány évesen, milyen sportággal ismerkedett meg életében először?
– Szüleim örökmozgó emberek voltak, így nagyon korán kezdtem, a papám például versenyszerűen atlétizált, középtávfutó volt. A családban egyébként nem én, hanem a nővérem volt az első ismert sportoló, aki Európa-bajnoki helyezett volt ritmikus sportgimnasztikában, csapattagként brozérmet szerzett. Én pedig már ötéves koromban az uszodában találtam magam, és egészen nyolcéves koromig ezt a sportágat űztem. A gyorsúszás volt a kedvencem, azon belül is a 100 méter ment a legjobban.
Mikor és miért váltott?
– Az úszás elég monoton sport, és én szeretem, ha valami izgalmas dolgot csinálhatok. Ezért elkezdtem triatlonozni, ahol futni, úszni meg kerékpározni kell. Ezt egészen 18 éves koromig csináltam.
Mi volt a legjobb eredménye, amit a triatlonosok között ért el?
– A junior vébén egyéniben a 9. voltam, a serdülő Eb-én pedig a csapatok váltóversenyében  aranyérmesek voltunk.
 De nem csak ebbe a sportágba kóstolt bele, hanem ennek egy „rokonába” is. Mi jut az eszébe, ha azt hallja, hogy aquatlon?
– Az, hogy futni, úszni és megint futni kell, és az, hogy ebben a sportágban lettem először világbajnok, a junioroknál nyertem az új-zélandi vb-n.
Úszott, futott, kerékpározott. Aztán hirtelen jött egy újabb váltás. Miért ment el sífutónak?
– Ennek prózai okai vannak, 2004 nyarán nagyon nagyot estem biciklivel, pontosabban elütött edzés közben egy autó, és ekkor döntöttem el, hogy megpróbálkozom más sporttal is. Korábban télen síelni jártam, és ezen belül is legjobban a sífutás tetszett. Eleinte hobbisízőként műveltem, majd az olimpia előtt másfél évvel úgy gondoltam, mi lenne, ha megpróbálnám versenyszerűen is csinálni. Magam sem hittem, de bejött, és kvótát szereztem a 2006-os torinói téli olimpiára. Rajthoz is álltam, és 72 induló közül a 69. helyen értem célba.
Egy síkos, csúszós sportágtól búcsúzott el ezek után. Hogyan jön a képbe az öttusa?
– Világéletemben tetszett az, amit az öttusázók csinálnak, és azt mondtam, megpróbálom, hátha bejön. Így lettem a székesfehérvári Alba Volán versenyzője. Egyébként kaposvári kötődésemet demonstrálva még ma is tagja vagyok az itteni Építőknek. Úszni tudtam, futni szintén, már „csak” három olyan szám volt, amellyel meg kellett ismerkednem. A legnehezebben a vívással barátkoztam meg, s egy kicsit tartottam a lovaglástól, ám mára a legkedvesebb számom lett.
Mikor indult élete első öttusaversenyén, és hogyan szerepelt?
– Szinte álomszerű a dolog: a múlt év februárjában egy fedettpályás nemzetközi versenyen indultam életemben először, és mindenki számára, de leginkább nekem okozott meglepetést, hogy az egyéni versenyben a negyedik lettem, ráadásul a magyarok közül Vörös Zsuzsa előzött csak meg, aki akkor bronzérmes helyen végzett.
Mikor tudta meg, hogy részt vehet a budapesti vébén?
– Négy héttel előtte mondták a vezetők, hogy egyéni indulóként ott lehetek a világbajnokságon.
De nemcsak a világbajnokságon lesz ott, hanem Vörös Zsuzsanna társaságában a pekingi olimpián is, mert nemrég így döntött a szakmai bizottság.
– Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehetek a nyári olimpián, és annak is, hogy a budapesti világbajnokságon az egyéni versenyben a hatodik lettem. Persze ez nem azt jelenti, hogy jobb vagyok Vörös Zsuzsánál, hanem azt, hogy azon a napon jobb voltam. Mert Zsuzsa ennek a sportágnak a klasszisa.
Nagyon fiatal társakkal indult a váltóban. Hitték volna, hogy világbajnokok lesznek?
– Nem volt rajtunk teher, és talán ennek is köszönhető, hogy sikerült Tóth Adriennel és Kovács Saroltával az első helyen végeznünk.
Ismerve a nemzetközi mezőnyt, hogyan ítéli meg esélyeinket az ötkarikás játékokon?
– Az utóbbi években hallatlanul sokat fejlődtek az ellenfelek, főleg a fizikai számokban. Itt nem vagyok hátrányban, köszönhetően a triatlonnak, mert a futással nincsenek gondjaim, és amióta erre a sportágra adtam a fejemet, általában az úszásban az első három között szoktam végezni. És azok közül, akik kiharcolták a játékokon való indulás lehetőségét, kapásból több nevet is fel lehetne sorolni, akinek végső sikere nem okozna meglepetést.
Az öttusa teljes embert kíván. Ha van egy kis szabadideje, azt mivel tölti a legszívesebben?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de alvással, mert állandó hátrányban vagyok, főleg a korai felkelések miatt. Amúgy szeretek színházba, moziba járni, és zenét hallgatni.
Maradva még a teljes elfoglaltság mellett: van ideje a tanulásra is?
– Igen, Kaposváron járok főiskolára, kommunikáció és médiatudomány szakra.
A nőknél általában felvetődik, hogy nemcsak a sportéletben, hanem a civil életben is vannak elvárások. Ha netán betéved a konyhába, ott hány tusára képes?
– Egy rántottát el tudok készíteni. Nem vagyok egy konyhatündér.
Édesapja nemrég a sportot felügyelő miniszter lett. Ez mennyiben érinti a sorsát?
– Véleményem szerint semmiben, mert már akkor sikerült letennem valamit az asztalra, amikor még nem volt miniszter. De biztos, hogy ezt fel fogják emlegetni néhányszor még, amíg aktív sportoló leszek. Egyébként ő a példaképem, bár különálló egyéniségek vagyunk. 
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!