Európa elhamarkodta?

Földrészünk három nagyvárosában az előző héten úgy fogadták Barack Obamát, mintha már meg is választották volna Amerika elnökének, a Der Spiegel washingtoni tudósítója már ki is osztotta neki a sorszámot és csak „a 44-ik” néven emlegette (miközben januárig a 43-ik, Bush a Fehér Ház lakója). Holott az egyelőre csak szenátor Obama hivatalosan még csupán a demokraták várható elnökjelöltje. Európa azonban a maga részéről már döntött, Berlinben kétszázezer ember úgy ünnepelte, mint egykor – a hidegháborúban hozzájuk jelképes látogatásra érkezett – Kennedyt vagy Reagant. De az Elysée-palotában Sarkozy is úgy fogadta, mintha máris elnökkollégája volna: a francia államfővel közös sajtóértekezletet amerikai elnökjelölt még nem tarthatott. Pedig egykönnyen előfordulhat, hogy Európa korán ünnepelt.
S ami Obamának nagyobb baj lehet: netán ő maga is. Egy washingtoni pártmegbeszélésen úgy beszélt külföldi körútjáról, hogy méltatta önmagát, mint Amerika változásának jelképét. Talán nem kellett volna. A vitathatatlan sikerű világpolitikai körútból ugyanis akár belpolitikai bumeráng is lehet, vetélytársának kampánycsapata igyekszik is azzá tenni. Bármennyire meglepő, a berlini tömegnek szónokoló Obama most McCain őt támadó kampányvideóin tűnik fel: az egyiken üresfejű „celebekkel”, Britney Spearsszel és Paris Hiltonnal együtt, azt sugalmazva, hogy Amerikának vezetőt kell választania, nem rajongók által ünnepelt hírességet. Egy másikon spanyolul kontráznak a berlini szónoknak: vajon miért feledkezett meg akárcsak megemlíteni Latin-Amerikát, ahonnan e videóval megnyerni kívánt hispanic szavazók származnak?
Különben az a rajongás is lankadóban. Egy júliusi Washington Post-ABC tévé felmérés szerint a harminc éven aluliaknak immár csak 46 százaléka állítja „biztosra”, hogy szavazni fog november 4-én: februárban ezt még 66 százalékuk ígérte, s Obama fő vonzereje a demokraták számára éppen az volt, hogy ő képes mozgósítani a hagyományosan szavazni rest fiatalokat, s ez biztosíthatja a novemberi sikert. Eközben a hetvenes McCain korosztályában változatlanul magas a voksolási hajlandóság.
S az is nyugtalanító lehet a demokratáknak, hogy változatlanul csak találgatják a felmérők: hányan titkolják, hogy mégis vannak előítéleteik Obama bőrszíne kapcsán. A közvélemény-kutatók találékony módszerekkel próbálják ezt „kiszűrni”, ám egy demokrata szakértő maga taksálta a kérdezőbiztosoknak hazudók arányát tízszázaléknyira. Nem csoda, ha Obama – csakúgy, mint Clintonné ellen az előválasztási harcban – megpróbált előre menekülni, s maga tett utalásokat arra, hogy ellenfelei rá azért gyanakodnak, mert az ő portréja a pénzérmén különbözne az eddigi 43-tól. Mire McCain tüstént kikérte magának a faji kártya kijátszását, vagyis immár az is az asztalon. S nyilván az Obama önhittségét, „messiási” szereplését kikezdő republikánus kampány egyik titkolt célja is a faji előítélet megpendítése: nem elég, hogy fekete, még neki áll feljebb…
Így aztán csínján kell bánni az egyelőre Obama pár százalékos előnyét mutató felmérésekkel. Az ugyanis többnyire a hibahatáron belül van, másfelől amennyiben – amint legutóbb a Gallup tette – nem a bejegyzett, hanem a valószínű szavazók véleményét mérik (az amerikai gyakorlat az előbbi), akkor bizony McCain vezet 49-45-re, bár a cég maga is elismeri, hogy a végeredménynél is nehezebb talán megjósolni az amerikai választási részvételt (négy éve a szavazókörök előtti ohiói sorok láttán a demokraták ünnepeltek elhamarkodottan, holott e tömeg vallási fundamentalista volt az állam sok körzetében). Ám még Obama rendszerint kimutatott csekély előnye sem túl biztató, hiszen ilyentájt egy népszerűtlen elnök pártjának jelöltjével szemben illene kétszámjegyű előnyt felmutatni, mert olykor még az is elfogyott novemberre.A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!