Afféle világvárosi történet

 A férfiak számára előnyt jelent, ha gyermekes apák, pláne, ha nem ők nevelik a gyermeküket, ám hátránnyal jár, ha iddogálnak, a nők számára viszont az, ha nem dohányoznak. A férfiaknál a dohányzás, a nőknél pedig az, hogy van már gyeremekük, nem módosítja a sikeres párkeresés arányát, s ha a hölgyek néha szeszt isznak, az kissé növeli is esélyüket…

Sós Erik, a Randivonalat működtető Habostorta Kft. üzletágvezetője
lapunk érdeklődésére elmondta: követték a honlapot látogatók keresési szokásait, feldolgozták az összes eddigi párkereső felhasználó regisztrációs adtalapját s a leiratkozási adatokat is, amelyek közül az egyik az okokat firtató kérdésre adott válasz: „azért nem szeretnék tovább szerepelni a párkeresők között, mert megtaláltam a Randivonalon a partnerem.” S ezt az okot jelölte meg a 3 hónapon belül kilépő regisztráltak 40 százaléka! Tíz társkeresőből négy nem hiába próbálkozott a neten…
– Mivel Magyarországon mintegy másfél millió egyedülálló, 70 év alatti felnőtt él, akik elméletileg párkeresőnek tekinthetők, s legalább 1-1,2 millióan próbálták ki ezt a módszert, azaz a többségük ma már az interneten is keres partnert. S bőven van hol: egyesek szerint csaknem száz ismerkedő portál – soraikban a miénkhez hasonló 5-6 nagyobb – közül választhatnak, akár egyszerre több honlapon is válogathatnak a jelöltek közül. És ne gondolják, hogy ez a legfiatalabbak ismerkedési helye, módszere! Sőt. A mi adataink szerint a regisztráltak átlagéletkora 36 év, s nálunk a 700 ezerből több mint 250 ezren voltak 40 éven felüliek. A párkeresésnek ezt a módját elsősorban a felsőfokú végzettségű 25-49 éves városlakók választják, akik közül minden harmadik próbált már korábban is partnert lelni a világhálón. Tudható még, hogy a kezdetek óta – amikor viszonylag sok magányos férfi keresgélt párt a néhány neten regisztráló nő között – egyre inkább közelít az 50-50 százalékhoz a nemek aránya; a 8 év átlagában a jelentkezők 44 százaléka nő.
A tipikus netes párkereső 18 emberrel levelezik, közülük néggyel randevúzik is, mielőtt megtalálja az igazit. Ami a végleteket illeti: 5 százalékuk addig több mint húsz jelölttel randevúzott, míg 30 százalékuknak az első „élőben találkozás” elég volt ahhoz, hogy meglelje új párját. Ám arról nem szól – mert nem is szólhat – a fáma, mennyi új kapcsolat végződött házassággal, hisz’ a szerelemtől odáig hosszú út vezet, s az ismerkedési portál adatvédelmi okból nem követheti a leiratkozottak sorsát; adataikat törlik, kérdőívet sem küldhetnek nekik.
Jóval többet tudni arról, hogy kik is „keltek el”. A férfiak között a felső- és a középvezetők számítanak igazán sikeresnek, ám a nőknél nem előny a vezető beosztás; a pálmát a háztartásbeliek és a diáklányok vitték el. A nők tipikusan gyűjtögető stratégiával, a sok adatot tartalmazó, részletesen kitöltött profilokat böngészték, névtelenségüket megtartva a lehető legtöbbet igyekeztek megtudni a jelöltekről és többszörösen megszűrték a találatokat. A férfiak viszont vadásztak: főleg azokat az adatlapokat nézték, amelyekhez tartozott fénykép is, és jellemzően „próba-szerencse” alapon próbáltak egyszerre több nekik tetsző jelöltet becserkészni. Kiderült az is, hogy a női felhasználók 48, a férfiak 27 százalékának van már egy vagy több gyereke. Ám meglepő, hogy míg ez az utóbbiaknak előnyt hozott a párkeresésben, a gyermekes és gyermektelen nők esetében nem mutatkozott érdemi különbség a sikerben. Különösen kapósak voltak azok a férfiak, akik a gyermeküket nem maguk nevelik; közülük 30 százalékkal többen találtak párt, mint a gyermektelenek közül.
A statisztika igazolta azt a szólásmondást: „elég ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél”. A mackós alkat – magyarán némi túlsúly – például előnyt jelent; az ilyen férfiak közül saját bevallása alapján több mint kétszer annyi talált végül a párt, mint a sovány alkatúak közül. A molett hölgyek viszont kisebb eséllyel leltek társra, mint azok, akik önmagukat vékonynak vagy sportos alkatúnak mondták. Míg a nőknél hátrányt jelent, ha cigarettáznak, a nemdohányzó és a dohányos férfiak egyforma arányban találtak párt. Az alkohollal fordított a helyzet: a férfiak közül azok voltak a kapósabbak, akik regisztrációs lapjuk szerint egyáltalán nem isznak szeszesitalt, míg a nők esetében még némi előnyt is jelentett az absztinensekhez képest, ha saját bevallásuk szerint ritkán ugyan, de azért kortyintanak egy keveset.
 – Ha elfogadom, mert igaz, hogy minél fejlettebb egy társadalom, annál több a magányos ember, akkor azt kell mondanom: minden fórum, minden alkalom, minden lehetôség jó arra – ha jó –, hogy párt találjanak maguknak, akik keresnek, így Kánya Kata színművész. Ô társközvetítô irodát tart fenn, s az oda látogatókat, no meg televíziós riportalanyait is számítva már tízezernél több ember történetét ismerte meg. – Az internet elônye az ôrületes mennyiség; a nagy számok törvénye alapján a sikeres próbálkozás is sok. A hátránya viszont az anonimitás. Akikkel a társközvetítô irodámban találkozom, azoknak 90 százaléka túl van már jó néhány szörnyû kudarcon, sikertelenül próbálkozott ilyetén módon, a 10 százaléka pedig meg se próbálna a neten párt találni, mert túl bizalmatlan hozzá vagy túl igényes. Én mindenkivel személyesen beszélek az irodában; megadja nevét a címét; nem bújhat névtelenségbe sem az egyik, sem a másik fél. Így senkit nem érhet olyan meglepetés, ami – mondjuk – az internetes levelezés utáni találkozáskor elôfordulhat. Ez biztonságosabb módja a társkeresésnek, de nem több százezer emberrôl van szó, így a választás lehetôsége kisebb. De a laza, átmeneti, egyéjszakás kapcsolatokat keresôket leszámítva, ez sem biztos garancia a sikerre. Ha az ember komolyan keres társat és a legjobb, legôszintébb szándékkal megy bele egy ismerkedésbe, akkor sem biztos, hogy amibe belekezd, az sikerülni fog. Arról, hogy kik „kelendôek”, egybevág a tapasztalatom a felméréssel, ám azt, hogy az átlagos párkeresô 18 levélváltás után megtalálja a párját, túlzásnak érzem. Talán azért, mert jórészt már azokkal találkozom, akiknél a neten való próbálkozás nem vált be…
– Az internetes párkeresés afféle világvárosi történet. Ott ugyanis nem úgy van, hogy ha szembejön velem az igazi, azután szinte biztosan találkozhatok vele újra – fejtegeti Lux Elvira szexuálpszichológus. – A vidéki szituáció más: ott mindenki ismer mindenkit, és ha éppen akad valaki, aki nem odavalósi, de megpillantja az utcán a neki tetszőt, akkor megkérdezheti a barátját, a barátnőjét: hogy hívják, hol lakik az a lány vagy fiú, akit annyira vonzónak talált. Pesten és a nagyvárosokban nem kérdezhetjük meg a Jancsit, hogy hol lakik a Marcsi. Ott bizony szükség van az internetes párkeresésre is. Több páciensem is ezzel próbálkozik, de azt tapasztalom, hogy nem nagyon sikerül így sem tartós kapcsolatot teremteniük. Mindenki azt ír magáról levélben, még az e-mailjeiben is, amit a fantáziája és az íráskészsége lehetővé tesz. Az sem jelent sokat – bár a szexualitásnak kétségtelenül meghatározó a szerepe egy kapcsolatban –, hogy szinte az első randevú után ágyba bújnak egymással. Ma már szinte minden viszony az első szex után alakul ki; mondhatni az ágyból kiszállva mutatkoznak be egymásnak, s mindegy, hogy az interneten vagy a Nagykörúton leltek egymásra. Így az, hogy a választottunk a személyes valóságában mennyire felel meg annak, amit várunk, csak a kapcsolat további történetében derül ki… Sok viszony még azelőtt szétmegy, hogy megvalósult volna. Az internet arra való, hogy ha nincs társaságom, akkor szerezzek. De a többi már a régi értelemben vett és rendszerint hosszú személyes ismerkedésen múlik. Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!