Pavlik Gábor
– Az Unicum-kupán jubilált… „Fiai”, a vízilabda-válogatott megéljenezte, amikor a Margitszigeten bemondták: 25 éve dolgozik a Magyar Vízilabda Szövetség sportorvosaként.
– Kölyökkoruk óta ismerem őket… Az életem részévé vált ez a munka. Belegondolni is fura, hogy nyolc szövetségi kapitányt éltem meg, hogy a hatodik olimpiámra készülök… Sőt! A hetedikre! Az más kérdés, hogy az 1984-es Los Angeles-i sajnos mindannyiunk életéből kimaradt. Mayer Mihály, Gyarmathy Dezső, Rusorán Péter, majd újra Gyarmathy Dezső, Kásás Zoltán, Konrád János, Horkai György mind kiváló játékos és kapitány volt. 1997 óta pedig ugye „Kemény-legényekként” emlegethetik a fiainkat Kemény Dénes után. De dolgoztam a női és ifiválogatott orvosaként is Molnár Endre, Kemény Ferenc – Dénes édesapja –, valamint a fog-, illetve állatorvos kolléga, Szívós István és Tóth Gyula mellett. Nagyon-nagyon nehéz sportág ez, s nálunk népszerű, hál' istennek! Egy kis ország ilyenben tud nagyot alkotni! Abban, ami minőségi sport. Mert a milliós tömegekből való válogatás lehetősége nekünk nem adatik meg. Magam is vízilabdáztam, méghozzá nagyon sokáig. A Fradiban, az OSC-ben, majd levezetőként, a végén olyan egyesületekben, amelyek már nincsenek: a VTSK-BSE-ben, a Képzőművész-Külker klubban. A mezőnymunkában akkor nem kellett óriásnak lenni, inkább állóképes voltam… A posztomat akkor half-nak hívták még, s posztra adták a sapkát: az enyém a 4-es volt… Balatonfűzfőn fejeztük be most az edzéseket, s holnap, hétfőn repülünk Pekingbe az olimpiára. A kínai főváros nekem is új lesz, bár Ázsiában sok helyütt jártam már. Sokan kérdeznek, hogyan tovább? Pekingre összpontosítok. Nem gondolkodom tovább. Belülről szurkolok értük, a válogatottunkért, amelynek a derékhada a legendás 76–77-es születésű korosztály. Akik mindent megnyertek, ami megnyerhető.
– Jut ideje majd még pihenésre is?
– Kell, hogy jusson, mert Zsuzsa, a feleségem (Kneffel Zsuzsa kutató biológus – a szerk.) is azon van, hogy minden évben egy-egy hétre elmenjünk síelni vagy valahová körülnézni, annak ellenére, hogy az életmódomat a versenynaptár szabja meg. Ha megjövünk Pekingből, gőzerővel oktatok, hisz’ beindul az őszi szemeszter. Meg kutatok. Tavaly leköszöntem mint tanszékvezető, s az Év Sportorvosa megtisztelő címek után az egyetem aranygyűrűjét is megkaptam. Utódommal, Tóth Miklós professzorral és a fiataljainkkal karöltve folytatódik a kutatóvonal: a szív, az edzett szív kutatása, amelyből 2004-ben a nagydoktori disszertációmat írtam. Szomorú aktualitást ad most munkánknak Kolonics György olimpiai bajnok kenusunk halála. Be kell fejeznem a sportélettankönyvemet is, már csak finomítanom kell rajta. S elkötelezett oparabarátként folytatom, szerkesztem a TF-en a zenei estéket is: Verdi Don Carlosát művészbarátaim adják elő majd élőben; s a Magyarországi Orvosmuzsikusok Egyesületében Kósáné Kertai Daisyvel már szervezzük az Orvosok a zenében országos sorozat koncertjeit, találkozóit.(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!