Ki hitte volna?

Röpke sajtónyilatkozatát abból az alkalomból adta, hogy a műsor stábja az ő luxusautójára is rásvenkelt, amint éppen tilosban parkolt az Andrássy úton, szélvédője mögött egy rokkantigazolvánnyal. A tévé levetítette az esetet, és nekem már akkor az a fura, megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy olyan biztosítóval, amelyet ő igazgat, soha a büdös életben nem kötnék üzletet.
Sőt. Bizalmamat már az kikezdte, hogy annak idején, az interneten, a kötelező felelősségbiztosítási kalkulátor utcahosszal a MÁV-biztosítót hozta ki legolcsóbbnak. Amúgy bolondulok az olcsóságért, kínai piacon is vásárolok táskát, strandpapucsot, igaz, nem csodálkozom, ha egy fél év múltán szétrohadnak, mert  – valamit valamiért. Felelősséggel csak magamnak tartozom, káromkodni meghitt magányomban fogok. A gépjárművek felelősségbiztosításában szereplő „felelősség” kifejezés azonban, sajnálatos módon arra utal, hogy a másoknak (néha egészen modortalan, antipatikus alakoknak) okozott kárért kell a biztosítottnak felelősséget vállalnia, ha a kár az ő hibájából származott. Mondhatnám, embertársaimnak veszem az ócska papucsot, hogy aztán, ha szétszakad és hasra esnek benne, rálegyintsek: az ő bajuk.
Naiv erkölcsprédikátor mondaná csak, hogy ne tegyünk ilyet felebarátainkkal. Inkább azt mondom, mi magunk is lehetünk vétlen károsultak az utakon, hogy aztán felebarátunk olcsó MÁV-biztosítójánál mi essünk pofára, és hosszú, megalázó túrák és tortúrák után hiába várjunk a pénzünkre.
Lehet persze azzal érvelni, hogy ilyesmiről senki sem hallott, mielőtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az idén áprilisban vizsgálódni kezdett a biztosítóegyesület tartalékhiánya miatt, majd föltárta, hogy már a múlt év végén több mint négymilliárdos veszteségük volt. Lehet vádolni PSZÁF-ot, államot, miért szabadított rá szegény autósokra olyan elnök-vezérigazgatót, aki  – régóta jogtalanul egy nagy cég neve mögé bújva –  a gyanú szerint milliárdokat sikkasztott. Lehet mutogatni más biztosítókra, hogy azok is mennyire szemetek, húzzák az időt, mielőtt fizetnének, de azért kőkemény tény, hogy a MÁV ÁBE ténykedéséről csak az nem hallott, aki nem akart. Megszüntetése előtt meg már mégis közel 200 ezer „biztosítottja” volt.
Tényleg bármit lehet mondani, csak ne tessék annyira meglepettnek lenni és panaszkodni. Akkor már álljunk ki emelt fővel, mint „zolibácsi” egy internetes fórumon. Ő azt üzente, hogy igazuk van azoknak, akik szerint nem kéne szívatni a többieket. Sőt, aki egyesülethez csatlakozik, az tényleg osztozzon vele akkor már jóban-rosszban, és egyesülete megmentéséért szurkoljon le, ha kell, 20-30 000 forintot. Másfelől meg mazochista futóbolond, ha megteszi. Itt? Ezeknek? Ő, a maga részéről a gyerek kocsiját is a nevére íratja; idős (rokkant?) falusi úrvezetőként fizet évi 13 700 forint gépjármű felelősségbiztosítási díjat, és mindenki le van sz…va.
Nem állítom, hogy az ügyben ne hallatszanának józan állampolgári vélemények is, és még mindig ott tartanánk, hogy biogilisztával, Globexszel, 50 százalékos kamatok ígéretével bárkit be lehetne etetni széles e hazában, ám az alapállás meg az alaptónus azért mégiscsak a régi. Zoli bácsi és a disztingvált elnök-vezérigazgató hangfekvésében szól.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!