Horn halálhírét költötték

 „Biztos, hogy lehet bírálni tevékenységét, de az biztos, hogy az egyik legjelentősebb politikusi személyiség volt ebben a korszakban” – így a műsorvezető. „Én szerintem valakinek a halála napján csak az érdemeiről szabad beszélni és 1989-től Horn Gyulának több komoly érdeme volt, ugye a határnyitást is lehet említeni, az integrációs folyamatban játszott nagyon komoly szerepét, illetve a ’95-ös konszolidáció mérlege azért kicsit felemás volt, de mégis sikeresnek mondható” – felelt Török. „Az MSZP szempontjából Horn Gyula egy meghatározó figura, sőt egy megmentő volt, hiszen ő volt az, aki egy romokban heverő pártot 1994-ben hatalomra juttatott. […] Ő fel merte vállalni 1995–96-ban azt a megszorító csomagot, amely nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy Magyarország elkerülje a csődöt és a növekedés útjára álljon” – folytatta Szabados. „Azt se felejtsük el, hogy abban az időben a kormányoldal és az ellenzéki oldal beszélő viszonyban volt egymással” – szúrta közbe a műsorvezető. „Ügyes taktikus volt. Ő volt az utolsó ember, aki az MSZP-t olyan szinten egyben tudta tartani, hogy volt olyan rutinos, hogy a különböző érdekcsoportokat kijátssza egymással szemben és gyakorlatilag egy egységes MSZP-t tudott maga mögött” – folytatta Szabados. „A vezető nyugati államférfiak számára ő nagyon hoszszú ideig egyenrangú partner volt” – tette hozzá Török.
Szaladtam a számítógépemhez, hogy megkeressem a Horn Gyula haláláról szóló hírt az interneten, de sehol nem találtam. Rákerestem a műsorra a tévéújságban, hátha nem is élő az adás, hanem valamikor a jövőben vették fel, és fénypostával küldték vissza. „Ez történhet a héten. Gazdasági előrejelzések Kocsi Ilonával” – állt az újságban. Nocsak. Vagy tudnak valamit, amit senki más nem, vagy talán nekem is meg tudják mondani, nyertem-e a lottón a jövő héten, csakhogy vegyek-e szelvényt. Utóbb persze kiderült, hogy a Népszabadság Online közölte a volt miniszterelnök halálhírét hétfő este 9 óra előtt pár perccel, és az Echo Tv szemfüles szerkesztője (műsorvezetője?) ezt azonnal be is építette az élő adásba. Obersovszky Péter szerkesztő ezt írja a műsor honlapján: „Egyet kérünk: ha melléfogunk – ez ugye megeshet a legjobb specialistákkal is – legyenek megértőek.” Nem tudom, hogy szerénytelen kijelentése a Horn-affér előtt is a honlapon volt-e már, vagy emiatt került oda, mindenesetre nekik nincs miért megszaggatni a ruhájukat, egy szolid „Elnézést kérünk Horn Gyulától” is elég. (Bár Horn számára talán már az is elégtétel, hogy ilyen szépen méltatták őt egy baloldalinak nem nevezhető csatornán.) A Népszabadság híreit eddig nem volt szokás leellenőrizni, ámbár lehet, hogy a jövőben ezt a luxust már nem engedhetjük meg magunknak. Egyéb esetben óriási piros pont is járna az Echo Tv-seknek, amiért adás alatt is dolgoznak, figyelik a híreket, naprakészek a legeslegfrissebb információkból, és két perc alatt tudnak belőle élő műsort csinálni. Csak hát csőbe húzták őket egy téves hírrel, de ez mégsem akkora szégyen, mint a hírt ellenőrzés nélkül kiadó lapé. Persze ők se égnének az újabb „Teller-levél” miatt úgy mint a Reichstag, ha nem akarták volna ennyire kétségbeesetten megnyerni a hírversenyt (mint amikor Vadász János helyett Kotrát Károlyt vélték felfedezni egy utcai incidensnél), és elsütni a jó előre megírt nekrológot, hanem szánnak öt percet és két telefont a hír lenyomozására.
Az Echo Tv honlapján a videoarchívumba nem tették fel a műsort, nem tudtam újra megnézni, de minő fájdalom, a médiafigyelő megörökítette egy leiratban. Érthető mód nem szeretnék, hogy a fél világ rajtuk élcelődjön, vagy szegény beteg Horn Gyula meghallgathassa, amint posztumusz méltatják. (Erről Tom Sawyer jutott eszembe, amikor Huckleberry Finnel együtt részt vesz a saját temetésén.) De „eltitkolni” a felvételt nem változtatja meg a múltat, inkább csacsiság, mintha az Utolsó vacsoráról utólag kiradíroznák Júdást.
A Népszabadság meg úgy járt, mint az Észak-Magyarország, amikor idő előtt hozta címlapon II. János Pál pápa halálát. A lap főszerkesztője, Kiss László akkor azt nyilatkozta az Indexnek, nagy biztonsággal lehetett számítani az egyházfő halálára, ezért „rizikóztak”. Talán négy különböző időben is leközölték volna a pápa halálát, nehogy egyszer is lemaradjanak róla. Még jó, hogy itt Magyarországon a népi bölcsesség szerint akinek halálhírét költik, sokáig fog élni.


Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!