A mobiltelefon feltalálása mentette meg az X-aktákat

Vajon sikerül-e most kideríteni az igazságot, avagy továbbra is „odaát” marad? A harmadik gyermekét váró, ragyogó Gillian Anderson, valamint a Kaliforgiával újra befutott sorozathős David Duchovny a MoviesOnline kanadai filmes portálnak adott interjút, bizonyítva, hogy nem csak a filmvásznon egészítik ki tökéletesen egymást.

l Milyen volt hat év után ismét Mulder és Scully bőrébe bújni?
– David Duchovny: A karácsony előtti két hétben gyakorlatilag mást sem csináltam, mint a filmben a menekülő rosszfiút (Callum Rennie) próbáltam elkapni. Két álló hétig loholtam, ami a filmben úgy tíz másodperc. Mivel az első két hét kissé furán alakult, egyáltalán nem vágytam arra, hogy hosszabb jeleneteket is forgassunk. Aztán mikor újra Gilliannal dolgoztunk együtt, megint éreztem a régi bizsergést, és ez végre megadta a hangulatom, akárcsak Mulder és Scully kapcsolata a film hangulatát.
– Gillian Anderson: Nekem is hasonló élményeim voltak, számomra is szerencsétlenül indult a forgatás. Scully egyik legnehezebb jelenetével kezdtünk, mely a történetben csak jóval később következik. Az első pár napban rettenetesen nehéz volt ráérezni a szerepre, Scully hangjára. Aztán talán a harmadik napon kerültünk össze Daviddel, és végre minden a helyére került. Úgy éreztem, hazaérkeztem.
l Mi a titok, amitől ez a két szereplő ennyire jól illik egymáshoz?
– G. A.: Az a tizenöt év, ami mögöttünk van.
– D.,D.: Nem tudom, eleinte talán csak szerencsénk volt. De ennyi év után már van közös történetünk, így amikor ránézek Gillianre, vagy amikor Mulder néz rá Scullyra, sok mindent elő tud hívni az emlékeiből. Rengeteg közös élményünk van már, nem kell kitalálnunk semmit. Az együtt eltöltött tizenöt év alatt komoly közös múltunk lett, függetlenül attól, hogy mennyire tartjuk a kapcsolatot. Már előre várom, hogy lássam Gilliant, még akkor is, ha már egy éve nem beszéltünk. Pedig látja, nem is figyel rám.
– G. A.: De igen, figyeltem.
– D. D.: Csak az utolsó mondatomra figyeltél.
– G.,A.: Dehogy is. Csak járt az agyam, egyébként minden egyes szavadra figyeltem, amit mondtál.
– D.,D.: Persze nálam nincs olyan ablak, amin kileshetek odaátra.
– G. A.: Jól van, most már kiereszthetsz! Akármi is van közöttünk, már megvolt az első pillanattól, ahogy dolgozni kezdtünk. És ez nem olyasvalami, ami mérhető. Azt hiszem, ez valami különleges dolog. Lehet, hogy csak szerencse, de az is lehet, hogy meg volt nekünk írva ez a sok-sok év együtt töltött munka. Nem tudom.
– D.,D.: Létezik az a bizonyos kémia, amely működik az emberek között. Ugyanez létezik színészek között is. Nem állítom, hogy a kettő ugyanaz, de mindkettő legalább annyira titokzatos.
l Az elmúlt hat évben mindkettőjüknek születtek gyermekeik. Ez szkeptikusabbá tette önöket, vagy inkább nyitottabbá a csodák és az örökérvényű igazságok felé?
– G.,A.: Ez érdekes, sosem kötöttem össze ezt a kettőt, de azt hiszem, az örök igazságokra szavazok.
– D. D.: Na, én mindjárt kilesek az ablakodon, odaátra. [nevet] A szülővé válás csodálatos, igazi spirituális élmény. Földöntúli érzés, ha az embernek gyermekei születnek. Sokkal Mulderesebb, azt hiszem.
– G.,A.: Viszont amikor már az embernek gyerekei vannak, és ha a gyerekek betegek lesznek, vagy akárki a családból megbetegszik, vagy meghal, az a legszigorúbb valóság, és keményen földbe tudja döngölni az embert.
– D. D.: Máris kezdünk nem egyetérteni.
l Mikor ilyen mély kapcsolatba kerülnek egy szereppel, amely éveken át elkíséri magukat, aztán egyszer csak befejeződik, mennyit visznek át belőle a későbbi életükbe? Volt az X-aktáknak bármilyen személyiségalakító hatása?
– D.,D.: Nem mondanám, hogy valaha is úgy keltem fel, hogy Mulderre gondoltam, kivéve talán amikor forgattunk. Egyébként azt hiszem, szeretem ezt a fickót. Mikor őt játszottam, szerettem a bátorságát, az energikusságát, a küldetéstudatát, ahogy fáradhatatlanul kutatja az igazságot. Azt hiszem, ezen a téren tanulhattam tőle. Úgy szerettem őt, mint egy rajongó. Igen, a rajongója voltam. Ennyire él bennem ez a szerep.
– G. A.: Nálam is hasonló a helyzet. Nem szokott olyan érzésem lenni, hogy csinálok valamit, egy gesztust, vagy bármit, és „na, ez most olyan scullys volt.” Ugyanakkor azt sem tudom megmondani, mennyit alakított a mostani énemen az a tény, hogy évekig ezt a szerepet játszottam. Elképzelhető, hogy a komolyságom, a függetlenségem vagy az orvostudomány iránti érdeklődésem bizonyos fokban onnan ered, hogy ilyen hosszú ideig éltem együtt ezzel a karakterrel. De nehéz ezt megítélni, nehéz azt mondani, hogy ez így van.
– D.,D.: És persze mikor Gillian embert boncol…
– G.,A.: Na, olyankor mindig eszembe jut Scully.
l Scully az elsők közt használt mobiltelefont, jóval azelőtt, hogy ennyire divatba jött.
– G.,A.: Ha jól emlékszem, csak Mulderrel beszéltem azon a mobilon. Nem tudom, hogy valaha valaki mással is beszéltem volna-e rajta, csak Mulderrel. Emlékszel, milyen nagyok voltak az akkori mobiltelefonok? És a zsebünkben kellett hordanunk.
– D.,D.: Emlékszem, óriási ballonkabátot kellett húznunk, hogy a készülék a zsebünkben elférjen.
– G.,A.: Egyik zsebünkben a fél-téglányi mobil, a másikban egy hatalmas zseblámpa.
– D.,D.: „Halló! Egy olyan telefonról hívlak, amelynek nincs zsinórja…”
l Ön szerint milyen hatással volt Scully a mostanság oly’ divatos, határozott női bűnüldöző-szerepekre?
– G. A.: Kapok leveleket még mostanában is, amelyekben valaki azt írja, „bár viccesen hangzik, azért lettem törvényszéki orvos szakértő, mert évekig nagy rajongója voltam Scullynak.” Vagy „az X-akták miatt lettem orvos”, és „ma már az FBI-nál dolgozom”. És még úgy tizenötféle foglalkozás, melyekhez Scully legalább annyira értett, hogy baki nélkül ki tudta mondani azokat a bonyolult szakszavakat.
– D. D.: Igazi polihisztor voltál! Egyébként a mobilos kérdés érdekes, szerintem a mobiltelefon meghoszszabbította a sorozat életét. Gillian és én már teljesen ki voltunk merülve pár év után, így mikor 96’ környékén kitalálták, hogy legyen mobilunk, ez remek lehetőséget biztosított arra, hogy forgatás közben legalább az egyikünk pihenjen egy kicsit. A karaktereink szét tudtak válni, mert a dialógusokhoz nem kellett egy helyiségben tartózkodnunk. Ezt teljesen komolyan mondom. Így lehetősége volt Gilliannak vagy nekem egy kis pihenésre, hiszen nem kellett minden jelenetben együtt szerepelnünk.
– G. A.: Ez tényleg így van.
– D.,D.: Ha nem találják fel a mobiltelefont, nem készül el az X-akták második fele.
l David, közismert, hogy az utolsó évadból kiíratta magát, mert belefáradt a sorozatba. Mégis ön volt a leglelkesebb, amikor arról volt szó, hogy ez a mozifilm elkészüljön. Ez amolyan „gyűlölök és szeretek” viszony az ön részéről?
– D. D.: A „gyűlölök és szeretek” érzésnek nincs köze a sorozathoz, a stábhoz, vagy bármihez. Az érzés csakis rólam szólt, arról, hogy mit kezdek az életemmel, a karrieremmel. Ha arra gondolok, hogy Gillian kilenc, én pedig nyolc évadot dolgoztam a sorozatban, az egy egész életnek tűnik. Nincs még egy olyan sorozat, amelyikben a főszereplők ilyen hosszú ideig változatlanok. A Vészhelyzetet például már majd’ húsz éve forgatják, de ennyi idő alatt teljesen lecserélődött a szereplőgárda. Szóval nem túl gyakori, hogy ilyen sokáig megmarad egy sorozat szereposztása. Ritkán találkozni olyannal, hogy egy színész ne lenne frusztrált, ne fáradna bele egy olyan történetbe – akár van benne mobil, akár nincs – amelyben nap mint nap, hosszú-hosszú órákon át ugyanazt a karaktert kell megformálnia. Ilyenkor teljesen természetes a kiégés. Emellett mindig is imádtam a sorozatot, ezt a szerepet. Sosem volt bennem semmi utálat, vagy hasonló.
– G.,A.: A sajtónak viszont ez jó kis mócsing, amin csámcsogni lehet. Mindig nagy meglepetést kelt, és persze jó főcím bármelyik újságnak, ha valaki ott akar hagyni egy sorozatot. Igazi szenzációt lehet összehozni belőle, mindig felfújják, holott ez egy természetes dolog.
– D.,D.: Bizony, olyan mintha legalábbis hálátlan lennél. Pedig nagyon szeretem az X-aktákat, és szeretem Vancouvert. Ez így igaz.
l A sorozat alatt, vagy azóta tapasztaltak-e már valamilyen paranormális jelenséget? Akár a forgatáson, akár máshol?
– G. A.: Igen, Riverview-ban. Volt ott egy elhagyatott bolondok háza, ahol a sorozat egy részét is forgattuk, és később a mozit is.
– D. D.: Nem is volt teljesen elhagyatott. Félig ki volt ürítve, félig nem.
– G.,A.: A legfelső emeletet még használták valamire.
– D. D.: És volt ott néhány bolyongó őrült.
– G. A.: Igen, végtelen folyosók, néha felbukkanó őrültekkel.
– D. D.: Ahol a mozi plakátja készült, az volt az a hely…
– G. A.: Hátborzongató volt.
– D. D.: Bementünk ezekbe az ici-pici szobákba, amelyekben nem volt más, csak egy-egy hurok a padlón, ahová a betegek bilincseit rögzítették.
– G. A.: Málló vakolat, meg minden…
– D. D.: De eddigi életem folyamán, első kézből sosem tapasztaltam még paranormális jelenséget. Hiszek a lélekben és az energiában, de nem láttam. Éreztem, de még sosem láttam. 

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!