Szurikáta-szappanopera
Családi tragédiák, párválasztás, ellenségeskedés, barátság, cselszövés, halál – akárcsak egy Shakespeare-műben, csakhogy a Szurikáták udvarházának főszerepeit kedves, bohókás szőrös kis lények alakítják. A Kalahári sivatagban élő szurikáták életének valóságshow-ja igazi tudományos szuperprodukció, éveket átívelő kutatómunkával, több hónapnyi forgatással, különleges és gyönyörű felvételekkel. A sorozat a negyedik évadnál tart, bár ez idáig már legalább négy főhőst elvesztettek, nagy szívfájdalmamra. Hamar meg lehet szeretni ezeket az állatkákat, nem csak mert édes kis pofijuk van, és aranyosan két lábra állnak, hanem mert egészen emberszerűek. Családban élnek, megosztják a feladatokat, megvigasztalják egymást, féltékenyek, szomorúak, megbízhatóak és megbízhatatlanok, igaz-ságosak és könyörtelenek, igazi társas lények, épp csak nem nevetnek és sírnak. A megdöbbentő hasonlatosságot erősíti a narráció is (angol eredetiben a csodás Bill Nighly): a szurikáták is szülnek, nem ellenek, meghalnak, és nem megdöglenek, kölykeik pedig néha csak rosszcsont gyerekek.
A Bajusz család vastappanccsal uralkodó domináns nőstényét, a Kalahári Virágát (Flower) Hortenziának keresztelte a (mű)fordító, míg Yossarienből Fülöp lett, Zaphodból Konstantin, Mozartból Auguszta, Shakespeare-ből pedig Bátor. Névadása hajszállal sem tűnik megalapozottabbnak a Cambridge-i Egyetem kutatóiénál, akik kedvenc olvasmányaik, zenészeik, ételeik stb. után keresztelték el az édes kis szurikátákat. Akik mellesleg nem rókamanguszták, ellentétben az Animal Planet korábban irdatlanul félrefordított magyar címével.
A sorozat már az állatos ismeretterjesztő csatornán is kedvencem volt, ezért nagyon megörültem, mikor a TV2 vetíteni kezdte, mint közel s távol egyedüli matinéműsort – bár ez az a műsor, amelyet muszáj együtt nézni a gyerekkel, egyrészt mert érdemes, másrészt mert rendkívül megrázó eseményekben is bővelkedik, akárcsak egy Vészhelyzet. A hét legsúlyosabb drámájában Pötyi anyai ösztönei konfliktusba kerültek a szurikátatársadalmi alapelvekkel. A fiatal nőstény megellett, „nem törődve” azzal, hogy ez csak a domináns nőstény előjoga, így „aláásta a család biztonságát”. Anyja, Hortenzia hidegvérrel meg is ölhette volna a kölyköket, mégsem tette. Nagy meglepetésre még azt is hagyta, hogy a sűrű sötét éj közepén átköltöztessenek két újszülöttet a család üregébe. Ez reménnyel tölthette el a nézőt, hogy talán mégis van békés megoldás, miközben azon szomorkodtunk, hogy a sorsukra hagyott többi kis újszülött másnapra mind elpusztult. A következő reggelen „még Hortenzia is lehangolt volt”. (Talán mint bármelyik szurikáta bármikor, mi mégis szívesen hittünk a narrátornak.) Mielőtt fellélegezhettünk volna, hogy legalább a két kicsi megmenekült, a család vadászni indult. Ahogy egyre csak múlt az idő, világossá vált, hogy nem falatoznak, költöznek. Magára hagyták Pötyit az újszülöttekkel, „a magányos anyák kölykeinek pedig nincs esélyük”. De a magányos szurikátáknak sem. Ezt Pötyi is jól tudta, és az anyai ösztönén felülkerekedett az életösztöne, családja után indult. Miközben a kis Zorro-álarcos állatkák boldogan takarították az új üreget, „szegény Pötyinek majd megszakadt a szíve a kölykeiért”. A narrátor próbálta „vigasztalni” a lesújtott nézőket, a tévé előtt pityergő gyerekeket, összeszorult torkú szülőket: „ez a törvény, csak a legerősebb maradhat életben”.
Kivételes esetekben, szerencsénkre még a természet törvényeit is felülírják. Például mikor a harcos matriárka Hortenzia befogadja az ellenséges Zappa család egy kölykét, holott meg kellene ölnie. Talán épp ez a különleges együttérzés teszi a szurikátákat igazán emberivé, szerethetővé.
Mikor az egyik kis állat belepusztult egy kígyómarásba, komoly dilemma volt számomra, vajon miért nem segített neki a stáb, helyesen tették-e, hogy nem avatkoztak bele a „természet rendjébe”, vagy legalább elaltathatták volna a szegénykét, ne szenvedjen napokig. Értem, hogy a kutatók dolga a megfigyelés, mégis álszentnek tűnt, ha amúgy már ezerszer beavatkoztak a szurikáták életébe, a halálukba miért nem? Hiába, a szegény kis szurikáták élete néha rövidebb, mint egy átlagos valóságshow-sztár karrierje. Milyen kár, hogy nem épp fordítva működik a természet.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!