Hamarosan jöhetnek az újratölthető palackok

Elmondta: – A palackok megsemmisítése, jobb esetben újrahasznosítása rengeteg energiát emészt fel, ami újabb és újabb CO2-kibocsátással jár, növelve az üvegházhatást. Kiemelt feladatomnak tartom, hogy alternatív megoldásokat kínáljak a fenntartható életmódra, hogy ily módon is alkalmazkodjunk az éghajlatváltozás követelményeihez.
Ami a legnagyobb és legveszélyesebb hazai környezetszennyezést, az 1,1 millió ember ivóvízbázisát fenyegetô üröm–csókavári gázgyári salaktemetô felszámolását, a 60 ezer tonnányi veszélyes anyag eltüntetését illeti, a miniszter közölte: – Idén indítottuk el az uniós nagyprojektet, melynek célja a veszélyes hulladéknak minôsülô gáztisztító massza elszállíttatása. Az üröm–csókavári kármentesítés teljes összegébôl 85 százalékot az EU, 15 százalék önrészt pedig a magyar állam fedez. A munkát közbeszerzéssel elnyert konzorcium már meg is kezdte a terület elôkészítését és a fölkészülést a mentesítésre. A feladatuk az, hogy kitermeljék és biztonságosan elszállítsák a gázmasszát Ürömrôl, majd 100 százalékban ártalmatlanítsák, illetve hasznosítsák azt. A területet rendezve, növénytelepítéssel, gyepesítve adják majd vissza, legkésôbb 2010 júniusáig.

 

Interjú

A Vásárhelyi Terv keretében még az idén elkészül két tározó: a cigándi és a tiszaroffi, s 2013-ig négy további tározó épül, mondta a VH-nak adott nyilatkozatában Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter, aki fölrótta a romániai hatóságoknak, hogy a közelmúltban az Aranyos- patak szennyezésekor elmulasztották értesíteni magyar partnereiket. Szerencsére a szennyezés környezetterhelése nem érte el azt a mértéket, ami a Tiszát fenyegette volna, ám a miniszter az esetet nemzetközi fórumon is szóvá teszi majd. Szabó szerint nem alaptalan vágyálom, hogy bő egy évtizeden belül a megújuló energiák aránya a jelenlegi 4,5-ről 13 százalékra emelkedjék.

l Miniszter úr, gondolom élhető országot kíván örökül hagyni hat gyermekének és unokáinak. Mit tart ez ügyben a legfőbb feladatának?
– Ahhoz, hogy jó minőségű környezetet örökölhessenek tőlünk a jövő generációk, nagyon ésszerűen és takarékosan kell bánnunk a rendelkezésünkre álló természeti forrásokkal. Meg kell végre értenünk és értetnünk: mindenki személyes felelősséggel tartozik azért, ha életmódjával a környezetében a szükségesnél nagyobb „ökológiai lábnyomot” hagy. Persze nem azt kívánom, hogy másszunk vissza a fára vagy térjünk vissza a középkorba,  ne fogyasszunk áramot és ne éljünk a modern kor vívmányaival. Azt azonban fontosnak tartom, hogy ezekkel az erőforrásokkal okosan gazdálkodjunk, és sokkal kevésbé terheljük a természetet. Ehhez apró változtatások is elegendők: például az izzók cseréje energiatakarékosra, illetve ha nem tartjuk állandóan készenléti üzemmódban az elektromos készülékeinket, vagy ha nejlon helyett olyan zacskókat használunk, amelyek pár hét alatt lebomlanak. Hatalmas lépést tehetünk előre a környezetterhelés csökkentése érdekében a most készülő új termékdíj-szabályozással is, hiszen ezzel a hazánkban évente forgalomba kerülő, csaknem másfél milliárd PET-palack és egyéb alkoholmentes italcsomagolások majdnem felét nyolc éven belül újratölthetőkkel tudnánk kiváltani. A palackok megsemmisítése, jobb esetben újrahasznosítása rengeteg energiát emészt fel, ami újabb és újabb CO2-kibocsátással jár, növelve az üvegházhatást. Kiemelt feladatomnak tartom, hogy alternatív megoldásokat kínáljak a fenntartható életmódra, hogy ily módon is alkalmazkodjunk az éghajlatváltozás követelményeihez. Szeretném, ha mindenki tudatában lenne: kinek-kinek a személyes biztonsága egyben a társadalom egésze és a jövő generáció biztonságát is jelenti. Azért oly fontos kérdés számomra a környezet-egészségügy, mert az embert is a természet részének tekintem, az élhető környezet jelentősége ezért kiemelkedő. Ennek szellemében kívánom folytatni az elődeim által kezdett szemléletformáló klímakampányt. Ebben arra hívjuk majd fel a lakosság figyelmét, mit tehet ki-ki a maga környezetében egy élhetőbb környezetért.
l Az első látványos intézkedése az volt, hogy útnak indította a zöldkommandót az illegális szemétlerakás és színesfémlopások elleni akcióra. Mit sikerült ezzel elérniük?
- A zöldkommandó – amelyben az ÁNTSZ, a rendőrség, a környezetvédelmi hatóság, a természetvédelmi őrszolgálat és szükség esetén és más társhatóságok is részt vesznek – három hónap alatt több mint 400 helyszíni ellenőrzést tartott, ennek során 2000 tonna hulladék szabálytalan lerakására derült fény. Csaknem 9,5 millió forint bírságot szabtak ki, s ahol bűncselekményre utaló jelet találtak – például a leadott színesfém hulladék lopásból származott, vagy a tárolására a telepnek nem volt engedélye –, ott kezdeményezték a telephely bezárását, a rendőrség pedig vizsgálatot indított. A zöldkommandó feladata emellett az illegális hulladéklerakók felderítése: tavaly 1500 helyszín ellenőrzése során mintegy 50 ezer köbméter illegálisan lerakott hulladék ügyében kellett intézkedniük. Ezt az ügyet az emberek is fontosnak tartják: több mint 30 ezren ajánlották fel személyi jövedelemadójuk 1 százalékát az illegális hulladéklerakók felszámolására. Ezt a tárca megtoldotta 100 ezer forinttal, így összesen 350 millió forintra pályázhattak civilek és önkormányzatok. Ők – sok helyütt közösen – vállalták, hogy jövő májusig 800 illegális hulladéklerakót számolnak fel, majd szalonnasütőt vagy pihenőpadot helyeznek el a rekultivált területen.
l Nemrég Budapesten találkozott a világhírű klímakutató filozófus zongoraművésszel, László Ervinnel. Ő tagja a Római Klubnak, s 2006-ban jelent meg Káoszpont című könyve a globális felmelegedés miatti válságról. Miről beszéltek?
– Ha hazánknak oly kitűnő, köztiszteletben álló hírnökei vannak a világban, mint ő vagy a Nobel-díjas Oláh György kémikus, aki szintén nemrég volt a vendégünk, akkor hiba lenne nem élni a lehetőséggel, hogy hasznosítsuk a tudásukat és tekintélyüket. Mindkét tudóssal a klímapolitikánk kapcsán kerestem a kapcsolatot. Oláh György megismertetett bennünket egy alternatív energiagyártási és felhasználási lehetőséggel. Izland és Kína már nagyberuházásokat indított, hogy a természeti erőforrásait a lehető legkisebb CO2-kibocsátással állítsa az energiafelhasználás szolgálatába. Kínában jelenleg még erőművekben égetik el a barnaszenet, ami óriási CO2-kibocsátással jár, ám ha egy kémiai eljárással metanollá alakítják azt, sokkal jobb hatásfokkal ég el, s cseppfolyósan szállítható, így a kibocsátás is a töredékére csökken. Kína száz új erőművet alapoz erre az új technológiára. Izlandon pedig a geotermikus energiát akarják metanolgyártásra használni és így hatékonyabban áramot termelni. Ez hazánknak is érdekes lehet, hiszen vannak hévizeink, van geotermikus energiánk. László Ervint pedig felkértem, hogy személyesen is vegyen részt az őszi és tavaszi klímakampányunkban. Nem titok: örömmel vállalta ezt. A 76 éves tudós a globális felmelegedés veszélyeire hívja majd fel a figyelmet és a fenntartható életmód lehetőségeit ismerteti meg a hazai közönséggel.
l Az éghajlatváltozás miatt hektikusabb a folyók vízjárása, jól mutatta ezt a Tisza mostani áradása is. Hogy áll az árteret növelő, a természetes tározókat újra megnyitó Vásárhelyi Terv? Állítólag még egy tározó sem készült el a hatból…
- A szaktárca kiemelt feladatának tartja az árvíz elleni védekezést, ennek köszönhető, hogy a mostani árvíz sem okozott komolyabb károkat. Eddig 22 helyszínen valósultak meg árvízvédelmi fejlesztések, és még az idén elkészül két tározó: a cigándi és a tiszaroffi, valamint megvalósul a bivalytói töltésáthelyezés. Az uniós források segítségével néhány éven belül jóval könnyebbé válik majd az árhullámok kezelése. Amikor ezekről a beruházásokról döntünk, mindig kockázatelemzést végzünk: ahol a legnagyobb a rizikó, ott kezdődik el a munka. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben 2007 és 2013 között 150 milliárd forint uniós forrás áll rendelkezésre árvízvédelmi fejlesztésekre, ebből 110 milliárd a Vásárhelyi Terv továbbfejlesztésére. 2013-ig megépül a négy árvízi tározó, és a Tisza és mellékfolyói mentén 12 helyszínen és partszakaszon fejlesztik majd az árvízvédelmi rendszert. A kormány még idén ősszel benyújtja Brüsszelnek a beregi árvízvédelmi töltések komplex fejlesztését célzó 6,3 milliárdos nagyprojektet. A 2011 végére Vásárosnamény és Lónya között megvalósuló fejlesztéssel 19 település lakosainak nő majd az árvízzel szembeni biztonsága. A brüsszeli jóváhagyás mellett a helyi gazdálkodók támogatását is meg kell szereznünk a tározók megépítéséhez.
l Van már éghajlatváltozási stratégiája Magyarországnak. Taktikája is van? S ha igen, mi valósult meg eddig ezekből?
– Tavaly év végén ötpárti konszenzussal fogadta el a parlament a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, melyet a civil szervezetek is pozitívan értékeltek. Kétévente cselekvési tervet készítünk, az első ilyen éppen most készül. Már működik az az emissziókereskedelmi rendszer, ami alapjául szolgál majd a tárca klímavédelmi célú Zöld Beruházási Rendszerének. Szándékaink szerint a kibocsátási kvóták eladásából befolyó bevételekből támogatjuk majd azokat az egyéni és közösségi beruházásokat, amelyek az energia hatékonyabb felhasználását és az alternatív energiák térnyerését szolgálják. Ez nemcsak a háztartások és a vállalkozások érdeke, de az önkormányzatoknak sem mindegy, hogy az iskolák, óvodák, rendelők, művelődési intézmények milyen energiahatékonysággal működnek, és ez mennyibe kerül. Minél jobb áron sikerül értékesíteni a kvótáinkat, annál több jut a hazai „zöld fejlesztési”, pályázatokra. Talán nem mindenki tudja, hogy az épületekhez kapcsolódó kibocsátások adják a teljes hazai üvegházhatású gázkibocsátások 30 százalékát. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint ezt 2020-ra harmadával lehet csökkenteni.
l Mit gondol, hogyan érheti el hazánk a CO2-kibocsátás uniós célját? Mekkora szerepet kaphatnak a zöld, megújuló energiák?
– Nem alaptalan vágyálom elérni, hogy Magyarország 2020-ig 20 százalékkal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, s a jelenlegi 4,5-ről legalább 13 százalékra növelje a megújuló energiák arányát. Számba kell venni azt is, hol és miként tudjuk csökkenteni az energiafogyasztást, másrészt el kell kezdenünk jobban kamatoztatni alternatív, zöld energiaforrásainkat. Szélerőművekre például eddig 220 engedélyt adtak ki a hatóságaink, és csak az árambetáplálás technikai problémáját kell megoldania az energiahivatalnak, hogy sorra meg is épülhessenek; mi ezt támogatjuk. Magyarország emellett alkalmas a geotermikus hőcserélős rendszerek elterjesztésére is. Hadd említsem a saját példámat. Tavaly építettük át a házunkat és kiszámoltam: a mai energiaárakon hat év alatt térül meg az ilyen rendszer ára. El is készült, a három szondához 80, illetve 120 méter mélyre kellett lefúrni. Most nincs klímaberendezésünk, a földhőt használó rendszer a plafonban hűtőfolyadékot keringet nyáron, a padlófűtést működteti télen, s az energiafelhasználása lényegesen kisebb mintha gázzal fűtenénk. S télen, amikor mínusz 10 fokot mutatott a kinti hőmérő, odabenn 24-25 fok meleg volt. Az üzleti szféra is lát fantáziát ebben, a főváros közelében már „ökolakópark” is épül, ami nem használ fosszilis energiát, szenet, kőolajat, földgázt. Ezt jó jelnek tekintem. Mint ahogy az is: egyre több háztetőn látni napkollektort, amivel csökken a vízmelegítéshez használt energia és rásegíthetnek a központi fűtésre. Azon vagyunk, hogy mindez minél több ember számára váljon elérhetővé. Az egyre drágábbá váló hagyományos energia mellett ez az emberek pénztárcájának sem mindegy.
l Élelmiszerválság is kialakult. Ez mennyiben függ össze az éghajlatváltozással? S jó-e, ha az élelmiszernövények termőterülete csökken – a bioetanolért?
– Tavasszal sárgállott az ország a repcétől. Ez egyrészt jó, mert kevesebb terület maradt parlagon, másrészt veszélyes is lehet, mert az élelmiszerár-rob-
banás miatt nem mindegy, mit termeszt az ember. A monokultúrák kialakulása hosszú távon ártalmas lehet. A bioetanol adalékként csak az üzemanyagok 1-2 százalékát tudja kiváltani, ám ez már önmagában is kissé csökkenti az üvegház-gázok kibocsátását. Az EU-ban is vita folyik arról, miként lehet úgy növelni a bioüzemanyagok arányát, hogy ez ne a globális élelmiszerellátás rovására történjen. Ám nem hasonlítható össze a gond, amivel Kína és India megugrott élelmiszer-fogyasztása jár, azzal, amit Magyarország számára jelent az, hogy a területe egy részén energianövényeket termeszt. Mindazonáltal mérlegelnünk kell, melyek a biomassza-hasznosítás egészséges határai.
l Borsabányánál az áradás miatt nehézfém-szennyeződés került a Tiszába, és savas nehézfémes iszap jutott az Aranyos-patakba, ami a Maroson át a Tiszába ömlik, s erről a románok nem értesítették Magyarországot. Ha most a nagy bajt, a milliárdos halpusztulást meg is úsztuk, attól még Magyarország a „lavór” alja. Mit tehetünk a hasonló szennyezések ellen?
– Most ugyan sikerült megelőzni a bajt, ezt azonban nem bízhatjuk a szerencsére. A Dunavédelmi Egyezmény szerint Románia köteles jelezni a Duna Nemzetközi Riasztórendszeren a vízgyűjtő területen történt haváriákat. Míg Borsabánya esetében ez megtörtént, az Aranyos-patak szennyezésekor elmulasztottak bennünket értesíteni. A borsabányai gátszakadás hírére még aznap a helyszínre küldettem két szakemberünket, akik meggyőződhettek arról, hogy sikerült megállítani a szennyezést. Szerencsére a lezúduló óriási vízmennyiség oly mértékben hígította a nehézfémtartalmú anyagot, hogy a Tiszát már nem fenyegette az egészségügyi határértéket meghaladó szennyezés. A másik esetben nem adtak jelzést, mert a román hatóság értékelése szerint ennek a szennyezésnek a környezetterhelése nem érte el azt a mértéket, ami a Tiszát fenyegette volna. A hazai mérések is ezt támasztják alá, ettől függetlenül azonban az egyezmény alapján tájékoztatniuk kellett volna bennünket. Ezt szóvá is tettem, levélben fordultunk a Magyar–Román Vízügyi Bizottság román vezetőjéhez, és a visegrádi négyek környezetvédelmi minisztereinek szeptemberi találkozóján is felvetem e kérdést. Az EU tagjaként – amellett, hogy ez kötelező –, biztonsági okból is elvárható egy másik tagállamtól az azonnali értesítés, hiszen ebben az esetben tényleg mi vagyunk a „lavór alján”.
l Hogyan áll a határ mellé tervezett heiligen-kreuzi hulladékégető ügye?
– Tartományi szinten folytatjuk a politikai egyeztetést, hiszen pillanatnyilag a döntés Burgenland kezében van. Ezért egy informális politikai konzultációra már sor került államtitkári szinten Burgenland tartományfőnökével. A cél az, hogy elérjük: az osztrák fél vizsgálja felül a hulladékégető telepítésének helyét és az a határtól távolabb épüljön fel. A felépítését nem tudjuk megakadályozni, mert az összes európai szabványnak eleget tesz. A tárgyalást azonban folytatjuk majd az új osztrák kormánnyal is, s persze élünk a civil nyomásgyakorlás és a média lehetőségeivel is. Mindent elkövetünk azért, hogy érvényt szerezzünk a magyar érdekeknek.
l S végezetül: mi a helyzet a legnagyobb és legveszélyesebb hazai környezetszennyezés, az 1,1 millió ember ivóvízbázisát fenyegető üröm–csókavári gázgyári salaktemető felszámolásával, a 60 ezer tonnányi veszélyes anyag eltüntetésével?
– Idén indítottuk el az uniós nagyprojektet, melynek célja a veszélyes hulladéknak minősülő gáztisztító massza elszállíttatása. Az üröm–csókavári kármentesítés teljes összegéből 85 százalékot az EU, 15 százalék önrészt pedig a magyar állam fedez. A munkát közbeszerzéssel elnyert konzorcium már meg is kezdte a terület előkészítését és a fölkészülést a mentesítésre. A feladatuk az, hogy kitermeljék és biztonságosan elszállítsák a gázmasz-
szát Ürömről, majd 100 százalékban ártalmatlanítsák, illetve hasznosítsák azt. A területet rendezve, növénytelepítéssel, gyepesítve adják majd vissza, legkésőbb 2010 júniusáig. 

Vasvári G. Pál 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!