Vigyázzunk értékeinkre!

Míg az Egyesült Államokban a felvilágosításnak köszönhetően fél évtized alatt sikerült a negatív statisztikán némiképpen javítani, hazánkban a magyar orvosok tudásának köszönhetően mára számszerűsíthető eredményeket értek el a magas vérnyomás felismerésében és kezelésében.
Az „Éljen 140/90 alatt!” program keretében a Magyar Hypertonia Társaság mintegy 20 ezer kezelt hipertóniás adatain alapuló felmérést készített az idén. Az úgynevezett Hypertonia Regiszterben rögzítettek szerint bár a vizsgált betegszám, vagyis a minta nagysága, az utóbbi két esztendőben más és más volt, a nemek eloszlása gyakorlatilag nem változott, mint ahogy az átlagos kor is nagyjából megegyező, azaz 61, illetve 60,6 év. (A vizsgálatban szereplő nők csaknem 2,3 évvel voltak idősebbek, mint a férfiak.)
A 140/90 Hgmm-es célérték elérése 2005–2007 között mérhetően javult, hiszen míg 2005-ben a betegeknek mindössze 39,3 százaléka érte el azt, addig idén már 44,6 százaléka mondhatja el magáról ugyanezt – tudtuk meg Kékes Ede professzortól, a 140/90 program koordinátorától. A szakember hangsúlyozta, ennek alapján büszkék arra, hogy a program hatására 2 év alatt újabb 50 ezer hipertóniás betegnél – Eger lakosságával csaknem megegyező nagyságú populációnál (!) – sikerült elérni a 140/90 alatti célértéket, ezzel is jelentősen javítva a betegek életkilátásait!
A jelek szerint a nőbetegeknek e területen jobb a terápiás együttműködésük. Körükben a célértéket elérők aránya is magasabb, és feltűnő, hogy a két év alatt mért javulás mértéke több mint a kétszerese a férfiaknál tapasztaltaknak – tudtuk meg Magyar Hypertonia Társaság elnökétől dr. de Chatel Rudolf professzortól. A szakember mindehhez azt is hozzátette, hogy a jelek szerint kezd egymástól elválni a jól kezelt és együttműködő, valamint a nem jól kezelt, illetve nem együttműködő magas vérnyomásos betegek csoportja, hiszen akik elérték a célértéket, azoknak az áltagos szisztolés vérnyomása 126 Hgmm, míg a többieknek vérnyomás átlaga 151 Hgmm körüli.
Az eredmények ellenére – hangsúlyozta dr. Kiss István, a társaság elnökhelyettese – elkeserítő viszont a cukorbetegségben, vagy a cukorbetegséget megelőző állapotban (prediabétesz) lévők vérnyomáseredményei. Bár a diabéteszeseknél még nagyobb jelentősége van a célérték elérésének – sőt, a diagnosztizált cukorbajnál a célérték is alacsonyabb kell legyen (!) – a 140/90 Hgmm-es értéket az emelkedett vagy már kóros vércukorértékkel élők az átlagnál is kisebb arányban érik el. E jelenség annyira tetten érhető, hogy az ismert diabétesz esetében is 8-10 százalékkal alacsonyabb a 140/90-es célértéket elérők aránya!
Szerencsére a kétéves szűrő és felvilágosító munka eredménye itt is tetten érhető, hiszen a szigorúbb – kifejezetten ismert cukorbetegség esetén alkalmazandó – célérték elérése e betegek körében mintegy 15 százalékkal nőtt, azonban a cukorbetegség „előszobájában tartózkodók” nem részesülnek megfelelő kezelésben, ami ellen a jövőben mindenképpen tenni kell. Ez azért is fontos, mert a saját kórelőzményeket firtató kérdésre minden 4. válaszadó (24%) a cukorbetegséget említette, ami így a leggyakoribb kórelőzmény lett. Minden 5. beteg a mellkasi fájdalmat, 12 százalék az érszűkületet, 6,5 százalék az infarktust, 6 százalék a vesebetegséget és 5 százalék a szélütést említette. A két adatfelvétel szerinti bontásban csak egyetlen helyen látható érdemi változás: a stroke (szélütés) kórelőz-mény említése csaknem 25 százalékkal lett kevesebb! Mivel ennél a betegségnél egyértelműen a magas vérnyomás az elsődleges kockázati tényező, így kiemelkedően értékes előrelépés tapasztalható.
Arra már a 2005-ös adatfelvétel is rávilágított, a magas vérnyomásos betegek körében a súlyprobléma az egyik leggyakoribb gond. Úgy tűnik, ezen egyelőre nem tudnak az érintettek túllépni, hiszen a vizsgálatban szereplő betegek átlagos testsúlya 2005 óta mintegy 0,8 kilóról 81,4 kilóra nőtt. Markáns testsúlynövekedés a 30-40 éves kor táján történik – a 30 évnél fiatalabbakhoz ké-pest plusz 5,75 kg! –, a „csúcsérték” elérése is itt látható, ami azután az életkor előrehaladtával fokozatosan lecsökken.
Már a két évvel ezelőtti vizsgálatnál rögzítették a szakemberek, hogy a testtömegindex átlagos értéke a vizsgáltak körébe igen magas (28,65), és minden korcsoportban kivétel nélkül meghaladta a túlsúlyos kategória 25-ös határértékét. Sajnos ezen a téren a helyzet érdemben az idei felmérésnél sem mutatott változást, de ezúttal a kapott értékek nagysága szerinti bontásban is vizsgálták az adatokat – magyarázta Kékes professzor. – Továbbra is csak a betegek negyedénél mérhető normális érték, miközben minden 2. megvizsgált páciensnek 27–35 között volt a testtömegindexe. Az is elgondolkodtató, hogy 40–65 évesek körében az átlagérték magasabb volt, mint 29! Mivel 25-től túlsúlyról, 30-as értéktől pedig elhízásról beszélünk, napnál világosabb, hogy egyáltalán nem „a kicsit több a súlyom” problémáról van szó…
– A derékméretet tekintve is hasonlóan elszomorító a helyzet – figyelmeztetett Kiss István főorvos. – A nők kevesebb, mint harmadánál (31,18%) volt mérhető az „erősen veszélyeztetett” kategória határát jelentő 88 cm alatti érték. A férfiaknál valamivel jobb az eredmény, hiszen 42 százalékuk derékmérete a „veszélyeztetett” kategória értéke alatti, harmaduknál viszont meghaladta az „erősen veszélyeztetett” kategóriát.
– Normális összkoleszterinszintet csupán a vizsgáltak 30 százalékánál találtunk, de ami ennél is fontosabb, a koleszterinszint emelkedése látványos és egyértelmű összefüggést mutatott kortól és nemtől függetlenül a testtömegindex, a derékkörfogat növekedésével – ismertette de Chatel Rudolf professzor. – Az esetek felében (50,34%) mértek normális vércukorszintértéket, mintegy 16,5 százalékában már emelkedett volt az érték (prediabétesz), harmadában (33,12%) pedig már a 7,0 mmol/l-es határérték egyértelmű túllépését figyelték meg (diabétesz). A BMI növekedésével párhuzamosan az éhomi vércukorszint értéke is csaknem harmadával nőtt meg! Mindezek mellett kedvező viszont, hogy az utóbbi két évben a magas vérnyomásban szenvedők kö-rében csökkent a metabolikus szindróma előfordulása. A nemek közötti eltérés azonban talán itt a legnagyobb, hiszen míg a férfiak kevesebb, mint felénél (49%) volt jelen, addig a nők több mint kétharmada (68%) érintett általa.
Az elmúlt két év pozitív eredménye az is, hogy – bár a legmagasabb szív- és érrendszeri kockázati kategóriába tartozók aránya változatlan – míg 2005-ben még a közepes kockázati kategóriába tartozók tizede, addig 2007-ben már csak az alacsony kockázatot jelentő csoportba sorolhatók. A nemek közötti különbségek itt is hasonlóak, mint a metabolikus szindrómánál, csak ezúttal a nők állnak „nyerésre”. Míg túlnyomó többségük (több mint 85%) a legalacsonyabb kockázati kategóriá-ba soroltattak, addig a férfiaknak csak kevesebb, mint harmada került ugyanoda, miközben több mint 10 százalékuk a legmagasabb kockázati osztályba tartozik.
Végül az egyéb rizikótényezőket elemezve vegyes kép alakult ki. A kezelt magas vérnyomásban szenvedők körében az utóbbi két esztendőben sajnos 2 százalékkal tovább emelkedett a dohányzók aránya, ami 10 százalékos relatív emelkedést jelent, miközben 1 százalékkal csökkent a rendszeres alkohol fogyasztás gyakorisága.
– Összegezve az „Éljen 140/90 alatt!” programot a jövőben is folytatni fogjuk annak érdekében, hogy csökkentsük a hazai szív- és érrendszeri megbetegedések és a halálozás kockázatát – mondta határozottan a Magyar Hypertonia Társaság elnökhelyettese, Kiss István.

Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!