A ravaszság kora

S egy sor egyéb jogtalanság, amelyeket ravasz okoskodásokkal „megmagyaráztak”, „megvédtek”, sőt „ellentámadtak”. Nem csak politikusaik, de jogászaik is. S ezek az emberek még képesek arcába nézni a békés, gyanútlan, (vagy nagyon is „gyanító”), tűrő embermillióknak. Lakosságunknak. Arcátlanság és arrogancia együtt.
Amikor erről, a lépten-nyomon tapasztalható magatartásról megkérdeztem egy református lelkipásztor barátomat, mit tegyünk, ha ilyen személlyel találkozunk, azt felelte: még a köszönését se fogadd, amíg nyilvánosan be nem látja, hogy embertársai ellen vétkezett!
Belátás? Ezek az emberek inkább „hősies
kiállásnak” gondolják a nyilvánvaló jogtalanságot. Talán az segítene, ha a jogásztársadalom érett, politikailag el nem kötelezett emberei nyilvánosan elítélnék ezeket a jogtalan lépéseket. Általában is és konkrét ügyekben is.
– Merik ezt kollégáikkal szemben?
– A jogász felesküdött az igazság védelmére.
– Fel. De, tudod, sokan követték Jézust a kenyérosztogatásig, ám kevesen a kereszthalálig!
– Ez gyávaság.
– Vagy jól felfogott érdek.
– Esetleg a mundér becsülete?
– Az is. Kiforratlan helyzet, amely egyben – rájuk nézve – szégyen is.
– Tehát?
– Tehát, ilyenek vagyunk, gyarló emberek.
– Tehetetlenek?
– Is. De, azt hiszem, a legvalószínűbb ok: műveltségük egyoldalúsága (Az egyetemi végzettség nem jelent feltétlenül kiegyensúlyozott műveltséget és magatartást.)
S így a ravaszság tobzódhat. Ezért is ismételjük meg a súlyos figyelmeztetést: „A jogtalanság visszahull a társadalomra, mely eltűri azt”. Csak a műveltebb, ezért gazdagabb társadalom tudja magát megvédeni a jogtalanságokkal szemben. A tanulás nehéz, de adott, s egyetlen út a demokratikus kibontakozáshoz a ravaszság korának megváltoztatásához.
Négyessy Lajos, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!