Guy Ritchie: a régivágású angol gengsztereket kiszorították a kelet-európai és orosz oligarchák

A hatalmas sikernek köszönhetően következő filmjét már
egy nagy nevű filmstúdió támogatta, így a Blöffben már olyan színészekkel dolgozhatott,
mint Brad Pitt, Benicio del Toro és Dennis Farina. Ezt a hagyományt folytatja legújabb filmjében
a „brit Tarantinóként” is emlegetett Ritchie. A RocknRolla című filmben egy orosz gengszter több
millió angol fontos ingatlanüzletet üt nyélbe, csakhogy a londoni alvilág legsötétebb, legdurvább
figurái is szeretnének részesülni a bevételből, így kezdetét veszi a hajsza a pénzért és az életért.
Bár a fél világ azon tanakodik, hogy akkor most válnak-e Madonnával vagy sem, Guy Ritchie mégis inkább legújabb gengszterkomédiájáról mesélt a Hollywood.com filmes portálnak.

l Miért ragaszkodik annyira ehhez a műfajhoz?
– Nem is tudom. Egyszerűen érdekesnek találom a különböző kultúrákat és szubkultúrákat. Ez az én vesszőparipám.
l Mi inspirálta a RocknRolla elkészítésben?
– A film műfaja lényegében ugyanaz, mint a Blöffé vagy A ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőjé. Úgy éreztem, szeretnék még egy ilyet készíteni, részben mert rengeteg erőt merítettem az előző filmekből, de azért is, mert Anglia rengeteget változott az elmúlt tizenöt-húsz évben. A film a régivágású angol gengszterekről szól, akiket lassan kiszorítanak az újhullámos kelet-európai és orosz bűnözők. Pár éve még nagy truváj volt, ha egy átlagos gengszter összelopott néhány millió fontot, ez mára teljesen elhalványult a komoly nemzetközi bűnbandák mellett, akik milliárdokkal dobálóznak. A régiek megpróbálják az üzletet úgy irányítani, mint ahogy eddig is, de egyre inkább kiszorítják őket ezek a multinacionális vállalatként működő bűnszövetkezetek – és ez most pusztán bűnügyi értelemben mondom.
l Még mindig rajong Londonért?
– Ez az én városom, igen. Itt születtem, láttam teljesen átalakulni, rengeteget tudok róla, és itt vannak érdekeltségeim. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az a kém, aki a rossz dolgokat lesi, és az a turista, aki a jó dolgokat. Régen kém voltam a városban, mára turista lettem. Bevallom, sokkal érdekesebb turistaként itt élni, mint kémként. A tény, hogy egy amerikai nőt vettem el, nagyban megkönnyíti az életem.
l Milyen társadalmi mondanivalója van a filmnek?
– Az előbb említettek is mind társadalmi reflexiók. Anglia mára annyira megváltozott, hogy elveszítette a korábban vele társított identitást. Ugyanolyan nemzetközivé vált, mint New York. A film lényege ennek az identitásnak és az egész kultúrának az átalakulása. Ha megnézi, New York és London egyre jobban hasonlítanak egymásra. Erről van szó. A másik mondanivalója a filmnek az, miként változott meg mára a bűnözés, az üzletelés. Régen volt egy ház, ami mondjuk egymillió fontot ért, jött egy kiskirály és azt mondta, „hogy mindketten jól járjunk, nesze, itt van tíz milla zsebbe.” Ez nem volt szokatlan. Most meg az van, hogy „ha a ház egy milla, én adok kettőt vagy hármat.” Erre meg persze a külföldiek azt mondják, „baszki, most mit akarsz? Itt van húsz milla.” Ugyanezt csinálják manapság a futball klubokkal, a focistákkal. Minden kulturális értékünkkel ezt teszik. Ennek pedig iszonyatos hatása van a dolgok menetére, a társadalomra. Ezekre próbálunk a magunk módján reflektálni.
l Ahogy öregszik, kevésbé látja romantikusnak a bűnözők világát?
– Nem hinném. A filmjeim szerintem objektíven mutatják be a bűnözést. Tartózkodom az etikai és erkölcsi papolástól. Szimplán megfigyelésekről van szó, és ezen megfigyelések kommentálásáról. No, ez most elég intellektuálisan hangzott.
l Kapcsolatban áll valódi gengszterekkel?
– Egyáltalán nem. Visszautasítok mindennemű kapcsolatot velük. A bűnözői társadalmat tiszta szívemből elítélem. [nevet]
l Volt olyan, hogy ezek az emberek segíteni akartak, mondjuk tanácsokkal látták el a forgatókönyvekhez?
– Igen, sok ötletnek valóságos alapjai vannak. Például a disznóetetős történet a Blöffben bevett módja volt a halottak eltüntetésének. Egyébként azóta már jó néhány filmben viszontláttam. Ismerek egy embert, aki régen a hullák fogait szedte ki, mielőtt feldarabolták őket és megetették a disznókkal. Ez az ember ma már egy mosolygós nagypapa, egy kedves fickó, aki sokat adakozik, egy helyi focicsapat vezetője, és egy jólelkű öregúr benyomását kelti. Úgy tűnik, sokszor semmi egzotikus nincs is a bűnöző létben. Ez már önmagában is nagyon érdekes, hogy amit mi förtelmesnek és aljasnak tartunk, az nekik napi rutin.
l Nehezebb manapság a közönséget meglepni azokkal a különleges csavarokkal és fordulatotokkal, melyekben bővelkednek a filmjei?
– Azt hiszem, ez műfajfüggő. A következő filmem egy Sherlock Holmes-mozi, ami egyértelműen teljesen eltérő műfaj. Tehát az emberek valami egész mást várnak, valamit, amit már ismernek. Tulajdonképpen egy jól bevált receptet követek ezúttal. Érdekelt ez a műfaj, amit az emberek ennyire kedvelnek, és remélem lesz benne elég érdekesség, új gondolat a közönség tetszésének elnyeréséhez.
l Miben lesz különleges az ön Sherlock Holmes-adaptációja?
– Mindenképp modern alkotás lesz. A történet a múltban játszódik ugyan, de azt akarjuk kiemelni, hogy ez a fickó egy intellektuális akcióhős. Úgy értem, Holmes a maga idejében tényleg ilyen figura volt, csakhogy az évek során ezt az akcióhős oldalát teljesen leradírozták, mert egyszerűen nem voltak meg az eszközeik az akciójelenetek érdekes bemutatásához. Nekünk megvannak az eszközeink, a technológiánk, így hát élünk a lehetőségeinkkel.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!