„Úszottak még” a magyarok formaruhái

Még el sem kezdődött, Szántó Dávid máris minden idők legfantasztikusabb olimpiai megnyitójának minősítette a pekingit, „melyre Kína évszázados vággyal készült”. Időnként valóban lélekemelő és szájat tátatóan lehengerlő volt az ünnepség (máskor viszont hosszadalmas és fárasztó), és szimpatikus is volt Szántó ifjonti lelkesedése, kitartása. De az már egy icipicit túlcsordulásnak tűnt, hogy a visszaszámlálásnál, mikor az arab számok mellett kínai karaktereket is láttunk, a kommentátor így méltatta a házigazdákat: „káprázatos, hogy mi mindenre gondolnak!”.
Elsőre megrettentem, milyen lesz csaknem öt órán át Baló György rekedtes, kissé beszédhibás kommentárjait hallgatni, miközben Szántó percenként elrebegi, milyen szuperzöld olimpia ez, és mindennek eredője, hogy „egy világ, egyetlen álom”. Baló György az idősebb, tapasztaltabb helyzetéből próbálta ellensúlyozni kollégája zöldségeit, és egy felelős értelmiségi mértékletességével intette, finoman megpendítve, hogy a világ legnépesebb országának milyen súlyos energiafelhasználási problémái vannak, és vajon nem csak az olimpia idejére szól-e ez az átmeneti környezetbarát szükségállapot.
Baló egyfolytában ámuldozott, mitől mozognak a kínai írásjeles „dobozok”, magától tekeredik-e a papírtekercs, hogy csinálják a statiszták, hogy mozdulatlanok, mégis változik közben a ruhájuk, és hány évig készültek egy-egy mutatványra. Persze nagy összhang és sok gyakorlás is kellett, de jól lehetett látni minden önkéntes fülében a kis fülhallgatót, amin keresztül súghattak a rendezők, a Baló által említett fényreklám-önkénteseknek pedig a derekán egy kis táska volt, melyben talán az elemei-ket tartották. Baló egy csöppet piszkálódott is fiatal kollégájával, aki szeretett volna az artistákhoz hasonlóan vízszintesen járni: „nem azt mondtam, hogy bárkit meg tudnak tanítani, hanem hogy ők 11 hónapig tanulták.”
Szántó szerint az abszarák „felemelik az olimpiai ötkarikát, de ezzel együtt felemelik a kínai kultúrát is, merthogy több ezer éves ábrázolásokon is találtak már abszarákat.” Legalább nem mondott olyan Csisztu Zsuzsa-i bölcsességeket, mint hogy az atléta „nem szülőföldjén látta meg a napvilágot”, és meglepően jól felkészült kínaiból is – egy ponton bevallotta, tanulta is a nyelvet. Azt viszont nem jól tudta, hogy a nagy fal még a világűrből is látszódik. Persze ez attól függ, milyen távcsövet viszünk fel. Ettől még ez egy városi legenda, amelyre máig nincs bizonyíték. Az űrhajósok egy része állítja, hogy látta, míg mások állítják, hogy ez képtelenség.
A 2008 dobos, a 29 lábnyomot mintázó, a sorban a 29. olimpiát jelképező tűzijáték, a Madárfészek stadion tetején körbe futó fáklyavivő, a nagy kínai találmányok felelevenítése mind-mind átütően látványos és eredeti ötlet volt. Csang Ji-mu rendező tudta, hogy költsön el jól 3 milliárd dollárt, és azt is, mi néz ki jól a képernyőn (nagy felbontásúak előnyben), a londoniak máris felköthetik a gatyájukat.
Bár a brit Guardian azt írta, a legundorítóbb formaruhát a magyar nők viselték, és az új-zélandi Stuff hírportál szerint is csak a kazahok voltak hozzánk hasonlóan ocsmány szerkóban (pedig Boratot még csak nem is láttuk köztük), nekem bejött az albínó dalmata kiskosztüm, melyen még az amerikai NBC csatorna közvetítői, Matt Lauer és Bob Costas is kiakadtak, és kifinomultan leízlésteleneztek bennünket. De akárcsak Szántó Dávidnak, nekem is jobban tetszettek az afrikai népviseletek, a mosolygós, önfeledt arcok – akik nem azért önfeledtek, mert még annyi nyomás sincs rajtuk, mint Eric „az angolna” Moussambanin, hogy végigússza az 50 méteres medencét. Nem illik az „úszottak még kategóriába” sorolni egy fekete-afrikai úszónőt, ahogy Szántó tette. Legyünk őszinték, a magyar sportolók jelentős része ugyanebben a kategóriában indul. Egy amerikai kommentátor ilyen lendülettel a világ 90 százalékát elküldhetné csomagolni, mégsem teszi.
Balónak és Szántónak ugyanaz volt a legnagyobb hibája, mint négy éve Csisztu Zsuzsának és Faragó Richárdnak. Nem arcról kell felismerni a megnyitón megjelent államfőket és uralkodókat, ilyet senki sem kívánna! Ilyen rendezvényeken osztanak sajtólistát, mely alapján könnyű őket beazonosítani – az operatőrök sem a százezres tömeget pásztázva szúrják ki a holland trónörököst vagy az ukrán elnököt. A megjelent hírességek több mint feléről megint fogalmunk sem volt, ki integet. Ennél csak az volt abszurdabb, hogy rajtunk kívül egyetlen ország sem képviseltette magát ellenzéki politikussal, ami nyilván feltűnt sok baloldali nézőnek is. (Mivel a sportminiszter is ott volt a díszpáholyban, s tudtunkkal ő is integett, törhetjük fejünket, hogy miért nem őt mutatták a kínai tévések.) Gyurcsány nyugodtan elmehetett volna a megnyitóra, óriási tévedés volt a politikát összekeverni a sportrendezvénnyel. Nem kellett volna attól félni, hogy ezzel „legitimálja a népelnyomó, totalitárius rendszert”. Sarkozy és Bush sem Hu Csin-taónak, hanem a sportolóknak integetett. Ha már itt tartunk, kínosan vicces volt ahogy Schmitt Pál az emelvényről olyan alacsonyra emelve lengette tenyerét, mint  Brezsnyev pár deka vodka után egy-egy vörös téri díszszemle tribünjén.Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!