Török Olivér hét-nyolc aranyat vár

„Amit a kínaiak itt megteremtettek, létrehoztak az maga a csoda. Látszik, sokat dolgoztak, de megérte. Ott voltam a Madárfészekben és egyik ámulatból a másikba estem. Ilyen nincs – mondtam a többieknek. Parádés, szuper, frenetikus, egyszerűen nem lehet jelzőket találni” – áradozott a Magyar Televízió riportere. „Feladták a leckét; 2012-re Londonnak nagyon össze kell szednie magát. Most úgy gondolom, hogy ezt az ünnepséget egyetlen nemzet sem tudja jobban megcsinálni. A pekingiek hihetetlenül kedvesek, precízek, mindent kiválóan megszerveztek. Mindenki mosolyog. Semmiben sincs hiány. A létesítmények lenyűgözőek. Tényleg ez lesz minden idők legjobb és legnagyobb olimpiája. Egy negatívum van csupán: magas a páratartalom, de ezt is meg lehet szokni” – tette hozzá. „Jövő hét pénteken haza megyek, Zelinka Ildikót váltom a pesti stúdióban. Természetesen nagyon szorítok a mieinknek. Bízom benne, hogy szereznek legalább hét-nyolc aranyérmet. Jó lenne a helyszínen megnézni a magyarok versenyeit, mérkőzéseit, az Egyesült Államok férfi kosárlabdacsapatát, vagy a brazil labdarúgó-válogatottat” – mondta.
A riporter már gyerekkorában rendszeres nézője volt a világbajnokságoknak, Európa-bajnokságoknak, olimpiáknak. „A ’82-es labdarúgó vb-n Magyarország–Salvador 10-1. Minden ezzel kezdődött. Tulajdonképpen a sport és a televízió rajongója voltam és vagyok a mai napig. Versenyszerűen nem igazán sportoltam: atlétikában a megyei versenyekig jutottam, mint az 1500-as váltó egyik tagja és két évig jártam tenisziskolába. Mostanában hetente egyszer futballozunk a kollégákkal. Ez sajnos nem sok, de mégis valami. Természetesen én is közvetítettem gombfocimérkőzéseket gyermekkoromban. Magamra zártam a szobát és hangosan kommentáltam az eseményeket. Ezt nagyon élveztem. Talán ebből is látszik, hogy jól elvoltam egyedül (nincs testvérem). Jobbkezes vagyok: amely csapat a jobb oldalamon játszott, az szerepelt hazai pályán és az az együttes általában győzni tudott. De rendeztem visszavágót is. Inkább tudat alatt készültem a televízióba sportriporternek. Hosszú ideig nem döntöttem el, hogy mi legyek. Egyetem után, 2001-ben pedig bekopogtam a Telesporthoz. Kaptam három hónap próbaidőt és megtartottak. Emlékszem, háromszor is bemutatkoztam Knézy Jenőnek, annyira izgultam. Minden szempontból őt tekintettem példaképnek. Szerettem a hozzáállását, személyiségét, felnéztem rá és szerintem ő is kedvelt engem. Minden szavára odafigyeltem. Sokszor mentem vele forgatni, néha ott ültem mellette a közvetítéseken; megtisztelő volt, hogy én lehettem a „jobb keze”. Sokat beszélgettünk fociról és zenéről. Már öt éve nincs köztünk. Hiányzik!”
Első riportalanya Juni György volt, a Telesport főszerkesztője. „A 2002-es labdarúgó-világbajnokság közvetítési terveiről faggattam. Akkori főnököm magas ember, lement terpeszállásba, hogy egy szinten legyünk. Egy biztos, furcsa és vicces volt a szituáció. A 2006-os úszó Európa-bajnokságon debütáltam mint kommentátor a Margitszigeten. Szinkronúszást közvetítettem. Gyönyörű sportág és nagyszerű tapasztalat. Kár, hogy azóta megszűnt a magyar csapat” - mondta. „A sport mellett a színház, a film és a zene is érdekel. A munkám rengeteg energiát vesz el és ad is. Tényleg szeretek itt dolgozni, sohasem gondoltam azt, hogy egy kis poros faluból indulva egyszer majd a nagy Magyar Televízióban, a Sportosztályon találom magam. Hálás vagyok a sorsnak! Egyébként, ha lenne lehetőségem a Telesport mellett mást is csinálni, szívesen kipróbálnám, de ezt a TS-csapatot sohasem tudnám elhagyni. Hangsúlyozom: a csapatot. Schulek Csaba irányításával kialakult egy remek közösség és jó ide tartozni” – tette hozzá.
„Kedvenc sportágaim: foci, kézilabda, szinkronúszás, kajak-kenu, vízilabda, úszás, súlyemelés, lovassport és még sorolhatnám. Mindenevő vagyok, de az első hely a labdarúgásé. Szinte minden sportággal foglalkoztam már az elmúlt hét évben, amióta a Telesport alkalmazásában állok. Sőt, még egy fogathajtóbíró-képző tanfolyamon is részt vettem már. Az olimpián miltaryt, azaz lovastusát, valamint súlyemelést közvetítek, de helyszíni interjúkat is készítek és műsorvezető leszek. Az első kettőre sokat kellett készülni, hiszen ezeket még nem közvetítettem élőben. Órákat görnyedtem a számítógép előtt, olvastam, nyomtattam, megnéztem a tv-ben található archív felvételeket, felvettem a kapcsolatot a sportágak vezetőivel. Nem szégyen, segítséget kértem.„
Török Olivér számára az idei év jól alakult: bejelentkezett a Bajnokok Ligája döntőjéről, nemrég fejeződött be az osztrák–svájci labdarúgó Eb, amelyen műsorvezető párjával, Mérei Andreával remekül érezték magunkat. „És máris itt van az olimpia, ami mindent visz. Ez a világ legnagyobb sportünnepe és én egy apró részecskéje vagyok. Csodálatos! Ráadásul a megnyitó napján, augusztus 8-án töltöttem be a harminchármat, sőt, ami a legfontosabb: ezen a napon a baba először rúgott érezhetően a feleségem pocakjában. Fülig ér a szám!”
A riporter szerint a hibákból lehet tanulni, de ugyanazokat tilos elkövetni még egyszer. „Néhány évvel ezelőtt a budapesti fedett pályás atlétikai világbajnokságon túlfordítottam. Egy lihegő afrikai középtávfutóval készítettem interjút angolul, rögtön a verseny után. Nem csak azt fordítottam magyarra, amit mondott, hanem kiegészítettem egy-két dologgal. Nem kellett volna” – emlékezett. „Számomra lényeges, hogy egy kommentátort, riportert, vagy műsorvezetőt be tudjanak azonosítani. A híradózás kötött műfaj. Itt az ember nem engedheti meg magának, hogy lazára vegye a figurát. A nézők a tényekre, az eredményekre kíváncsiak. A magazinok és például a júniusi foci Eb műsorainak vezetése, vagy éppen a kommentálás, megint mást igényel. Tulajdonképpen ezekben derül ki, hogy a riporter vagy műsorvezető milyen stílust képvisel, milyen a személyisége” – magyarázta. „Objektívnek kell lenni, senkinek sem szabad szurkolni. Ezt el kell fogadni ebben a szakmában. Ez törvény, melyet muszáj betartani. Egy kivétel azonban van: a magyar versenyző vagy a magyar válogatott nemzetközi megmérettetésen. Ott aztán kötelező a drukkolás, de csak a megengedett keretek között.”
Sportriporterként leghőbb vágya a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzését közvetíteni Brazília ellen. „Számos sztárral találkoztam már és persze interjút is készítettem. Skalpjaim közé tartozik Merlene Ottey, Alberto Tomba, a Navka-Kosztomarov jégtánckettős, Zidane, Figo, Alessandro del Piero, Buffon, Cannavaro, vagy Sir Alex Ferguson. Legszívesebben Ronaldinhóval beszélgetnék, bárhol. Csak szóljon és megyek!”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!