A Pekingben szereplő magyar sportdelegáció egyik legkomolyabb aranyéremesélyese a kajakos Kovács Katalin, aki már ötkarikás aranyak és ezüstök birtokosa, nem beszélve arról, hogy ő a sportág legeredményesebb magyar versenyzője 23 világbajnoki elsőséggel. Az Európa-bajnokságok medáljai sem hiányoznak, például a legfényesebből 17 is akad a vitrinjében.

Ennek ellenére most Pekingben adatik meg neki először, hogy az egyéni számban rajthoz álljon. Hiába tartozott korábban a legjobbak közé, egy „hullám” mindig meggátolta abban, hogy ő képviselhesse színeinket. Idén viszont verhetetlennek bizonyult ez idáig, és a hazai válogatón biztosította be az indulás jogát. De nemcsak az egyéni 500 méteren indul, hanem ott lesz párosban és a négyesben is. Ezek után simának tűnik a víz tükre, ám ma már Magyarországon mindenki tudja, hogy mekkora hullámverés előzte meg a pekingi utazást. Kovács ugyanis nemrég követte olimpiai bajnoktársát, Janics Natasát, aki már tavaly megvált korábbi edzőjüktől, Rozsnyói Katalintól. Kovács Kati immár negyedik olimpiájára készül, először 96-ban Atlantában volt ott, de akkor csak tartalékként utazott. 2000-ben ezüstérmes volt a négyesben, Athénben viszont már aranyat gyűjtött Janiccsal együtt a párosban. Nagy viharok után újra együtt eveznek majd Pekingben.

Miként került vízre, és egyáltalán a kajakba?
– Sportos család a mienk, két nővérem kajakozott, szüleimmel pedig nyaranta vízi túrákra mentünk, és 1987-ben lettem igazolt versenyző.
Rögtön kitűnt, hogy jó volt a sportágválasztás?
– Egy évvel a kezdés után már sikerült gyermekversenyt nyernem, eleinte inkább párosban és négyesben eveztem. Az igazság azonban az, hogy sokáig nem tartoztam azok közé, akiktől szép jövőt várnak. Talán nem is a tehetségem miatt, hanem a szorgalmammal voltak problémák, pontosabban fogalmazva, eleinte én inkább csak azért jártam edzésre, hogy jó levegőn és vízen legyek, mint azért, hogy kiemelkedő élsportoló váljon belőlem. Aztán ahogy jöttek az eredmények, én is komolyabban vettem a tréningeket, és ennek köszönhetően kerültem be a válogatottba. Az egyes felé a kilencvenes évek vége táján fordultam igazán, és 2001-től egészen az athéni olimpiai válogatóig minden világversenyen sikerült megszereznem az egyéni elsőséget. Először 2001-ben az Eb-n álltam a dobogó tetején egyéni számban, amikor győztem 500 méteren.
Athén előtt nagy csalódást jelentett, hogy a hazai válogatón alulmaradt Natasával szemben?
– Nagyon, és elég sokáig nem tudtam megemészteni, hogy nem én indulhatok az egyéni számban. Aztán szerencsés döntésnek bizonyult, hogy összeültettek minket a párosban, ami meghozta számomra a várva várt olimpiai
aranyérmet.
Tavaly kapott újra lehetőséget arra, hogy kipróbálja magát az egyéniben. Nehéz volt viszszaállni a csapathajóról?
– Eleinte bizony kicsit furcsán éreztem magam, ami meg is mutatkozott az Európa-bajnoki szereplésemen, ahol nem sikerült nyernem, de hála istennek a világbajnokságon már kijött a lépés, és újra aranyérmes lettem.
Milyennek látja most a nemzetközi erőviszonyokat?
– Nagyon erősnek és sűrűnek. Ha minden igaz, akkor három számban is rajthoz állok, egyesben, párosban és négyesben. Megítélésem szerint a legkeményebb csata a szólószámban várható, ahol igen komoly ellenfeleim akadnak
Nagyon nagy az elvárás Kovács Katalinnal szemben. Sokan arról beszélnek már, hogy három aranyérmet is begyűjthet.
– Én is hallottam már ezt a véleményt, de a verseny a vízen zajlik, és ha valaki sportolt, az tudhatja, hogy nincsenek abszolút esélyesek, mert minden az adott pillanatokban dől el.
Sokan féltik a háromszámos megterheléstől.
– Úgy érzem, fizikálisan és mentálisan is fel vagyok készülve, hiszen idestova 21 éve lapátolok, és évente két-háromezer kilométert is evezek. Egyébként az első bemutatkozásom négyesben lesz, a másik kettőt ugyan egy napon rendezik, de az egyes és a páros döntői között több mint egy óra van. Ez idő alatt egy olyan versenyzőnek, aki fel van készülve, elég kell, hogy legyen ez az idő.
Nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy nehéz döntés volt-e, amikor szakított korábbi edzőjével, aki számos aranyéremhez segítette hozzá.
– Elmondani is nehéz, hogy mennyire. De így kellett határoznom!
Ha van egy kis szabadideje, azt mivel tölti a legszívesebben?
– Amint már említettem, sok-sok éve naponta két edzésem van, éppen ezért az a legnagyobb öröm a számomra, ha otthon lehetek, pihenhetek és játszhatok a kutyáimmal a kertben. Két angol bulldogom és egy labradorom van. Természetesen mint minden hozzám hasonló korú nő, én is szeretem az őket foglalkoztató dolgokat.
A sportág eddigi legnagyobb egyéniségének a német Birgit Fischert tartották, aki számos olimpiai aranyéremmel rendelkezik, és sokáig úgy hitték és hiszik, hogy a 28 világbajnoki aranyérmes csúcsát senki sem döntheti meg. Kovács Kati 23 aranynál tart.
– A statisztikák sohasem foglalkoztattak. Mindig az adott versenyre koncentrálok, és úgy érzem, néhány évig még vízen lehetek, de azt úgy gondolom, sohasem fogom elérni, amit a német versenyző, aki Athénban, 42 éves korában is a legjobbak közé számított.
Az egyes vagy a csapathajót kedveli jobban?
– Minden sportoló álma az egyéni siker. Így természetesen az enyém is. De nagyon nagy örömmel evezek és eveztem a csapathajókban, s nem teszek különbséget a számok között.
Az elmúlt olimpiákat figyelembe véve a kajakosok és a kenusok zárták szinte mindig aranyakkal az olimpiai program igazi versenyrészét. Most is az utolsó két napon zajlanak majd a versenyek döntői.
– Remélem, hogy az a hagyomány, amelyet korábban megteremtettünk a vízen, ezúttal is hasonló lesz a számunkra.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!