A katolikus hívőnek nem nagyon kell magyarázni, hogy mi a liturgia
jelentősége, a nem hívők figyelmébe pedig az ajánlható, hogy a liturgia
egy nagy kultúra összefoglalása, benne irodalom, zene, építészet,
iparművészet egyesül egyetlen nagy eseményben – mondja Dobszay László,
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem profeszszora, aki maga is előadó
lesz a Szent Ágoston Liturgikus Műhely szervezésében jövő héten, 21-től
24-ig megrendezendő széles körű nemzetközi tanácskozáson.

A professzor hozzáteszi, a liturgia örökségének elfecsérlése olyan, mintha Shakespeare-t elfelejtenénk, a katedrálisokat lerombolnánk, Bach passióit nem játszanánk. A katolikus hívők vallási érzületét semmi sem alakítja olyan mélyen, mint a liturgia: ha jó, akkor helyes irányt ad a vallási gondolkozásnak, felhígulása viszont felhígított vallásosságra vezet, mondja a professzor. A tudományos igényű, de elsősorban a hívőknek szóló konferencia neves előadói, hazai és külföldi szakértői azt elemzik majd, hogy milyen változás következett be a liturgia felfogásában és gyakorlatában; a Vatikánban is figyelnek erre a tanácskozásra, amit jelez, hogy a katolikus egyházfő levélben küldte üdvözletét és áldását a résztvevőknek.
A pápa ugyanis erősíteni akarja a liturgia szakrális fenségét, szépségét és hagyományosságát – s ez utóbbi nem feltétlenül a kor követelményeinek figyelembe vételével történik, tehát egyszerre van szó a hagyomány töretlenségéről és egyfajta szerves fejlődésről. Dobszay szerint a több mint négy évtizede lezajlott II. Vatikáni Zsinat idevágó határozatait sokan félreértették. A hívőknek – de talán a nem hívőknek is – a latin helyett a nemzeti nyelv használata és a miséző pap hívők felé fordulása jelentette a legnagyobb változást. Csakhogy a zsinat nem tiltotta meg a hagyományt, amely 1500 éves gyakorlaton alapul, ám a lényeg mégsem ezekben a látványos, bár külsődleges jegyekben keresendő, hanem döntően a magatartásban, a lelkületben, az Isten felé fordulásban. A liturgia ugyanis az elmúlt évtizedekben kissé eltolódott a gyűlések vagy happeningek – olykor „bratyizós – stílusa felé, amit a világegyházban már sokan észrevettek, s ezért támogatják egyrészt a „reform reformját”, vagyis azt a törekvést, hogy az újabb liturgia újra a hagyomány összefüggésébe kerüljön, másrészt a „római rítus” helyreállítását, ami azt jelenti, hogy a szertartások két formája minden megkötés nélkül alkalmazható legyen, mondja Dobszay professzor, aki egyébként a misék zenei anyagának, a gregoriánnak nemzetközileg is elismert kutatója. A konferencia szervezői hajlanak arra a véleményre, hogy a világegyház említett reformálási törekvéseitől a magyar egyházi gyakorlat nem egyszer elmarad, sőt olykor alig akar ezekről tudomást venni.
A liturgikus tanácskozás csütörtökön a Szent István Bazilikában kezdődik, ahol Paskai László bíboros celebrál főpapi vecsernyét, több nagy, budapesti templomban lesz hagyományos rítusú mise, s Dobszay professzor szerint különleges figyelmet érdemel a bécsi pápai nuncius
által mondandó, jövő vasárnap délelőtti ünnepi énekes nagymise a Terézvárosi templomban.
(mj)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!