A gigászok harca

Kosz nevét sok magyar inkább úgy ejti, hogy „kos”. Végül is, hogyan hívhatnának egy szép görög szigetet egyszerűen kosznak? Pedig a „kosz”-os megoldás a helyes. A név eredetével kapcsolatban többféle elmélet is létezik. Az egyik szerint Zeusz és a gigászok harcára vezethető vissza az elnevezés. A küzdelem idején ugyanis Kosz szigetének környékére költözött három gigász, Főbusz, Khiosz és Kinnosz. Végül ez utóbbi nevéből Kinnosznek majd Kosznak kezdték el hívni a szigetet. Állítólag Zeusz annyira megharagudott a gigászokra, hogy Kosz szigetének egy darabját le is törte, és azt vágta egy negyedik óriáshoz. Ebből lett a közeli Nisszirosz szigete. Amikor a gigász megpróbálja magáról levetni a szigetet, akkor földrengés tör ki, és az itteni vulkán működésbe lép. Így szól a legenda, de az utóbbi ezer évben erre azért nem igazán volt példa.
A másik elképzelés szerint a sziget egy királylányról kapta a nevét. Az idők kezdetekor élt egy híres koszi király, Triopasz, aki legendásan okos volt. Az ő fia első Meópasz azonban még rajta is túltett, második Meópasz pedig olyan szinten sokat tudott, hogy már a történetírók is alig merték leírni a nevét a káprázattól. Aztán második Meópasznak született egy lánygyermeke, Kosz, aki nemcsak hihetetlenül okos, de elképesztően szép is volt. Megérdemelte hát, hogy róla nevezzék el a szigetet.
Elméletből tehát akad bőven, de az kétségtelen, hogy Kosz tipikus égei-tengeri sziget. Kicsit kopár, bokrok váltakoznak kiszáradt kórókkal. A tenger színe megbabonázóan gyönyörű, a part néhol kavicsos, néhol kicsit homokos. Kevés helyen tették igazán rendbe a helybeliek. Pedig idő azért volt rá bőven, de gondolom a harcok miatt nem nagyon tudtak időt szakítani arra, hogy mindent karban tartsanak. Mindig jött ugyanis egy újabb hódító. Elsőként az akhájok foglalták el a területet, aztán az i. e. XI. században megérkeztek a dór törzsek. De a dórok sem maradhattak sokáig nyugalomban, mert folyamatosan küzdeniük kellett a perzsákkal. A helyiek büszkék arra, hogy annak idején a híres orvos, Hippokratész megtagadta az együttműködést a hódítókkal, amikor arra kérték, hogy segítsen a perzsa hadseregnek leküzdeni egy járványt. Akkor azt mondta, hogy még hatalmas vagyon ellenében sem teszi ezt. Persze azért emlékszem még egyetemi történelmi tanulmányamira,  a Kosz szigetekiek nem voltak mindig ennyire szívbajosak. Öt hajóval azért segítették a perzsa hajóhadat egy korábbi hadjáratnál.
A peloponnésszoszi háború idején szintén ügyesen taktikáztak. Eleinte az athéniakat támogatták, és öt talentumot is fizettek a barátságért cserébe. Aztán Spártával, a későbbi győztessel kötöttek szövetséget. Mindenesetre a jó diplomácia is közrejátszhatott abban, hogy egészen a macedón uralomig, Nagy Sándorig viszonylag épen megmaradtak az itteni épületek, paloták. Alexander halála után először Antigonosz, az egyik hadvezér, majd később Ptolemaiosz, a másik hadvezér foglalta el a szigetet. Hol az Antigonida, hol pedig a Ptolemaida, vagyis az egyiptomi birodalom része lett a terület. Aztán jöttek a rómaiak, mindent elfoglaltak.
A római uralom idején nagyon sok szép kút, fürdő készült, utak is épültek. A Római birodalom kettébomlása után a bizánci császárság része lett Kosz, majd az 1300-as évek elején megérkeztek a johannita lovagok. Három évvel később azonban kiverték őket a kalózok, akik Kosz szigetét használták bázisul, és innen fosztogatták a Földközi-tenger hajóit. Később azonban a johanniták visszafoglalták Kosz szigetét. Majd következett az 1500-as években a török invázió, és még a sziget nevét is átkeresztelték Langóra. Meglehetősen hosszú ideig tartott a török hódítás, melynek nyomait a mai napig látjuk az itteni városokon. Vannak mecsetek, minaretek, törökfürdők. 1912-ben az olaszok foglalták el Kosz szigetét. Eleinte adtak részleges önkormányzatot a szigetnek, később azonban még a gyerekeket is kötelezték arra, hogy olaszul tanuljanak. Olasz mesterek a főváros épületeinek 80%-át lebontották, talán csak a klasszikus épületeket kímélték meg, és  itáliai stílusban újra megépítettek. 1943-ban jött a német invázió, végül a brit hadsereg szabadította fel Koszt. 1948-ban csatlakozhattak az anyaországhoz, Görögországhoz.         
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!