A Claims Conference meg a Mazsihisz

Azok nevében, akik Budapesten élnek, köszönöm a Claims Conferencenek meg a „zsidómentő” Mazsihisznek, hogy ekkora gesztussal élt. De! Nagyon szép a menyasszony, csak fekete fehérnemű van rajta (copy Mose Harzi: „A holokauszt túlélők könyve”). Nem értem, miért van szükség ma, 64 évre rá, hogy megtörtént a borzasztó zsidóirtás, megosztani a zsidókat? Mivel zsidóbb a pesti a vidéki vagy határon túlinál? Miért egy pár ember dönti el ott a Mazsihiszben, hogy ki jogosult abban, hogy kapjon kárpótlást, és ki nem?
Nem tudom, mi ez a Mazsihisz, kit képvisel, hol van ott Budapesten, s mivel foglalkozik. De mint zsidónak született magyar állampolgár, nem hallottam, nem tudtam, hogy létezik egy  Claims Conference, nem tudtam, hogy van egy Schneider nevű igazgatója. Szóval sok mindent nem tudtam. Valamikor próbáltunk mi is írni, kitöltöttük a kérdőíveket, de soha egyetlen egy választ nem kaptunk senkitől. Persze lehetséges, hogy azért, mert nem Budapesten élünk. A németek, akik ezeket a pénzeket adják ma, a német állam nem számolt el velem a szüleim életéért, nem számolt el azért, hogy a drága édesanyám teljesen betegen érkezett haza a birkenaui „szanatóriumból”, és hamarosan meghalt. Itt hagyott két gyermeket, akik ikrek, és teljes nyomorúságban nevelkedtek, mert az édesapánkat, amikor haza akart térni a jabloneci munkaszolgálati táborból, ahová a nyilasok szállították egy kis magyar „malenkij robotra”, az NKVD a Kaszony-Barabás határon agyonlőtte, mint egy kutyát. És ez már 1946-ban volt! (Minden iratom megvan).
Nagyon kegyetlen volt az életünk, hiányoztak a szülők. Irigyen néztük, milyen szépen élnek a gyerekek más családokban, de kibírtuk, felnőttünk, tanultunk, és elértünk valamit, a Mazsihisz segítsége nélkül. Nem, nem azért írom levelemet, hogy Feldmajer fogja a kezemet, nincs rá szükségem. Nem azért írom, mert ki akarok kunyerálni ettől a Claims Conference nevű titokzatos micsodától pénzt, maradjon ott nekik. De nem értem a német államot: mit vesznek ilyenkor figyelembe? Tudom, az lesz a válasz, hogy a holokauszt-túlélőket.
De ez egy nagy blöff! Mert ha jár annak, aki 1945. május 9-ig született, miért nem jár annak, aki 1945 szeptemberében jött a világra? Ki és mikor fogja kifizetni, hogy a német fasiszták miatt elveszítettük szüleinket, nem volt gyermekkorunk, és csak hazugságok vettek körül? És ebben igen nagy része volt és van a Mazsihisz-féléknek, akik szerintem nagyon jól élnek, sokat és szépen tudnak beszélni. Ám ezzel nem kárpótolta a tragikus veszteségeket sem ők, sem a „német állam”. És igaza volt a portálon az egyik felszólalónak: ez az igazságtétel egy apró darabkája! Kinek? A Mazsihisznek? Vagy mi is megérdemelnénk valamit, akik szerényen vártak 64 éve! De mit kaptak? Szavakat, beszédeket, ígéreteket, dumákat. Mind a Mazsihisztől, mind Németországtól! Szégyen!
Hirs Jenő, Dombóvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!