Sokszor vásárolok homogénezett kefirt, de főképpen akkor, amikor sok
időm van az árubeszerzésre. Eleinte szinte szórakoztató volt annak a
megfejtése, hogy a nevezett árut meddig lehet fogyasztani. A fedőlapon
fényes, zöld alapon, kis pontokból álló fekete betűkkel tüntetik fel a
lejárati időt, amit nem lehet elolvasni.

Rájöttem: ez a gond jó alkalom a vevőkkel való társalgásra is, akiknek segítségét kérem a határidő megállapításában. Már arra is gondoltam, hogy nagyító vásárolok valamelyik szakboltban, de erről letettem. Talán a gyártók a nagyítók forgalmát igyekeznek serkenteni. Azonban az 1991-ben életbe lépett versenytörvény tiltja az árukapcsolást. Az a gyanúm is felmerült, hogy a gyógyszergyártókkal van kapcsolata a cégnek, mert a lejárati idő utáni fogyasztás miatt minden bizonnyal szükség van olyan gyógyszerre, amely megakadályozza a mellékhelyiségek sűrű látogatását.
Sajnos a hazai kereskedelemben sok hasonló bosszantó eset borzolja a vásárlók idegeit. Így érthető, hogy a Gazdasági Versenyhivatal mindent elkövet a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolása ellen. Nevezett intézmény versenytanácsa által hozott ügyzáró döntések közül különösen 2007-ben volt igen sok a fogyasztói döntések etikátlan befolyásolása. Ebben az évben a versenytanácsi beavatkozás 76,4 százalékát az ilyen esetek tették ki. Nagyon lesújtó az a tendencia, ami ezen a területen jelentkezik. 2003-ban 37, 2004-ben 50, 2005-ben 54, 2006-ban 66, 2007-ben 81 alkalommal avatkozott közbe a versenytanács a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt. A számok bizonyítják, hogy a hivatal egyre erőteljesebben védi a fogyasztók érdekeit is. Sajnos a kereskedelemben elszaporodnak az etikátlan jelenségek, amelyek közül kirívó a fogyasztók megtévesztése, különösen a reklámok, hirdetések segítségével.
A lakosság boldogságtudatát sok tényező mellett befolyásolja az is, hogy a kereskedelem érvényesíti-e a vevők érdekeit is, vagy csak a minél nagyobb haszon elve alapján tevékenykedik. Életem során elkísérnek azok az emlékek, amelyeket szüleim balmazújvárosi faluvégi vegyesboltjában megéltem. Ők jól tudták, hogy a törzsvevőket csak igényes kiszolgálással, jó minőségű árukkal lehet megtartani. A kockás irkában rögzítették azoknak a nevét, akik hitelben vásároltak és kamatmentesen törlesztettek. Örök emlék számomra, hogy az 1998-as országgyűlési képviselői választásokon az egyik választópolgár megjegyezte: azért voksolt rám, mert édesanyám – ahogyan ő mondta, Mariska néni – mindig hitelezett szüleinek. Ezek az emlékek felerősítik azon érzéseket, hogy a mai, nagyon profitéhes magyar kereskedelemben igen sok negatív jelenséggel találkozunk.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!