Annyira sejtem, hogy történhetett. Vagy úgy, hogy volt egy épeszű,
valóban kreatív ember valahol, aki kitalált egy viszonylag veszélyes,
de jól becélzott mondatot, jó ember szájába adta, jól játszatta el,
tehát vigyázott a saját ötletére, s aztán valaki félrelökhette őt, hogy
oké, kisapám, köszi az écát, majd most a bácsi folytatja innentül, te
mennyé szépen és hozzá kávét, vagy csak úgy lett a dolog, a hülyék
szerencséje folytán, de ez utóbbit nem hiszem.
Nyilván emlékeznek, nem volt az olyan rég, hogy Gallusz Niki azt mondta a reklámban, bele az arcunkba, hogy hülye azért nem vagyok. Aztán volt még a férfihang, ugyanezzel, de legalább szigorúan, hogy ne tapossuk ki az alapötlet máját fekáliás padlón. Nem ugyanaz, nem is továbbfejlesztés, de nem ront a dolgon. S aztán... csak elképzelni tudom, mi történhetett. Azt is csak azért, mert sok ilyet néztem végig, sietve jelzem, hogy csak nagyon ritkán a saját részvételemmel, ez itt igazán nem valami önéletrajzi ihletésű kesergés akar lenni. Megtanultam, hogy ahová megérkezik a lendületből támadó megmondóember, ott jobb elbújni, mint harcba szállni vele. Az egyik rádióba is, ahol dolgoztam, bevillant egy barom, korábban egy nagyon nagy üdítőipari cégnél volt válságmenedzser, rádiót még életében nem látott belülről, ezért rendelt egy könyvet a „How to”-kategóriából, a bölcs Amerikából, megvárta, hogy megjöjjön, elolvasta, aztán kiugrott az irodájából és elkezdte átszervezni a munkánkat. Először is vetetett új telefonokat, mert valami útján nem ilyet látott egy amerikai stúdiójában, hanem olyat. Mondtuk, hogy az a régebbi és rosszabb, amit ő erőltet, mindegy, közölte, hogy a magyarok lopnak és büdösek, úgyhogy nem is akadékoskodtunk tovább, mentünk rehabra és fürödni. S amin tényleg hetekig röhögtünk, az akkor épp menő szlogen elé, amit egy szintén hülye elődje, aki viszont ausztrál volt talált ki, szóval ezt a szlogent a válságvadász haver átírta úgy, hogy elébiggyesztette: „mindig”. Így. Értik, min röhögtünk? Az idióta elhozta a kólás cégtől az „always”-t. Ennyit tudott, ezt is sok utánaolvasás után, de minthogy licence to kill-lel érkezett, kifejezetten azt a válságot megoldani, amelyet ugyanazon emberek rossz húzásai idéztek elő, akiknek ő is döntése volt, nem erőltettük a beszélgetést vele. Egyébként egy év alatt akkora veszteséget rittyentett, hogy kivágták a fenébe, de nincs kétségem afelől, hogy mi is csillagokká lettünk életrajzán s a következő helyre is megoldani hívták. Az ilyenek örökké élnek, örökké ártanak és örökké újra hisznek nekik valahogyan. Szóval a reklám, a másik fantasztikus multis bölcsesség. Az első, kissé erőtlen upgrade után vélhetően valaki koszos kézzel nyúlt a mogyoróstálba: ott volt a balhé, hogy születésnapunk van, hülye, aki nem ünnepel. Dereng? Valami reklámetikai maszatolás is volt vele. S most... a durva kezűt nyilván nem ütötték agyon, vagy klónozták, mert ez a legrohadtabb szlogen, amit életemben olvastam: ha kilencnél több aranyérmet nyer Magyarország az olimpián, akkor visszaadják a valamikor vásárolt tévék és más izék árát. S figyeljenek, utána ez: „mert hülyék azért nem vagyunk”. Így lesz egy ország vérig sértése egy eredetileg vicces mondat ostobák általi átgyúrásából. Hát igen, drágáim, hülyék tényleg nem vagytok, valószínűleg tényleg nem fogunk kilencnél többet hozni, s valószínűleg nem kell majd tejelnetek. De attól még menjetek a jó édes anyátokba.
Jáksó László
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!