Kiefer Sutherland sosem nézi meg a filmjeit

Kiefer azóta kétszer elvált, egy húszéves lánya van. Óriási zenerajongó, gyűjti a Gibson Les Paul gitárokat, kedvenc együttese a Queen, és van egy saját lemezkiadó cége is. A 24 hetedik évadjának forgatási szünetében 48 napot ült börtönben, miután másodszor kapták ittas vezetésen. Legújabb munkájáról, a Mirrors című klasszikus horrorról a MoviesOnline filmes portálnak mesélt.

l Mi vonzotta ebben a munkában? A film tele van feszültséggel, izgalommal. Honnan merített ihletet ahhoz, hogy el tudja játszani ezt a karaktert?
– Vicces volt ma reggel Alex Ajával, a rendezővel beszélni. Nagyon hasonlított az első találkozásunkra. Számomra a horroron kívül nincs más műfaj, mely ennyire a zsigereimre hatna. Valahol hallottam, hogy a színészek gyakran vonzódnak a zsánerfilmekhez. A horror erős érzelmeket tud kiváltani, meglehetősen gyorsan, engem ezért fogott meg. A Sziklák szeme, Alex egyik filmje, a hetvenes évek klasszikus horrorfilmjeit idézi, mint például A rettegés háza, Az ördögűző, vagy az Ómen. Ezek a filmek arra építenek, hogy a nézők megismerjék, megkedveljék a szereplőket, akik aztán valamiféle hátborzongató helyzetbe kerülnek. Emlékszem, mikor először olvastam a forgatókönyvet, nagyon tetszett. Ha kiveszszük a horrorjeleneteket a filmből, még mindig marad egy nagyon erős családi drámai szál. Rendkívül érdekes lehetőségnek találtam az ötletet, hogy ezt a két világot, két műfajt összemossuk: az ember drámáját, aki megpróbálja egyben tartani a családját, és azt a félelmetes jelenséget, mely az egész család életét veszélybe sodorja. Emellett Alex hihetetlenül jó filmrendező. Rendkívül határozott vizuális elképzelése van arról, hogyan szeretné a történetet elmondani. Ez számomra az első találkozásunkkor egyértelmű volt. Előző nap éjszaka is forgattam, másnap pedig egy reggeli mellett találkoztunk. Szerintem roppant vicces ilyen hátborzongató témával indítani a napot. Emlékszem, ránéztem, és ezt mondtam neki: „szerintem képes lennék egy szeretetre méltó fickót faragni ebből a karakterből. Ezért cserébe meg kell ígérned, hogy a nézők majd’ összetojják magukat félelmükben.” Rám mosolygott és azt mondta: „de még mennyire!” Ennyi volt, és gyakorlatilag megállapodtunk, hogy együtt fogunk dolgozni.
l Legtöbben a 24 című sorozatból ismerik. Nehezebb vagy könnyebb egy teljesen más műfajú film főhősének bőrébe bújni?
– Azt hiszem, talán könnyebb. Mivel a 24 olyan erős háttér, sokkal egyszerűbb vele szembe kontrasztot állítani. Ez a szerep természetesen egész más, mint Jack Bauer. Azonban mégis csak a saját testem, hangom rabja vagyok, mindenben hasonlóságok vannak, amit csinálok. A 24 nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most itt tartok a karrieremben, ez a film viszont nagyszerű lehetőség volt, hogy megmutassam a közönségnek egy másik oldalamat is.
l Mi a kedvenc horrorfilmje?
– Hú, ez kicsit ciki lesz. Az a film, ami legjobban megijesztett, nem Az ördögűző volt, bár tudom, hogy sokaknak az volt a legfélelmetesebb. Nem is az Ómen. Van egy film, 1972-ben vagy 1973-ban készült, a címe A rettegés autója. A vicces az egészben, hogy akkoriban egy bérházban laktunk, a tizennegyedik emeleten, Torontóban. Ez a kocsi egy fekete Lincoln sárga ablakokkal, amelyet megszállt az ördög. A kocsi bement egy kisvárosba, és gyakorlatilag mindenkit elütött. A házakba is be tudott hajtani, a falakon is átment. A temető és a templom volt az egyetlen hely, ahová nem tudott bejutni. Mikor a kocsi megjelent a városban, a szél elkezdett süvíteni, és megszólalt a zene. Nem hiszem, hogy valaha féltem ennél jobban bármitől is. A tizennegyediken laktunk, én mégis attól rettegtem, hogy ez a kocsi valahogy oda is feljuthat, és elgázol. Már olyan kicsi sem voltam, talán tizenkettő lehettem. Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy hónapokig rettegtem utána.
l Még csak néhány jelenetet lehetett látni a filmből, de az már kiderült, hogy egy igen izgalmas filmről van szó. Milyen utat tesz meg a filmben az ön által megjelenített főhős?
– A film elején azzal szembesülünk, hogy a férfi elhidegült a feleségétől. Kétségbeesetten próbálja helyrehozni az életét. Rendőr volt, akit egy másik rendőr tisztázatlan körülmények között történt halála miatt menesztettek. Most minden erejével házassága megmentésén fáradozik. Eddig keményen ivott. De most munkát kapott biztonsági őrként egy elhagyatott bevásárlóközpontban. A fickó már a javulás útjára lépett, sokkal jobban érzi magát. Számos lépést tett már az utóbbi időben, hogy túlléphessen azon a tragédián, ami vele történt, hogy elvesztette a munkáját és tönkrement a házassága. Majd, amint elkezd ezen az új helyen dolgozni, lassan minden világossá válik számára.
l Egy ideje Amerikában hiányoljuk a televízióból, a forgatókönyvírók sztrájkja miatt egy teljes évet késett a 24 hetedik évadja, de szeptembertől végre ismét visszatér a képernyőre. Mennyire izgatott, és mit várhatnak a rajongók, akik már nagyon várják vissza Jack Bauert?
– Készült a sorozat alapján egy kétórás film, amelyet Afrikában forgattuk, és úgy két hónapja fejezünk be. Nagyon nehéz volt a leállás a forgatókönyvírók sztrájkja miatt, de azt hiszem, ez a nézőknek volt a legkellemetlenebb. Úgy vélem, a forgalmazó nagyon helyesen döntött, mikor arra az elhatározásra jutott, hogy az utolsó évadot egyben fogja levetíteni. Emiatt a forgatással várnunk kellett januárig. Egy haszna biztos volt a leállásnak. A sorozat legnehezebb része ugyanis a forgatókönyv megírása. A sztrájk rengeteg időt adott az íróknak, hogy a lehető legjobb történettel álljanak elő. Mi ,színészek, pedig jóval a forgatás előtt megkaptuk a szövegkönyvet, amire nem volt lehetőségünk az elmúlt hat évben, és úgy vélem, hogy ez lett az eddigi a legjobb évad, amit forgattunk. Az Afrikában felvett jelenetek pedig szerintem a legjobbak a 24 történetében.
l Az új nézők is szeretni fogják?
– Nagyon szeretnénk megnyerni őket, így azt remélem, igen.
l Ha Az elveszett fiúk vagy az Állj mellém című filmeket összeveti egy mostani filmjével, milyen változásokat lát saját magán emberként és színészként? Mennyit fejlődött, és milyen leckéket kapott ez idő alatt?
– Ami a leckéket illeti, azokat folyamatosan kapom. Ez egy komoly kérdés. Az Állj mellém volt az első film, amelyet az Egyesült Államokban forgattam. Emlékszem, amikor először elmentem megnézni a filmet, azt hittem, véget ért a karrierem. Azonban a film sikeres lett, és elfoglalta helyét az amerikai filmtörténelemben. Az első lecke, amit megtanultam, az volt, hogy nem szabad megnéznem a filmjeimet. A legokosabb, ha én eljátszom a szerepet, a közönség pedig majd ítélkezik. Nos, ez a lecke a hasznomra vált. Az út az Állj mellém sikerétől a 24-ig rengeteg tapasztalattal szolgált. Számomra a színészkedés olyan, mint az edzés. Testgyakorlás, amelyet végig kell csinálni. Minél többet edzel, minél többet használod a rendelkezésedre álló eszközöket, a testedet, az agyadat, a hangodat, és mindezeket együtt, annál jobban kiismered magad. A színészet megtanított arra, hogy mire vagyok képes, és mire nem. Rengeteget fejlődtem általa. Minden film különleges a maga nemében. Sosem hittem, hogy bárki is elvállalhat úgy egy filmet, hogy nem tekinti azt csodásnak vagy különlegesnek, függetlenül a költségvetéstől vagy bármitől, ami ellene szólhat. Az idők során megtanultam gyorsabban feldolgozni, értelmezni a dolgokat. Remélem, hogy továbbra is azzal az ifjonti lelkesedéssel tudom megközelíteni a munkákat, mint ahogy az Állj mellém vagy Az elveszett fiúk esetében tettem. Remélem, ez a fiatalosság mostanra már némi tapasztalattal is párosul, és minden munkához egy kicsit többet tudok adni. Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!