„Majdnem infarktust kaptam Mincza Ildi asszója alatt” – mondta Mérei
Andrea. „Annyira akartam, hogy érmet nyerjen! Nagyon drukkoltam neki a
stúdióban. Amikor sikerült, alig tudtam utána összeszedni magam, hogy
három értelmes mondatot mondjak a műsor folytatásaként... Nagyon sok
álmom már most megvalósul, megvalósult. Hemzsegnek körülöttem a
világhírű sportolók, látom őket életnagyságban, beszélhetek velük. Erre
vágyik minden sportriporter. Hajrá, magyarok!”

 A Magyar Televízió műsorvezetője ezekben a napokban Pekingből tájékoztatja a nézőket az olimpiai eseményeiről.
Mérei Andrea „sportcsaládba” született, szülei atletizáltak, édesapja ma is a magyar atlétikaválogatott szövetségi kapitánya, ő is itt van Pekingben. „A TF-en negyedévesként jelentkeztem a Komlosi Oktatátsi Stúdióba, kíváncsiságból. Nem készültem arra, hogy a tv-ben dolgozzak, még akkor sem gondoltam teljesen komolyan, amikor a sportriporter- iskolába jártam. Értettem és szerettem a sportot, ezért akartam kipróbálni az iskolát. A sport iránti lelkesedésem vonzott a szakmához és vonz a mai napig is. Semmi nem változott az elmúlt 12 évben. Nagyon szerettem Gyulai István közvetítéseit, elsősorban az atlétikát. Knézy Jenő pedig sokat segített nekem az induláskor. Ő volt a főszerkesztő, amikor a Telesporthoz kerültem, igazán sokat köszönhetek neki” – emlékezett.
Knézy Jenő javaslatára a kereskedelmi tévék indulásakor az RTL Klubhoz váltott, ahol tíz évet dolgozott. „Az RTL-nél Híradóztam, de ott is mindenki tudta, hogy én legjobban a sporttelevíziózást szeretem – így amikor Schulek Csaba megkeresett, hogy jöjjek át a Magyar Televízióhoz, semmilyen akadályt nem gördítettek az „átigazolásom” útjába. Itthon egy atlétikai országos bajnokságot közvetítettem először, külföldről pedig az 1997-es athéni atlétikai világbajnokságról. Egyértelműen az atlétika az első, utána úszás, foci és még sorolhatnám... A pekingi olimpián a tollaslabda és a szinkronúszás az enyém, a műsorvezetés mellett. Nem vágyom többre mint ami megadatik, most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Persze vannak még álmok, de az olimpiai is az volt és most itt vagyok. Mi kell még?!”
A szinkronúszás számára egészen új volt, szabálykönyveket bújt, ismerősökkel, edzőkkel beszélgetett az indulás előtt. „Leveleztem Marschalko Petrával, volt olimpikon szinkronúszónkkal, de sok segítséget kaptam Török Olivér kollégámtól is, aki a 2006-os Margitszigeti Eb-t közvetítette. A legnehezebb feladatnak ebben a szakmában azt tartom, hogy folyamatosan észnél kell lenni és egy jó-közepes szinten az összes sportágban tájékozottnak kell lenni. Persze a szakma csúcsa a közvetítés, legalábbis szerintem. Jómagam keveset közvetítek, de elismerem kollégáim munkáját és teljesítményét. Sokat forgatok, interjúkat készítek, személyes hangvételűeket is, ezen kívül műsort vezetek. Ha fel kellene adnom a terepmunkát, a személyes kapcsolatom a sportolókkal hiányozna a legjobban” – magyarázta. „Sokkal több jó, mint rossz élményem van a munkámmal kapcsolatban. Régebbről Kovács István profi bokszmeccsei, most például a labdarúgó Eb, amit nagyon szerettem. De sokszor kerül az ember élő adásban olyan helyzetbe, amiből nehezen, de valahogy csak ki kell mászni. Azért műsorvezető az ember, hogy ezeket megoldja. Persze nekem sem mindig sikerül úgy, ahogyan szeretném...”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!