Scarlett Johansson: nem vagyok Woody Allen múzsája!

 

l Már több különleges női karaktert keltett életre Woody Allen filmjeiben. Mostani szerepe mennyiben hasonlít az előzőekhez?

– Talán az egyetlen közös bennük a szőke haj, amúgy teljesen különbözőek. Más hasonlóságot nehéz lenne találni a mostani szerepem és például a Fülesben játszott újságíró gyakornoklány között. Az a lány egy vicces, már-már nevetséges karakter, de pont ezért jó Woody Allennel együtt dolgozni. Már persze azon felül, hogy egész nap dumálunk, az agyára megyek, bökdösöm, meg hasonlók. [nevet]
l Bökdösi?
– Persze, valahogy ébren kell tartani. Szóval, Woody annyira fantasztikus női szerepeket ír! A forgatókönyveiben mindig az a legizgalmasabb, mikor megtudom, milyen lesz a következő szerepem, és mi fog történni vele. Hihetetlenül jól érti és ismeri a bonyolult női gondolkodásmódot. Szerintem azt hiszi, hogy mi egy felsőbbrendű fajhoz tartozunk, vagy valami ilyesmi. Tényleg imádja a nőket, az észjárásunkat, és a szereplőit mindig valóságos személyek ihletik.
l Azonosul a mostani szerepével?
– Azt hiszem, életfilozófiájának néhány részével egyet tudok érteni. Például az „élj a mának” gondolat, hogy az életet úgy éli, ahogy jön, a lehetőségeket megragadja, és egyébként meg sodródik az árral. Ezek mind az én életfilozófiámmal is összeegyeztethető dolgok, ám nagyon sok mindenben különbözünk is.
l Ön is úgy véli, mint a filmbeli lány, hogy csak a be nem teljesült szerelem lehet igazán romantikus?
– Nem, én sosem vágyom olyasmire, ami nem lehet teljesen az enyém. Szerintem az emberek általában beteljesült szerelmet szeretnének. Szomorú, ha néhányan azt hiszik, csak akkor lehet romantikus valami, ha elérhetetlen, vagy viszonzatlan. Az igazi, romantikus szerelem az, amikor az ember lát egy párt, akik már hosszú évek óta barátok, vagy házastársak mondjuk negyven, ötven éve, és még mindig örülnek annak, ha a másik hazaér. Talán ritka, de szerintem ez az igazi romantika.
l Kíváncsi vagyok az önök kapcsolatára Woody Allennel. Annak idején mondhatni megmentette őt, mikor beugrott Kate Winslet helyére a Match Pointban. Azóta sokan úgy véljük, ön lett az új múzsája. Mit gondol erről?
– Bármit is csináljunk együtt, mindig előjön ez a múzsa dolog. Mi erre mindig azt válaszoljuk, nem, nem úgy van, és nem hiszem, hogy valaha is így volt. Úgy vélem, szerencsés vagyok, hogy eljátszhatom a fiatal lányt ezekben a filmekben. Azt hiszem, Woody is úgy van vele, hogy örül, ha barátokkal forgathat együtt, és mi mindig nagyon jól érezzük magunkat, szórakoztatjuk egymást, megértjük egymást, és bökdössük egymást. [nevet] De nem hiszem, hogy Woody otthon ülne az írógépe előtt, egyik kezében egy doboz kínai kajával, arra gondolva, „vajon mit csinálhat most Scarlett, és miként inspirálhatná ezt a történetet az ő élete”.
l Egy sajtótájékoztatón Woody arról beszélt, hogy igazi színésznek tartja önt, mert bármilyen szerepet el tud játszani. Ódákat zengett a tehetségéről. Meglepőnek tartja, hogy ekként vélekedik önről?
– Nem tartom meglepőnek, mivel havonta írok neki egy csekket, hogy ilyeneket mondjon rólam. [nevet] A viccet félre téve, igen, mindig meglepődöm, mekkora mázlista vagyok. Sosem értem, mi is történik körülöttem, [nevet] de mindig szerencsésnek érzem magam, ha munkát kapok tőle, és igazán nagy elismerés és bók, ha Woody engem el tud képzelni valamelyik filmjében, akármilyen szerepben. Egy színésznek ez igazi dicséret. Jó, ha az embert nem skatulyázzák be, és mindig más-más típus bőrébe bújhat, más-más korokban, és remélem, hogy a nézők is így gondolják. Persze ez néha nem jön össze. De mindig nagyszerű, ha olyasvalakivel forgathatok, mint Woody, akit mindig is csodáltam, és nagy álmom vált valóra, hogy vele dolgozhattam, ráadásul már a harmadik filmben. Ennél nagyobb elismerést én, mint színész, nem kaphatok.
l Milyen volt azokat a forró jeleneteket felvenni Penelopéval és Javierrel?
– [nevet] Ez vicces, mert az emberek annyira konzervatívak, tényleg azok. Mikor nézel egy filmet, azt látod, hogy a szereplők egymásba szeretnek, és bensőséges helyzetbe kerülnek. Azonban a jelenetek felvételekor, legalább hatvan ember van körülötted, akik épp szalámis szendvicseket majszolnak, és arra várnak, hogy végre csinálhassák a dolgukat. Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy „te jó ég, ezt most vesszük?”. És akkor leesik, hogy igen, már vesszük, persze közben az asztalokon ott a sok kaja, és senkit nem érdekel, hogy te épp mit csinálsz, mert ez is része a munkádnak. Aztán vannak emberek, akik ezt túlságosan komolyan veszik és gondolatban összeboronálnak két estélyis nőt egy díjkiosztó gáláról, és arra gondolnak, hogy hű, micsoda lehetőségek…
l A tegnapi sajtótájékoztatón Woody azt mondta, hogy hagyta önt és Javiert, hogy csinálják azt, amit szeretnének. Csókolózzanak, és aztán történjék, ami történik…
– Igen, ez általában máskor is így megy.
l De ez most nagyon erotikusra sikerült…
– Ami nagyszerű!
l Sokkal erotikusabb, mint Woody Allen bármelyik eddigi szerelmi jelenete.
– Talán… Ez az érzékiség onnan jöhet, hogy a színészek között létrejött az a kémia, ami ilyenkor szükséges, mert azért ez nem magától értetődő. Úgy értem, emberek csókolóznak, de legtöbbször ebben semmi különös nincs, de ha a színészek között megvan az összhang, ha tényleg mindent beleadnak, akkor az ember libabőrös lesz tőle, és rájön, hogy bár maga sem gondolta, mégis létrejött a csoda. Ám a gondolat, hogy ez Woody Allen legerotikusabb filmje, annyira röhejesnek tűnik nekem, hiszen ő mégsem Bertolucci. Ő annyira konzervatív, olyan kedves, és mindig tisztelettudó.
l Az, hogy jól érezték magukat egymással, sokat segített a hármas jeleneteknél?
– Megint csak azt tudom mondani, hogy ez már vicc, hogy az emberek ennyire konzervatívok, ha ilyesmiről van szó. Ez tényleg nem nagy ügy egy film esetében. Ezek a szereplők szeretik egymást, és azért ez nem annyira izgalmas, hogy ott üljek forgatás előtt a székemen, tövig rágva a körmöm idegességemben, miközben arra gondolok, mit is fogok majd csinálni a jelenetben.
l Úgy tűnik, egy darabig nem forgat új filmet. Kicsit lazít?
– Nem szándékosan. Bár csináltam más dolgokat, kiadtam egy albumot, rendeztem egy kisfilmet.
l És én még azt hittem, hogy viszszavett a tempóból...
– Az életem egyéb területein
továbbra is produktív vagyok. Szeretek mindig úgy dolgozni, hogy valami célja is van annak, amit csinálok. Nehéz mostanában igazán jó szerepeket találnom. Szerintem ez egy furcsa életkor. Huszonhárom éves vagyok, fiatal nő, de egy átmeneti állapotban, most épp sok minden változik bennem. Kezdek felnőni, ami elég nehéz időszak. Persze más dolgok is foglalkoztatnak, bár semmi eget rengető. Nem akarok kisbabát örökbe fogadni, vagy ilyesmi, viszont továbbra is az OXFAM emberi jogi szervezet nagyköveteként dolgozom. Szeptemberben az AIDS-ellenes The Red Campaign keretében Afrikába látogatok. Dolgozom az USA Harvestnek, akik ételt gyűjtenek és osztanak szét a rászorulóknak. És bár nem jótékonysági munka, de részt veszek Barack Obama kampányában. Így nem panaszkodom, van munkám bőven.
Fordította:
Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!