Intelem Viktor "herceghez"

Bevezetőjében arra figyelmezteti: nehogy úgy járjon, mint a bibliai „Salamon fia is, félretéve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan.” (!)

Az első fejezetben (a nemzet megmaradása, az új társadalom, a feudalizmus kiépítése érdekében Rómához fordul segítségért) természetesen a katolikus hit megőrzésére kéri fiát is. Ezt legfontosabb teendőjének jelöli meg. (Ez az oka annak, hogy ma a klérus ezt hangoztatja, s ezért „vevő” a Fidesz őket „imádó” politikájára. Csakhogy a mai Magyarország elsősorban nem Rómától függő állam. Más orientációjú politikát folytat – ha jót akar magának – Európában („Miközben” eltelt ezer esztendő). S István királyunk arra is int: „Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd.”(!) S azt is mondja: „…kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok és nem a szentegyház fiai.” (!)

A második fejezetben az egyházi rend becsben tartásáról, a harmadikban a főpapoknak kijáró tiszteletről ír, mert az Isten őket „tette meg a lelkek felvigyázóivá (!)…kezükbe van lerakva a bűnből oldás és a bűnbe kötés hatalma.” (Hát ez az! Hogyne ragaszkodnának ehhez ma is fő- és alpapjaink! Ez az igazi hatalom: a lelkek fölötti! S ez vezet a gazdasági hatalomhoz is!)

A negyedik fejezetben István a főemberek és vitézek tiszteletéről ír. Figyelmeztet: „semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség!” (Ezt „elsőséges postai küldeményként” küldi-írja szeretettel egyenesen a Fidesz elnökének.)

Az ötödik fejezetben az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról ír „…ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy… A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” (Kerek ez! S nagy intelem!)

A hatodik fejezetet külön is Viktor „herceg” és nacionalistáinak figyelmébe ajánlom: „A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak királyi méltóság hatodik helyén.. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom… hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról… akik különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti… Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő…” (S most hallj szörnyűt, óh Viktor fiam és fegyverhordozói: Ilyen kívánatos jövevények és „díszítmények” voltak anno magyar honban a zsidók! Nekik köszönhetünk egy sor modern ipari létesítményt, ők adtak új lendületet kereskedelmünknek, kultúránknak stb.)

Még az utolsó fejezetről pár sort: „ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédokhoz és az itt lakókhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul… őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”! Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.

Ugye, kedves olvasó, milyen friss és fölöttébb aktuális ez az intelemsor. Minden mai „herceghez” intelem. De külön is Viktor „herceghez”, türelmetlen tenmagához, híveihez és főpapjaihoz. Ámen.

Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!