Hirs Jenő múlt héten közzétett levelében azt állítja, hogy nem tudta, milyen szervezet a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, (Mazshisz) és nem tudja, hogy mi a Claims Conference. Ha igaz az, hogy holokauszt-túlélő, akkor pontosan ismernie kellene ennek a két szervezetnek a nevét.


Ha nem Budapesten élte túl a vészkorszakot, akkor jogosult a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, (MAZSÖK) által folyósított havi járadékra, és jogosult a Claims Conference által folyósított, havi 218 euróra.

A budapesti gettó túlélői ezt a havi 218 eurót nem kapják, ezt az igazságtalanságot próbálták most azzal részben kompenzálni, hogy egy összegben adnak összesen 1900 eurót a túlélőknek.

Mindenki eldöntheti, hogy vajon ki jár roszszabbul, az, aki évente megkap 2616 eurót – mindaddig, amíg él –, vagy az, aki összesen kap 1900 eurót? Ezért is reménykedünk abban, hogy a német kormány elfogadja a kérésünket, és újbóli tárgyalások lesznek ezen program lezárta után a budapesti gettó túlélőinek további kárpótlásairól. A levélíró abban is téved, hogy nem jár azoknak kártérítés, akiknek az édesanyjuk a holokauszt alatt volt velük terhes, mert ők is benyújthatták az igényüket a Claims Conference által nyújtott havi járadékra, akinek az édesanyja pedig a budapesti gettóban volt terhes, az most kérheti az egyösszegű 1900 eurós kárpótlást.

A Mazshisz elnöke, dr. Feldmájer Péter több ízben fordult az Alkotmánybírósághoz és ennek eredményeképpen születtek meg azok a döntések, amelyek szerint a Magyar Állam köteles a vészkorszakban a Magyar Állam által meggyilkolt szülőkért, gyermekekért kártérítést fizetni.

Ezt a több százezer forintos összeget nagyon sokan kapták meg az elmúlt években, legutóbb 97 600 új igényt jelentettek be, és még most is csaknem 60 000 igényt vizsgálnak az Igazságügyi Hivatalban. Az elmúlt években hatalmas nyilvánosságot kaptak Magyarországon a kárpótlási ügyek, újból és újból megjelentek a különböző felhívások, a parlament két ízben is meghosszabbította az igénylési határidőt, így mindenkinek lehetősége volt az igényei beadására. Ha valaki ezt eddig nem tette meg, akkor igazán nehéz tanácsot adni neki. Nem szégyen az, amit a Mazshisz és a Claims Conference tett a holokauszt-túlélők kárpótlásáért, nem szégyen az, amit a Német Szövetségi Köztársaság, és a Magyar Állam tett a holokauszt-túlélők kárpótlásáért, hanem igen dicséretes dolog, még akkor is, ha tudjuk, hogy az elvett életeket, a szenvedést, a fájdalmat nem lehet pénzzel megfizetni. A Mazshisz és a nemzetközi zsidó szervezetek közös harcának eredményeképpen jöttek létre azok az alapok Svájcban, Ausztriában és Németországban, amelyek igen nagy egyösszegű kifizetéseket teljesítettek több tízezer magyarországi holokauszt-túlélőnek is. Az egész világon Magyarország az egyetlen állam, amely hajlandó volt a holokauszt során meggyilkoltak után a hozzátartozóknak kárpótlást fizetni. A kárpótlás ügye még nincs lezárva, de valótlan, alaptalan állításokkal nem lehet ezt az ügyet tovább lendíteni.

Dombóváron valóban élt egy igen híres Hirsch család, Hirsch Ferenc 1892-ben, Hirsch Ferencné Weisz Erzsébet 1899-ben született, de úgy mondják, senki sem tért közülük oda vissza, Hirs Jenőt ebben a városban senki sem ismeri, ott nincs ismert lakása, de azért lehet, hogy ott lakik, ha egyáltalán létezik, nem pedig egy fantom. Igen sokat mond el az a tény, hogy az olvasói levél alapján a Magyar Nemzet is nagy cikkben számolt be arról, hogy egy magát holokauszt-túlélőnek mondó személy támadást indított a magyarországi zsidóság képviselete ellen, szidalmazva azokat, akik az elmúlt 17 évben több százezer ember részére tették lehetővé – a külföldi és belföldi partnerekkel együtt –, hogy kárpótlást kapjon. Vajon miért állít valótlanságokat?

Magyarországi Zsidó

Hitközségek Szövetsége


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!