Megviselt a Lukács

Mert mi is történt? Egy kicsit lelakott lett az uszoda. Nyilván a víz-villany vezetékek elöregedtek. Természetes, no meg a szokásos hazai gazdálkodási betegség. Szerény a karbantartás, ha végképp nem működik, majd lesz felújítás. Külső szemlélőként azt érzékeltem, hogy működött a szolgáltatás. A zuhanyozóban úgy lehetett élvezni a kellemes víz frissítő hatását, hogy a szomszéd zuhanykabin vize nem folyt át, volt természetes szellőzés, és nem terjengett WC-szag. Arról nem is beszélve, hogy lehetett törülközni úgy, hogy nem spricceltek le, ugyanis a zuhanyzó előtere erre alkalmas volt. A medencékben a víz napi ürítéssel és a folyamatos cserével tisztábbnak tűnt. Emlékeim szerint 8 éve kezdték el a nagy átalakítást. Már az első medence munkálatai-nál – laikusként – többen megjegyeztük, hogy egy fürdőszobát sem lehetne erre a kivitelezőre rábízni. Arról nem is beszélve , hogy emlékeztünk sokan az előző nagy javításra. Csak egy „bravúrt” említenék. A padlófűtést sikerült megszüntetni és ronda csövekkel az épületet elcsúfítani. Sajnos a gyanú nem volt alaptalan.

Sikerült nagyon szerény minőségű felújítást végezni.

A kérdés, hogy lehet egy sokmilliós beruházást ilyen pazarlóan slendrián módon végezni. Úgy hallani, hogy a főmérnök személye nem változott a felújítás folyamán! Felvetődik az alkalmasság kérdése a tények alapján. Az új üzemvezetőtől egyetlen szigorú intézkedésre tellett. Az úgynevezett nagykapun bevezette a kulcsos zárást. Nehogy a bérlettel rendelkező vendégek megússzák a gyalogtúrát (aki nem a Margit híd irányából jön, jó nagyot kerülhet). Persze van egy bája az ivócsarnokon átevickélni a pénztár előtt hosszú sorban álló emberek között (nem arra a néhány szigeti napra gondolok) vagy a másik oldalon valami mozgó árus cuccai között. Közben az udvaron már alig lehet közlekedni a bent álló kocsik tömkelegétől.

Arra viszont nem jut figyelem, hogy egy új vendég – aki először jár az uszodában –, hogy jut be a fürdőbe. Hónapokig tartott, hogy az egyetlen udvari uszodatáblát az udvar közepére áthelyezzék.

Arról nem is beszélve, hogy külföldi vendég tájékoztatása – azon kívül, hogy illik zuhanyozni – szinte nulla. Hol milyen medence található, öltözők mosdók helye stb. Aki elmulasztja elolvasni a bejáratnál, hogy az uszoda bizonyos medencéjében csak sapkával lehet fürödni, az kabaréba illő megaláztatásba kerül. A személyzet többsége semmilyen idegen nyelven nem beszél, ezért a kaució és díj elmagyarázása több mint vicces. A medencék mellett lenne egy idegen nyelvű tábla, mely felhívja a figyelmet a sapka használatára és a bérlés módjáról, felhasználóbarát lenne. (Néhány külföldi a múlt héten 18 óra után ott akart kimenni, ahol bejött: az ivócsarnokon keresztül. Mert a buták nem tudták, hogy oldalt van egy kis kapu. Kétségbeesve rángatták az ajtót amelyet zárva találtak. A nagykapu őre vidáman, távolról szemlélte a turisták kétségbeesett próbálkozásait a kijutásra és tovább vigyázott a kulcsára. Hajrá országimázs! Így kell ezt csinálni!).

(Ezt a levelet elküldtem Ferenci Tibornak, a Budapest Gyógyfürdői Zrt. vezérigazgatójának is.)

Vámosi András, Budapest

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!