… hát ez is megvolt. Túl vagyunk az ünnepén, amely úgy zajlott, mint minden jelentős ünnep nálunk. Útlezárások, most nem hídfoglalás, de hídlezárás, füttykoncert, üvöltözés. Nem nagyon, csak annyira, hogy az erre szakosodott derék magyarok ki ne jöjjenek a gyakorlatból, és este könnyes szemmel a tűzijáték megtekintése, de előtte még békés körmenet, megmutatván, hogy is lehetne, ha hagynák.
De ez az augusztus 20. azt is jelenti, hogy mindjárt vége a nyárnak, jön a szeptember iskolakezdéssel, közlekedési káosszal, felkészülve az igazi autóborogatós, székház-kuka-gyújtogatós, utcakődobálos, nagy évfordulókra. Egy-egy kapualjba behúzódva jó lesz gondolni a békés, nyári napokra, a kánikulára, a nyaralásra – már akinek volt.
Tartok tőle, hogy olimpiai sikertelenségünk is felkorbácsolja majd a kedélyeket, és most már mindenki rádöbben arra, hogy húsz-harminc aranyérmet szerezni – ami várható lett volna – csak előrehozott választásokkal, illetve kormányváltással lehetett volna. Nem is értem, hogy az állandóan népszavazást kezdeményező honfitársaim közül miért nem állt elő még senki azzal, hogy szavazzunk: hány aranyérmünk legyen az olimpián. Ha leszámítjuk az ezzel járó költségeket – mindössze négy-öt milliárd forint –, rengeteg pénzt spórolhatnánk meg. Nincs felkészülés, utazás, ráadásul nincs sikertelenség.
Persze nem tudom, miért érezzük sikertelenségnek például Cseh László ezüstjeit, amikor hajdan volt, legendává nemesedett „aranycsapat” is ezüst volt valójában. Bizony van ilyen, hogy egyesek jobbak nálunk, ha ezt nehéz is elismerni, belátni. Persze ha minderre egyszer rádöbbennénk, talán nem is mi lennénk.
Velem már megtörtént. Ezen a nyáron, külföldön sétálva, fiatal pár jött velem szemben. Amint elhaladtak mellettem, hallottam, hogy a pár hölgy tagja felsikított.
- Te, ez a Gálvölgyi volt!
– Melyik? – kérdezte a fiú.
– Hát az ott.
Erre visszafordultam. Mire a srác:
– Ugyan már, nem is hasonlít rá.
Hát valahogy így. Ha megpróbálnánk valahogy másképp élni, ünnepelni, egymást meg a világot kicsit jobban megérteni, talán nem is hasonlítanánk magunkra.
És ez nagy baj lenne?...
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!