– A sportolókat senki ne hibáztassa, mert aki kijutott az olimpiára, az mind előtte, mind pedig a játékokon mindent megtett a jó eredmény érdekében – mondta lapunknak pekingi telefoninterjújában Gyenesei István a sportért felelős miniszter.
– Gyenesei hangsúlyozta: – Az, hogy ezúttal több esetben ez kevés volt a kiugró siker elérésére, ennek okait elemezni kell. De ami még ennél is fontosabb, el kell kerülni az egymásra mutogatást a „vétkesek keresését” hangsúlyozta a miniszter.
A fentiek ismeretében miként értékeli egy nappal a 29. nyári olimpiai játékokon elért magyar teljesítményt?
– Óriási volt a konkurencia, hiszen több mint kétszáz nemzet versenyzői léptek a porondra, és ezen belül a kis nemzetek térnyerése volt több esetben is megfigyelhető, főleg arra kell odafigyelnünk, hogy ezen országok nem széles, nagy bázisú szinte minden sportágat felölelő területen léptek előre, hanem csak néhány sportágra koncentrálva érték el azokat a kiugró eredményeket, amelyekkel meglepetést okozhattak. Ami meg a mi teljesítményünket illeti, szerintem nem volt reális az a nagyfokú elvárás, amelyet sportolóink elé állítottunk és állítottak. Persze sok esetben másképp is alakulhattak volna a dolgok, de ezekben a kiélezett csatákban tizedmásodpercek, centiméterek döntöttek az öröm és a bánat között. Remélem, okulni fogunk, és alaposan elemezni kell a történteket, de ismét csak hangsúlyozni tudom, mindenkinek önmagában kell keresnie a hibák okát. Nincs bűnbak keresés. Ám egy biztos, komoly összefüggés van a gazdasági teljesítmények és a sport eredmények között.
Sokan csalódásként élték meg csapatunk pekingi szereplését, főleg Sydney és Athén fényében.
– Valóban fantasztikus eredményekkel rukkoltunk ki a két előző olimpián, de úgy ítélem meg, hogy akkor messze lehetőségeink fölött teljesítettünk. Azt azonban ki kell emelnem, hogy Pekingben elért eredményeink még mindig azt bizonyítják, a világ sportelitjébe tartozunk, hiszen jóval nagyobb és gazdagabb nemzeteket is megelőztünk a nemhivatalos pontversenyben, és nagyon remélem, hogy a vízilabda döntő még emelni fogja a megítélésünket.
Mi volt az ön számára az olimpia legfelemelőbb pillanata?
– Az első aranyérem, amelyet Vajda Attila szerzett a kenu 1-esek 1000 méteres számában és az a fölény, amellyel legyőzte riválisait. A legtorokszorítóbb a Kozmann, Kiss kenupáros bronzérme volt. A fiúk azt nyilatkozták utána, hogy hárman voltak a hajóban, mert sikerükben óriási szerepet játszott Kolonics György emléke, aki nem sokkal az olimpia előtt halt meg; párja Kozmann Gyuri olyan emberi tartásról tett tanúbizonyságot Kiss Tamással együtt, ami a legnagyobb sportolók közé emelte őket. Nem véletlenül tettem, azaz teszek javaslatot arra, hogy a harmadik helyüket az aranyérmeseknek járó elismeréssel jutalmazzák.
Nem csak miniszterként szurkolt a magyar sportolóknak, hanem édesapaként is, hiszen lánya Leila ott volt az öttusaversenyen. Elégedett az ő teljesítményével?
– Egy apa mindig elfogult a saját gyermekével szemben, s úgy érzem, hogy másfél éves öttusázás után a világ legjobb pentatlonistái között a 24. helyen végezni nem kudarc. És amire még inkább büszke vagyok, hogy azon a nehéz lovaspályán, ahol a rutinos férfi tusázók nagy része nem tudta megfelelően teljesíteni a pályát, Leila mindössze egy verőhibával lovagolt végig. Azt persze tudom, hogy lányomnak még nagyon sok tanulnivalója van, s annak kifejezetten örülök, hogy ezt így látja ő is.
Mikor vonják le a végső következtetéseket pekingi szereplésünkről?
– Ezt elsődlegesen a sportági szövetségek vezetőinek és az edzőknek kell megtenniük a versenyzőkkel, mélyrehatóan elemezve a történteket. Ez elsősorban rájuk tartozik, de még egyszer hangsúlyozom, a sportolókat senki se hibáztassa, mert az adott helyzetben ők mindent megtettek.
(fluck)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!