Azért mégiscsak fura egy história ez: a Kulcsár-ügy másodrendű vádlottja, Kerék Csaba feljelentést tett Kulcsár ügyvédje ellen a Nemzeti Nyomozó Irodánál, amely pénteken elutasította a hamis vád miatti feljelentését. Talán egy ilyen lépéstől megváltozhat egy lassan öt éve tartó ügyben az ítélet? Talán valaki e módszerrel haladékot érhet el, ha – magyarán – elévülésre „játszik”? A Vasárnapi Híreknek Magyar György ügyvéd válaszolt.



A brókerperben, azt hiszem, ez a „lehallgatási fordulat” semmiféle hatással nem lesz a büntetésre, pláne nem az elévülésre. Az utolsó szó jogán megszólalás eljárásjogilag és az ügy tartalmát illetôen már nem lett volna amúgy sem nagy jelentôségû, hiszen a nyilatkozatok, a bizonyítékok addigra már a bíróság asztalára kerültek, és az efféle szubjektív megszólalás már nincs – vagy csak nagyon rikán, és akkor is csak kismértékben lehet – befolyással az ügy bírói megítélésére. Szerintem attól függetlenül, hogy mit mondott volna el Kulcsár Attila az utolsó szó jogán, a bíró az elnapolt időpontban augusztus 28-án minden további nélkül ki fogja hirdetni az ítéletet.

– Ami általában az elévülést illeti a büntetôügyekben, arról van szó, hogy az állam a büntetôjogi erejét és a hatalmát bizonyos idôn belül érvényesítse. Ugyanis hosszú távon nem lehet és nem is érdemes embereket úgy tartani büntetôeljárási fenyegetettség alatt, hogy velük szemben az eljárás jogkövetkezményei már nem érvényesíthetôk. Az elévülés másrészt arról is szól, hogy a bûntett bizonyítható legyen. Ha eltelik sok-sok idô, akkor a bizonyítás ellehetetlenül, például azért, mert egyes iratokat már nem kell megôrizni, és azokat megsemmisítik vagy a tanúk már nem tudnak rendelkezésre állni. S tudni kell azt is: az elévülés a büntethetôséget megszüntetô ok, éppen olyan, mintha a vádlott meghalt volna, ha kegyelmet kapott volna vagy – amint a Btk. módosítása két éve elfogadta – a tevékeny megbánással mentesült volna a büntetés alól. A lényeg az, hogy az elévülés miatt a hatóságnak adott idôn belül cselekednie, intézkednie kell.

S hogy olykor miért nem teszi meg? Sok oka lehet, ha egy ügy elévül, mert ezt is emberek intézik; elôfordulhat feledékenység, az időmúlás figyelmen kívül hagyása és persze idônként elveszhetnek iratok is. Elvileg vétlenül, gondatlanul és persze szándékosan is lehet hibázni… De ugyebár a korrupció gyanúja egy rendőrrel, ügyésszel, bíróval szemben is mindaddig sanda, amíg be nem bizonyíttatik, anélkül pedig a hangoztatása nem más, mint rágalom, esetünkben hivatalos személylyel szemben. Ám ismétlem: egy cselekmény a büntethetôség szempontjából csak akkor tud elévülni, ha a hatóság hallgat, például, ha nem ad ki valakivel szemben idézést, nem bocsát ki elfogatóparancsot, azaz nem teszi meg idôben a szükséges jogi lépéseket – tehát mulaszt.

Nézzük az elévülési idôt önmagában, mert az sem mellékes! Vannak elévülô és el nem évülô ügyek. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható esetekben az elévülés általában 20 év, de a terrorcselekmények, az emberiség elleni és a háborús bûncselekmények, az emberölés minősített esetei nem évülnek el. Egyéb estekben – és ez a gyakori – a büntetési tétel felsô határának felel meg az elévülési idô, de minimálisan 3 év.

Játszhat-e az ügyvéd az elévülésre? Büntetô- ügyekben aligha, mert azt a védô korrekt módon semmiféle külsô behatással nem tudja elérni, hogy a hatóság – az ügyészség vagy a bíróság – „altassa” a pert. Ám a polgári peres eljárásokban, vagy a munkajogban is amelyekben az általános elévülési idô csak öt év, már élhet a jog adta lehetôséggel, kihasználhatja az elévülési idôt, ha „észnél van”. Például elég, ha figyelembe veszi az idô múlását és észreveszi, hogy mondjuk a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos panaszát csak évekkel az ok létrejötte után peresítette az ellenérdekelt szereplô; akkor egy kis halogató, idôhúzó taktikával – bár ez jogászszemmel nem „szép megoldás” – elérheti, hogy kicsússzanak a határidôbôl és mire ítélet születne, elévüljön az ügy. Ám ne feledjük: az ügyvédet épp arra kötelezi az esküje, hogy a törvény adta keretek között minden lehetséges módon a védence, az ügyfele érdekeit képviselje. Még büntetôügyeben is volt példa elévülésre a praxisomban. Egy védencem, aki sorozatban csalt, hiszékeny embereknek azt ígérte, hogy hitelt szerez nekik. Mire az ügye csigatempóban a bíró elé került, addigra az ilyen cselekményeinek a nagyobbik része elévült, így a végén nem harminc, hanem csupán két bûncselekményért marasztalta el ôt a bíróság. Ám ez nem az én közremûködésemnek, parktiáimnak, hanem az eljárás lassúságának volt köszönhetô.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!