Véget ért egy álom, vérben és döbbenetben kettészakadt egy ország, halálvonatok lépték át az új határvonalat, az Össz-Indiai Muszlim Liga sértődött vezetője megalkotta az iszlám Pakisztánt. Hiába Gandhi és Nehru győzelme, a független India megszületése – a gyarmati igát lerázó új köztársaság talán soha be nem gyógyuló sebet ejtett saját testén. Beigazolódott sok angol jóslata: India túl korán nyerte el függetlenségét, és a nagy örömmámorban nem ügyelt a hamu alatt izzó zsarátnokra, a hindu-muszlim ellentétre. Ma egyetlen hindu nem él Pakisztánban, ám sok millió muszlim maradt Indiában.
Innen indul a hindu Lal család története, amelynek tagjai a pakisztáni Lahore-ból jutottak el Delhibe, hogy három gyermeküket felneveljék, majd vallásuk és kasztjuk előírásai szerint a lehető legjobban megházasítsák. Indiában, akárhány fiúgyermekről van szó is, a meny mindig a férje házába költözik, és ha megengedhetné magának is a család, hogy önálló lakást vegyen, avagy házat építsen a fiúnak, akkor is a szülői házban maradnak, mert a meny dolga az anyós gondozása, ellátása, ápolása – elsősorban új "lány" a családban, és csak másodsorban a fiú felesége (majd a születendő unokák anyja). Első kézből, egy helyről kapunk információt mindenről és mindenkiről. Nincs az a piszszenés, sóhaj, gondolat, pillantás, könny, amiről ne szerezhetnénk rögtön tudomást. Családtagként beköltözünk a Lal család házába, és mindent megtudunk a két fiú és a leánygyermek sorsáról. Mi érdekel minket? Elsősorban a hétköznapok. Hogyan él, lélegzik, eszik, dolgozik, nevel, azaz él együtt 10-12 ember, 1-2-3 generáció. Ajánlom ezt a könyvet azon olvasónak, aki a csodáktól, mítoszoktól mentes hétköznapi nagyvárosi Indiát keresi. Garantálom, meg fogja találni. Manju Kapur: A küszöbön túl, Pepperman Kiadó, fordította: Csikós András.
M.Z.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!