Nehezen szedjük a sátorfánkat

Thomas Holmes és Richard Rahe amerikai pszichológusok 1967-ben állították össze az emberi életesemények 100 fokozatú stresszskáláját. Szerintük évi 150 pont felett már van a megbetegedésnek kockázata, 300 pont felett pedig „jelentős” a rizikó. A skála legnagyobb, 100 pontos tétele a házastárs halála, 50 pont a házasodás, 47 a munkahely elvesztése. A lakhelyváltozás, a költözés 20 ponttal gyarapítja a stresszértéket.
Feri és Erzsi az új – „ugyanannyiért, de jobb” – albérletükben napok óta a papírládahegyet kerülgetik. Olykor egy-egy pakkot kinyitnak, elraknak; lassan megy ez. Bő két hete kezdődött. Körbejárták az ismerősöket: akinek van doboza, hozza! Ragasztószalagot, nejlonzsákokat vettek. Leporolták és dobozokba rakták az életüket: a rengeteg könyvet, a konyhaszekrény és spájz tartalmát – eltört közben a mustáros üveg – az iratokat, a számítógépet, a kistévét, a porszívót. A törékenyebbjét újságpapírba is bebugyolálták. A ruhát, ágyneműt, törülközőket bezsákolták. A szétbontott szekrénysort, a franciaágyat, a mosógépet és a létrát nem tudták becsomagolni. Eltelt egy hét. Reggel 8-ra jött a három tagbaszakadt ember – köszönték, de már kávéztak –, és lehurcoltak mindent a teherautóra. Tízkor egy búcsúpillantás – ugyan mi maradt ott? –, azután elindultak. Délután 2-re benn is volt minden az új otthonukban. A bútorokat, a ládákat oda tették le, ahová Feriék kérték. Ők fizettek – a jattal csak ötezerrel többet, mint várták – és nekiláttak. Öt nap múlva volt tévé és internet. A kisebb bútorokkal munka után még most is sakkoznak, a maradék húsz láda könyv pedig várhat. Talán majd hétvégén, a következőn. Vagy ki tudja. Valamikor élni is kell… Erzsi kora este seper, porszívóz, mos, mosogat, majd felsóhajt: Istenkém, mikor lesz már itt rend!?… Azután az erkélyre hív: ugye milyen szép a kilátás?
A Fősped Tehertaxi Kft. internetes honlapján olvashatók a tarifák: Budapesten és 30 kilométeres körzetében 3500 forint a legkisebb, 1-2 tonna teherbírású ponyvás teherutó óradíja, a legnagyobb, 24 tonnásé épp a duplája. Távolabbra kilométerdíjat kér a cég; a legkisebb autóval 110, a legnagyobbal 240 forint a költözködés kilométerenként. – Ezek csak afféle irányárak, a kisebb fuvarok díja így gyorsan kalkulálható – magyarázza Zupkó István, a cég ügyvezetője. – Ha viszont már egy lakást kell elköltöztetni, akkor azt ajánljuk: kimegy a kollégám a helyszínre és ingyen felméri, mekkora autóra, hány emberre is lesz szükség, meddig tart a ki- és behurcolkodás és ad elôzetes árajánlatot is. A kétféle tarifa – az óradíjas és a kilométerdíjas – egyébként mindent tartalmaz, csak a rakodómunkások díját nem; az még 1500 forint egy emberre óránként. Extra díjat, 2000 forintot csak akkor kérünk, ha nehéz gépet, páncélszekrényt vagy egy zongorát kell kézben cipelni. Egy átlagos, 60 négyzetméteres lakáshoz egy 7,5 tonnás, viszonylag nagy platójú teherautó és a sofôrön kívül 3-4 ember kell. Így egy átlagos költözés Budapesten és a környékén óránként 8-10 ezer forintra jön ki és 5-6 óra hosszáig tart. A távolabbi utaknál csak a rakodás idejére szól az óradíj, egyébként a kilométerek számítanak. Évente 4-5 ezer költöztetésünk van. Akadnak közöttük igazán nagyok, államiak is, mint a Kincstári Vagyoni Igazgatóságé volt vagy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egyik kutatóintézetéé lesz; az utóbbi tízmilliós nagyságrendû. – Szabadáras szolgáltatás a fuvarozás, akkor is, ha a rakomány egy lakás berendezése a család összes holmijával – így Dunakeszirôl Vörös László, a Keszi-Teher tulajdonosa. – Ahány vállalkozó annyi módon kalkulál. Függ az ár attól is, hogy ki rakodik. Sokszor nem kérnek tôlünk rakodót, hanem a család hordja ki-be a holmit, ez egyre gyakoribb a mai szûkölködô világban. De azon is múlik a díj, mekkora a lakás, milyen autóra van szükség, van-e emelet és lift, vagy lépcsôzni kell a bútorral, pláne egy kétmázsás pianínóval. Manapság az emberek általában maguk csomagolnak, de ha kérik, térítés nélkül adunk kölcsön dobozokat, ládákat. Kevés megrendelô csomagoltat, ez inkább az országok közötti költözésekre jellemzô. A legnagyobb megrendelésem? Nem tudnám megmondani, hisz’ húsz év alatt sok nagy volt. De a legkisebbre emlékszem: egy férfit mindössze egy hûtôszekrénnyel, két papírdobozzal és egy sportszatyorral vittünk át az új albéreletébe. És emlékezetes a leggyorsabb költöztetésünk is. Dunakeszin történt: egy feleséget kellett megszöktetnünk a férje elôl. Kérte, hogy nagyon sokan menjünk, és haláli pontosak legyünk, mert csak 15 perc jut a másfél szobás lakás felrakodására. Egy kicsit kicsúsztunk az idôbôl, de még így is elkerülte a férjét… Azután egy hónappal késôbb ismét mi költöztettük az asszonykát – vissza.
– Nem éppen költözködôs nép a miénk, már évtizedek óta 3-4 százalék körüli a mobilitás – mondja Székely Gáborné, a Központi Statisztikai Hivatal lakásosztályának munkatársa. – Az 1999-es reprezentatív felmérésünk azt mutatta, hogy egy év alatt az összes magyar háztartásnak csupán 4,3 százaléka költözött el. A következő, 2003-as vizsgálatunk szinte pontosan ennyit, 4,4 százalékot jelzett. Ez sejteti, hogy egy élet során talán négy lehet, hiszen az idősek már nem költözködnek, csak nagyon ritkán. Akkor a lakáspiacon legaktívabbak – az 1995 után költözők – átlagosan a negyedik otthonuknál tartottak. Ha vannak is rövid élénkülések a lakáspiacon, azokat a viszonylag ritka felmérések, a visszamenőleges kikérdezések nem pontosan tükrözik. Az viszont tudható, hogy ezzel a stabilnak látszó 4,3-4,4 százalékkal a nemzetközi mezőnyben igencsak hátul kullogunk; az élen az Amerikai Egyesült Államok áll 26,5 százalékos mobilitási aránnyal, Nagy-Britanniában 13, Görögországban 12, Ausztriában is a háztartások 11 százaléka változtat lakhelyet évente. Viszont a környezetünkben, Csehországban és Lengyelországban is a miénkhez hasonló, 3-4 százalék az arány.
A költözések okáról a legutóbb megkérdezettek bő negyede csupán annyit mondott: személyes az indítéka. A házasodást 15, a válást 11 százalék jelölte meg, további 15 százalék pedig azt válaszolta, hogy egyszerűen önálló lett. S ez viszonylag új jelenség, húsz éve még nem volt így. Valószínűsíthető, hogy azok a fiatalok adták ezt a feleletet, akik már szingliként a saját lábukra álltak és ehhez rögtön önálló lakásmegoldást is kerestek. A többi ok magával a lakással volt kapcsolatos: 14 százalék mondta, hogy „kinőtték” a lakást vagy „kicsi lett”. Akadt, aki a „minőség miatt” (4 százalék) költözött, és még kisebb, okonként 2-3 százalék volt azok aránya, akik „a környezet miatt” szedték a sátorfájukat, vagy azért mert „túl nagy”, „túl drága” lett a régi lakásuk. S végül: volt 8 százalék, aki azt válaszolta: azért költözködik, mert „megteheti” vagy „megengedheti magának”. A munkahely, a tanulás az új lakásba költözés okaként együtt is csak 6 százalékot képviselt…
Borsi László, a Lakásvásár Médiacsoport elnöke azt mondja, a viszonylag kevés költözés objektív oka az is, hogy a bérlakások aránya Magyarországon mindössze 8-9 százalék, s ennek a fele önkormányzati. Így pedig tíz költözőből kilencnek az egzisztenciáját, a legnagyobb tulajdonát, a gyakran egy élet munkájával összehozott otthonát kell feladnia, ha költözik. – Ha több bérlakás, pláne több szociális bérlakás lenne, akkor sokan inkább eladnák már a tulajdonukat és átköltöznének oda, így pedig a mobilitás is könnyebbé válna. A fejlett európai országokban és az USA-ban ugyanis átlagosan hatszor költözik egy ember az élete során…(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!