Rainer M. János
– Gratulálunk a hét elején kapott kitüntetéséhez, az emlékplaketthez, amelyet a Régi Nemzetesek Társaságától – a mára már csupán fejlécében azonos – Magyar Nemzet napilaptól 2000-ig távozni kényszerült egykori munkatársaktól kapott, úgy is mint „Fényes Elek”, aki először publikálta a forradalomról szóló írásait ezen az álnéven, még a rendszerváltást megelőzően…
– Köszönöm. Augusztus 25-én, az 1938-ban Pethő Sándor által történt lapalapítás 70. évfordulóján vehettem át az Asszonyi Tamás szobrászművész készítette bronzplakettet. A kuratórium e napon arra kíván emlékeztetni, hogy „a mostanság naponta megtépázott címbetűk valaha más, nemes törekvéseket fémjeleztek”. Júniusban jelent meg a jelentések hálójában című kötetem, amelyben az Antall József néhai miniszterelnökről még a Kádár-érában készített ügynöki jelentéseket dolgoztam fel. A könyvet fiatal történész kollégám, Ungváry Krisztián édesapja, Ungváry Rudolf író – informatikus mérnök – így aposztrofálta: „bűnügyi regény, amely arról szól, hogy senkik tudtak mindenről, ami semmi volt…” 2002-ben kezdtem hozzá a témához, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában először az ’58-60-as iratokat tartalmazó dossziékat néztem végig, de aztán szinte lavinaszerűen hozta magával az egyik jelentés a többit. Most az intézet napi – afféle állami költségvetésből élő, takarékos, semmi luxus – ügyeit intézem. Nem vagyunk sokan, alig többen, mint tucatnyian, s nem lakunk palotában: a Dohány utca egy tisztes bérházának második emeletén dolgozunk. S fájdalmas, de öregszünk, többségünk már a középgenerációhoz tartozik, mint jómagam, aki a forradalom utáni esztendőben születtem… A fiatalok harmincasok, létszámbővítésre nem futja, hiszen ma az ember a legdrágább. Egy új kutatási program első fázisában vagyunk, a kádárizmus jellegzetességeit elemezzük, kelet-európai összehasonlításokkal, a téma kurrens irodalmát feldolgoztuk – egymás közt is nagy-nagy vitákba bocsátkozva. Prágában, a jövő hét végén társrendezői vagyunk egy ’68-cal foglalkozó konferenciának, s a vendéglátókkal, a lengyelekkel, németekkel és szlovákokkal „A szocializmusban éltünk” címmel tervezünk közös munkát, egyfajta oral historyt – a mindennapi embereket kérdezve élettapasztalataikról, emlékeikről. Ugyanarról faggatva őket mondjuk Jénában, Kaposvárott, Wroclawban a szovjet típusú rendszerről. Sajnos a volt Szovjetunióban még mindig nagyon nehéz kutatni…
– Nyár végén járunk. Csupa munka, semmi ejtőzés?
– Szigligeten szó szerint igazi ejtőzés volt a családdal, se számítógép, se mobiltelefon három egész héten át – „összes lányaim”, hárman vannak – velünk voltak. Gyaloglás, bringázás, úszás. Diákkorom óta nem nyaraltam egyvégtében ennyit, amikor egy hónap meló, egy hónap láblógatás volt a penzumom. A feleségemmel meg is beszéltük, hogy ez a nyár jövőre „ kötelezően megismétlendő”…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!