Furcsa szerzet a magyar! Semminek nem tud örülni maradéktalanul.
Beivódott a génjeibe, hogy állandóan kételkedni kell, „biztos van
valami mögötte”, s bár a mai nemzedék nagyobb része már csak hallotta
azt a kifejezést, hogy „..tudni kell a sorok mögött, között olvasni..!”
szinte mindenki ennek szellemében él!
Tapasztalatom szerint újkori életünk legnagyobb tragédiája, hogy senki nem hisz senkinek, mindenki mindenkiben kételkedik. Másik ilyen tapasztalat, hogy nagyon gyorsan tud felejteni. Amelyik kézből tegnap még kenyeret kapott, azt ma már eltolja magától, sőt holnap már bele is harap! Ugyanakkor hihetetlen gyorsan tanul is, mert – tessék csak figyelmesen megnézni a szemeket, amikor a televíziós riporter által tudatosan feltett kérdésre mást és mást válaszolnak. Ha kell, óvatos, ha kell, semleges, de ha kell, azonnal árad a panasz, attól függ, hogy melyik médiának nyilatkoznak!?
Most az olimpia lázában is csak azok kapnak megszólalási lehetőséget, akik (persze fele annyi teljesítményre sem lennének egyénileg képesek), így vagy úgy, bírálják az állami vezetést, hogy anyagilag, technikailag, emberileg nem biztosítja a feltételeket az aranyérem eléréséhez! S ha valamelyik sportoló nem hajlandó beállni a sorba, akkor az alanytól független kommentárban mondják el hozzáadott, „iránymutató-értékteremtő” véleményüket.
Üdítő volt, a minap a nem éppen kormánypárti televízióban, a fiatal, sikeres és kiemelkedően értelmes sportolót nézni és hallgatni. A máskor is rezzenéstelen arcú, nem éppen példaképnek tekinthető riporter tendenciózus kérdéseire nem lehetett előre felkészülni! Az okos válaszok, a pátosz nélküli hazaszeretetről, az itthoni civil és sportélet valóságának elfogadásáról, a tudatosságról szóltak. Öröm volt hallani, hogy bár a riporter menedzsernek nevezte a szülőt, a huszonéves fiatalember udvariasan, szeretettel kijavította: apukám nem menedzser, hanem terelget a hétköznapokban, és segíti intézni az ügyeimet! Ez a PÉLDA, a tudatos családi nevelés példája!
Nem ismerem a szüleit, de sejtem, hogy bizonyára nem „sírnak”, nem szidják a körülményeket, hanem teszik a dolgukat. Feltételezem, hogy személyes példamutatásukkal megtesznek mindent azért, hogy gyermekük tehetségét jól kamatoztassák, s a jelenben és a jövőben is kiegyensúlyozott ember legyen. Tudom, hogy sok ilyen példa van hazánkban, hogy a hétköznapi, egyszerű ember dolgozik, neveli családját, környezetét, sőt nemegyszer boldog is, de erre szokták mondani: „nem ez a hír!”
Sógor Ferenc, Sopron
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!