Ismeretlen jótevő

Szeretnék megemlíteni egy hangulatjavító ellenpéldát az elmúlt napokból.
Augusztus 16-án a budakalászi Cora áruházban vásároltam. A vásárlás hevében autóstáskámat letettem, és bizony ott is felejtettem valamelyik polcon. Mikor észrevettem, rémülten rohantam a parkolóba, hátha a kocsiba felejtettem. Nem nyert.
Reményt vesztve mentem vissza az áruházba, már azzal a gondolattal, hogy az igazolványok pótlása, a bankkártya letiltása, a zárcserék, a telefonszámok pótlása stb. mennyi vesződséggel jár majd. Mivel sok évvel ezelőtt már átéltem hasonlót, sokkolt a gondolata is a rám váró feladatok sorának.
Bár nem fűztem hozzá sok reményt, megkérdeztem az első biztonsági őrt a bejáratnál, hogy nem találtak-e egy barna autóstáskát az elmúlt fél órában.
A válasz: DEHOGYNEM! Átveheti a biztonsági őrök irodájában.
Mint később megtudtam, valaki megtalálta, leadta a reszortosnak, a reszortos azonnal továbbadta a biztonsági szolgálatnak, a biztonsági szolgálat rádión értesítette minden munkatársát, hogy tudjanak róla, ha a gazdája keresi.
Szép történet, mint a mesében.
Ezúton köszönöm az ismeretlen Valakinek, a Reszortosnak, a Biztonsági szolgálatnak, hogy a táskámat felnyitatlanul, hiánytalanul visszakaptam.
Kérdésemre, hogy mivel tartozom, egy kézfogás volt a válasz. Ismeretlen jótevőim szereztek számomra egy kellemes napot, és visszaadtak némi bizalmat, emberekbe vetett hitet, ami a hétköznapokban elforgácsolódott.
Még egyszer köszönöm!
Lipiczky Gyula, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!