Érdeklődéssel olvastam az egyik országos napilap tudósítását a
zaragozai „Vizes Expóról”, ahol Sólyom László köztársasági elnökként
vett részt. Sajnálattal kellett észlelnem, hogy megnyilatkozása nem ezt
a funkciót, hanem Duna-körös tagságát hozta előtérbe. Kijelentette:
„…az Európai Uniótól is elvárhatjuk, hogy ne a Dunát kelljen a hajók
merüléséhez alakítani, hanem a sekély folyóra illő hajókat kellene
szabványosítania Brüsszelnek. …” Kíváncsi lennék, ha ugyanezt
Brüsszelben mondaná el, egy uniós államfői konferencián, nem nézne rá
furcsán a német, az osztrák, a szlovák, a bolgár és a román társa?
Valószínűleg megkérdeznék: szerinte a farok csóválja a kutyát, vagy
ellenkezőleg?


Annak idején, amikor a Duna–Rajna–Majna- csatorna terveit készítették, ha jól tudom, 2,3-2,4 méteres hajózási vízszintben állapodtak meg a Duna menti országok felelős vezetői. Ennek a hajózási mélységnek megfelelően készültek el a hajózsilipek és az áruszállító hajók, uszályok, több milliárd német márkás (eurós) költséggel. Ha Sólyom László „zöld javaslatát” fogadnák el, az egész áruszállító flottát át kellene alakítani, vagy kialakítani egy speciális „magyar flottát”, amelyik 1,15-1,2 m merüléssel szállítaná tovább a szabványos merülésű hajókból átrakott árukat. Csak ez az átrakás a szállítás gazdaságosságát, gyorsaságát vágná agyon, s egy csomó fölösleges beruházást tenne szükségessé.
Még a magyar–szlovák Bős–Nagymaros vita során egy tévéműsorban mondta egy osztrák minisztériumi főtisztviselő: nekik mindegy, hogy Magyarország épít gátat vagy sem, a lényeg: a 2,3-2,4 méter hajózási mélységet az ország biztosítsa. Úgy gondolom, ez elég világos megfogalmazás volt az elvárásokról.
Ha Sólyom László magánemberként, vagy a Duna Kör tagjaként nyilatkozik, mondhat ilyen óhajt. Államelnökként viszont nem fogalmazhat meg ilyen óvodás stílusú „magánvéleményt”. Ez a magyar állam, s az államelnöki funkció lejáratása. Nem ártana, ha figyelmeztetnék erre az őt körülvevő tanácsadók.
A Mérnök Újság májusi számában jelent meg Ujhelyi Géza cikke a Bősi erőmű 15 éves fennállásáról. Ebben feketén-fehéren megjelenik az országunkat ért kár, amit az Antall-
kormány „papírtigris” szemlélete, s derék „méregzöld”-jeink erőmű-ellenessége idézett elő. Nem ártott volna, ha a tanácsadók elolvassák, s referálnak erről az elnöknek. Megértem, ha ő a dolog jogi vonatkozásait tartja szem előtt, de a szakértőknek komplexen kellene gondolkodniuk, s annak megfelelő „muníciót” adni egy közszerepléshez.
A politika szörnyű bűne a nagymarosi erőmű meg nem építése, ami az országnak mérhetetlen kárt okozott, és okoz jelenleg is. Kezdetben a rendszerváltó demokratikus ellenzék gyávasága okozta a problémát, mert politikai célokért nem mert tüntetni, s így áldozatul ejtette a vízi erőművet. Ez a „hőstett” lett több „ellenzéki” párt megalakulásának, megerősödésének alapköve. Ne csodálkozzunk, hogy a hágai bíróság ítéletének végrehajtása áll, a magyar–szlovák tárgyalások „jegelődnek”, s megoldás helyett helyben topogunk. De mi lesz, ha topogást az EU vagy a Dunamenti Országok Szervezete megunja?
Mészáros László Kecskemét,
nyugdíjas gépészmérnök
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!