Schulek Csaba, a TeleSport főszerkesztője szerint a kínai szervezők
minden elképzelhető módon segítették az újságírók és tévések munkáját
az olimpia ideje alatt. „Sosem gondoltam volna, hogy egy rugalmatlan,
kommunista diktatúra ilyen csodára képes. Hiába keresek, nem tudok
negatívumot mondani a kínai szervezőkről” – mondta. „Végtelen
türelemmel, kedvességgel, körültekintéssel és udvariassággal végezték
munkájukat, a legapróbb részletekig mindenre és mindenkire gondoltak” –
tette hozzá.


Schulek fejében már három évvel ezelőtt megszületett a pekingi munkamegosztás. „Korábban az volt a divat, hogy másfél-két hónappal az olimpia előtt hirdettek csapatot a főszerkesztők. Én hittem abban, hogy ha mindenkinek időben kialakítjuk a helyét és feladatát, akkor a játékok idejére összeérik a csapat és mindenki sokkal felkészültebb lesz. Ez a taktika sikeresnek bizonyult” – magyarázta. „A konkrét lebonyolítási feladatok két évvel ezelőtt kezdődtek. A legsűrűbb időszak azonban 2008 tavasza volt, amikor véglegesíteni kellett mindazt, amit az azt megelőző másfél évben előkészítettünk. A kínai bürokrácia nem egyszerűsítette életünket, amit ráadásul tetézett a HD nyári bevezetése is. A legnehezebb feladat egyértelműen a műszaki bázis létrehozása volt, hiszen a Magyar Televízió szakemberei számára is teljesen új technológiát használtunk Pekingben, amit előzetes ismeretek nélkül kellett összeraknunk. Ezúton is köszönöm kollégáim elképesztő profizmusát.”
A főszerkesztő elmondta, hogy negyvenkilenc fő dolgozott kint és körülbelül ugyanennyi itthon. „A nézőkön túl figyelni kellett a reklámozók és a támogatók igényeire is, akik nélkül a közvetítések anyagi háttere nem valósulhatott volna meg. A gondos előkészítő munka miatt az olimpia idején már mindenki csinálta a saját dolgát, egyetlen vitás helyzet nem alakult ki a három hét alatt. Meggyőződésem, hogy ez a képernyőn is átjött.”
Schulek Csaba a Testnevelési Egyetemre járt, mikor elindult a Duna Televízió műsorvezetői pályázatán. „Azért mentem a TF-re, mert nem tudtam eldönteni, hogy erdőmérnök, szállodaigazgató, vagy atlétaedző legyek. Édesapám javaslata volt, hogy a TF mellett döntsek: „a TF után még bármi lehet belőled, fiam! Ráadásul ott még jól is érezheted magad 4 évig” – szólt az útravaló. Sosem szerepelt a vágyaim között a média. Csupán „brahiból” indultam a Duna Televízió pályázatán és legnagyobb meglepetésemre felvettek. 1999-ig műsorvezető, bemondó, híradós és a sportosztály egyik alapítója voltam” – emlékezett. „Hamar megszerettem a szakmát, főleg azután, hogy 1993-ban Radnóti László irányításával saját szánk íze szerint alakíthattuk ki a teljesen új Duna tévés sportosztályt, ami meggyőződésem, hogy a mai napig erős és meghatározó szerepet tölt be a magyarországi sportéletben. 2004 óta komolyabb feladatokkal bíztak meg és szerencsésnek mondhatom magam, mert minden apróbb kihívásban megtalálom a szépséget” – tette hozzá. Példaképei a Schulek család nagyjai, édesapja, nagyapja és az ő őseik. „Rengeteg maradandót hagytak ránk. A televíziós szakma sajnos virtuális, így nem sok maradandó alkotás születik. Nem valószínű, hogy évszázadok múltán emlékezni fognak mai munkásságunkra, úgy, mint ahogy ükapám Halászbástyája, vagy Mátyás-temploma reményeink szerint örökre állni fognak. A szakmában egyértelműen Gyulai István a példaképem, sokoldalúságával, szorgalmával, segítőkészségével, profizmusával” – mondta. A Schulek családban a sportmúlt sem hiányzik. „Édesapám sokszoros rúdugróbajnok, édesanyám vitorlásversenyző volt. Olyan az életemben a sport, mint máséban a fogmosás. Természetes. Legkomolyabban a kosárlabdát és a vitorlázást űzöm, vitorlázásban magyar bajnoki bronzéremig, kosárlabdában pedig Budapest-bajnoki bronzéremig vittem. De más is érdekel, így például síoktatói papírom is van.”
Schulek egy híradóban volt először műsorvezető 1992 végén. „Szerintem sosem izgultam annyira, mint akkor. Kellett egy kis idő, míg rutinná vált a képernyős szereplés. Rengeteg vicces és bugyuta bakin keresztül vezetett az út… A tizenkét év Duna tévés, a négy év MTV-s időszak alatt gyakorlatilag minden műsortípusban kipróbálhattam magam. Készítettem úti filmet, portréfilmet, vezettem talkshow-t, híradót, sportműsort, de rendezhettem világversenyt, megnyitót, tévés közvetítést is, valamint olyan óriásprojekteket vezethettem, mint az úszó Európa-bajnokság, az atlétikai világbajnokság és legutóbb a pekingi olimpia” – mondta. „A TeleSport-csapattal a két legkiemelkedőbb munkánk egyértelműen a 2006-os úszó Eb és a pekingi olimpia. De nem hagynám ki a felsorolásból az idei foci Eb-t, a két évvel ezelőtti szegedi kajak-kenu világbajnokságot és a Bajnokok Ligája közvetítéssorozatot sem. Legbüszkébb még is arra vagyok, hogy a TS mai csapata pozitív hangnemben, a sportot szolgálva, a szenzációkat a bulvársajtónak meghagyva, még mindig piacvezető tud lenni. Egyértelműen csapatjátékos vagyok, csak olyan emberek vannak a TeleSportnál, akik szintén úgy gondolják, hogy ezt a műfajt csak együtt, egymást segítve lehet sikeresen művelni. Akik ebben nem voltak partnerek, már nincsenek itt. Fiatalos, lendületes egész lettünk, de nem volt célom, hogy az idősebbeket eltávolítsam, sőt a mai napig legfőbb támaszom az a Havas Judit, aki immár harminc éve dolgozik a TeleSportnál” – magyarázta. „Az építő jellegű kritikát nagyon szeretem, sőt el is várom. Sajnos azonban manapság nem a kritika a jellemző a sajtó részéről, hanem inkább a meggondolatlan „pocskondiázás”. Furcsának tartom, hogy az elektronikus média sosem vetemedik arra, hogy kritizálja az írott sajtó munkáját, fordítva viszont valamiért jellemző, hogy rendszeresen napirenden vagyunk. Négyéves TeleSport-os munkásságom egyik legnagyobb eredménye, hogy jóval nagyobb a pozitív visszhang, mint a negatív kritika. A Magyar Televízió vezetésével pedig a főbb iránycsapásokban mindig megértettük egymást és legnagyobb részt egyetértettünk. Sehol sem lennénk a menedzsment támogatása, partnersége nélkül.”


Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!