Lelassíthatatlan Kemény-legények

Megítélésünk szerint akkor se nagyon, de hát az a helyzet, hogy a Kemény-sereg az Egyesült Államok legjobbjai számára is feltartóztathatatlannak, lelassíthatatlannak bizonyult. Ennél fogva pedig – a montenegróiakkal a csoportmeccsek nyitányán játszott döntetlent leszámítva - a folytatásban mindenkit elpáholva olimpiai bajnok lett, 2000 és 2004 után megszakítás nélkül harmadszor is!

Nyolcas, hármas, huszonegyes. „Magyarítva”: 8 év alatt 3 arany, összesen 21 játékossal, ez Kemény Dénes kapitánykodásának bő évtizede alatt a magyar férfipóló olimpiai mérlege…
– Hát igen, csupa szerencseszám: a nyolcas a kínaiaknak, a hármas és a huszonegyes nekünk, de hát ezért, az aranyért mentünk Kínába is.
Utólag hogy látja a pekingi diadalt?
– Visszatekintve könnyebb volt az egész. Előtte úgy gondoltam, nehezebb lesz, azt láttam, hogy van öt csapat, amely nyerhet, és közöttük egy vagyunk mi. Az olimpia előtti malagai Eb tapasztalata azért biztató volt, hiszen kiderült, nem vagyunk senkinél rosszabbak. Abban meg bíztunk, hogy Malaga és Peking között, abban a néhány hétben tudunk javulni taktikában, fizikai állapotban, bátorságban, csapategységben. Ez mind-mind egy-két gólt hozhat a legjobb csapatokkal szemben. Igazából aztán a spanyolokat hárommal vertük, Montenegrót kettővel, az amerikaiakat néggyel. A szerbek, a horvátok nem jutottak el hozzánk, de erről nem mi tehetünk.
Valóban, az aranyra szintén nagy esélyesként számon tartott délszlávok „elszálltak”, a világbajnok, s általunk az Európa-bajnoki harmadik helyért  vívott mérkőzésen legyőzött horvátok a négybe se jutottak be, a szerbek pedig csak a bronzmeccsen tudták visszaadni a kölcsönt a montenegróiaknak az Eb-döntőben elszenvedett vereségért, de velünk nem játszhattak Pekingben. Van ebből eredő hiányérzet?
– Megvertük volna őket is, mert tudom, hogy hogyan játszottak. De kétségtelenül nehezebb ellenfél lett volna a szerb csapat. Montenegrót pedig, az elődöntőhöz hasonlóan, már a csoporttalálkozón is legyőzhettük volna, hiszen könnyedén elhúztunk ellenük három góllal, csak volt egy-két érzelmi megingásunk. Összességében pedig azt mondom, hogy az olimpián lényegesen jobban játszottunk, mint az Eb-n.
Emlékszik? Jó négy éve egy beszélgetésünkben felmerült, amikor a szövetségi kapitány még ingadozott, nekivág-e a harmadik olimpiának is, hogy hatalmas a kihívás: három próbálkozásból három arany lehet…
– Emlékszem, persze… Nem tudtam, hogy sikerül-e, de így voltam ezzel négy éven át, egészen az amerikaiak elleni döntő negyedik negyedéig, addig, míg három perccel a vége előtt nem vezettünk négy góllal. De annak megfeleltem, amit kitűztem magamnak. Hogy megpróbálom, mert sikerülhet, míg ha meg sem próbálom, nem fogom tudni a választ. Megpróbáltam, ezek szerint bátraké a szerencse.
A diadalmas döntő után kihez szóltak az első szavak?
– Igazság szerint már a döntő előtt hívtam legnagyobb fiamat, Kristófot, aki az olimpia kellős közepén került ki tanulni Floridába, s nem tudtam, mennyit tud a meccsről. Abban biztos voltam, hogy nem alszik, és borzasztóan szurkol, utóbb kiderült, hogy az interneten végig tudta nézni a döntőt, látta a győzelmünket. Aztán a feleségemmel, Renátával beszéltem, legvégül pedig az apámmal, Fecsóval, akire kellett egy kicsit várnom, hogy kisírja magát.
Ön keményebb?
– Megvallom, én is elpityergem magam, ha látom, hogy valaki miattunk zokog, vagy olyan SMS-eket olvasok, hogy „fantasztikus örömöt okoztatok, sírt az egész családunk”. Amikor ilyeneket olvasok, könnybe lábad a szemem.
Én láttam olyan internetes üzenetet a válogatott honlapján, hogy egy ilyen csapatnak, mint a mienk, jár egy gálameccs, még az idén.
– Szerintem is járna, Budapesten, vagy valahol másutt, egy másik szép magyarországi fedett uszodában, csak meg kell szervezni.  Könnyen lehet, hogy lesz is, az előző két olimpia után volt. Egy másik ötlet szerint jövő nyáron, amikor mindenki itthon van, akkor az összes olimpiai bajnok a Margitszigeten szerepelhetne együtt. A magam részéről támogatom, hogy legyen, mert megérdemel a pekingi 13 egy ünnepi gálameccset, a másik pedig egy hosszabb ciklus lezárását jelentené összes aranyérmesünkkel, hiszen a három olimpiai mellett további hét közös világversenyes, vb-, Eb-, Világkupa-elsőségünk is van a fiúkkal, akikből két komplett csapat is kijön.
Peking után, s – egy nagy ugrást téve: – a 2012-es londoni játékok előtt most mi következik a kapitány életében?
– Szeretném mihamarabb lezárni a folyamatos, sűrű protokollt, s elmenni pihenni. De nem egy-két napra, hanem két, két és fél hétre külföldre, olyan helyre, ahol nem tudják, mi az, hogy vízilabda, ahol átlagemberként kikapcsolódhatok. London? Úgy látom, hogy egy-két riválisához képest a magyar válogatott többet fog változni, kora miatt 4-5 játékosa már nem lesz ott a következő olimpián. Az viszont biztos, hogy négy év alatt ki fog alakulni egy olyan csapat, amely dobogóra esélyes Londonban is, ahol aztán már apróságokon múlhat, hogy a dobogó melyik fokára áll fel.(J.K.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!