Fodor Zoli még nem az aranyhalat fogta ki

Csalódásnak vagy sikernek tartja az ezüstérmet?
– A mérkőzés befejezése után mérhetetlen csalódást éreztem, de ma már nagyon nagy dolognak tartom a második helyemet. Sokszor lejátszottam fejben összecsapásunk utolsó másodperceit, és ma sem tudom a választ, hogy miért tudott úgy meglepni az olasz, ahogy tette.
Megnézte már a döntőről a felvételt?
– Nem, és nem is fogom.
Miként került a szőnyegre és mikor?
– Nem volt nehéz a sportágválasztás a számomra, mert édesapám válogatott birkózó volt a Fradiban. Ő volt és ma is ő a példaképem, így természetes az, hogy a birkózást választottam. Egyébként kilencéves koromban kezdtem.
Rögtön kitűnt, hogy tehetsége van ehhez a kemény sporthoz?
– Eleinte jöttek is, meg nem is az eredmények. Amikor belevágtam, az a cél lebegett előttem, hogy apu nyomdokaiba lépjek, aki világbajnoki negyedik helyezésig jutott.
Az egyik legsűrűbb súlycsoport a 84 kilósok tábora. Az olimpián is így érezte?
– Bármily furcsán hangzik, a verseny alatt nem, de ha előzetesen kérdezik meg, akkor minden bizonnyal ugyanaz a véleményem, mint amit kérdésében megfogalmazott.
Azon sportágakban, ahol megadott súlyt kell hozni, sokan igencsak szenvednek, sőt az olimpián nem egy versenyző nem tudta hozni a megkívánt súlyát. Ez nem okoz gondot önnek?
– Hála istennek nem vagyok nagyevő és így maximum három-négy kiló plusz van csak rajtam, amit igen gyorsan le tudok adni.
Ha valaki azt mondta volna a játékok előtt, hogy ezüstérmes lesz, mit szólt volna hozzá?
– Azt, hogy nagyon büszke leszek rá, ám az igazság az, hogy egy kicsit mosolyogtam volna, mert legszebb álmaimban is az szerepelt, hogy pontszerző lehessek.
Újoncként utazott Pekingbe. Előtte mi volt a legjobb nemzetközi eredménye?
– A kvalifikációt annak köszönhetem, hogy a világbajnokságon a 8. helyen végeztem. Ez volt mostanáig a legkiemelkedőbb eredményem.
Az igazán nagy versenyzők már fiatal korukban is megmutatták, hogy van bennük spiritusz.
– Szerencsére én sem lógok ki a sorból, hiszen 2002-ben ifjúsági Európa-bajnok voltam.
Ahhoz, hogy valaki helyt tudjon állni, keményen kell edzenie. Hány órát tréningezik naponta?
– Ez igencsak változó. Most például az olimpiára készülve napi öt-hat órát edzettünk, és Struhács György szövetségi kapitány, valamint Sike András edzőm - aki egyébként olimpiai bajnok - egy pillanatnyi lazítást sem engedélyezett. Köszönöm nekik a szigort.
Ezek szerint szigorúan kell fogni?
– Nem. Nyugodt természet vagyok és a sportot tartom mindenek felett az elsődlegesnek.
Mit szóltak otthon az ezüsthöz?
– Az egész család meg volt hatódva. Édesapám nagyon büszke rám, amire én is nagyon büszke vagyok. Egyébként a menyasszonyomnak adtam elsőként oda megnézni az ezüstérmet.
Ha éppen nincs edzése, mivel tölti a legszívesebben a szabadidejét?
– Most, amikor beszélünk, éppen a vízparton ülök, mert a pecázás a legkedvesebb hobbim. De már csomagolok is össze, mert a mostani horgászatom nem volt szerencsés, csak a pecabotot fogtam. Még kapásom is alig volt.
Mi volt az eddigi legnagyobb fogása?
– A pekingi ezüstérmem. Sajnos az aranyhalat elszalasztottam. Egyébként egy négykilós ponty eddig a legnagyobb fogásom.
Szereti a halat?
– Csak kifogni, meg nem enném semmi pénzért.
Ha már a pénzt szóba hozta, mostantól belépett a milliomosok táborába.
– A pénz mindig jól jön, de a verseny alatt nem az motivált, mi jár egy jó szereplésért. S azóta sem ezt tartom a legfontosabbnak, hanem azt, hogy érmet szereztem hazánknak.
Visszatérve a vízpartra, a birkózók körében igen népszerű a horgászás. Repka Attila egyszer fogott egy kapitális méretű csukát. No meg egy olimpiai aranyérmet.
– Szerintem Attila akkor csak a szerencsének köszönhette, hogy egy ilyen halszörny akadt a horgára. Biztos nem azt akarta kifogni, de az, hogy az aranyhal, azaz érem az övé lett, csakis a tehetségének volt köszönhető. Természetesen továbbra is pecázni fogok, hátha egyszer nekem is bejön a „nagy fogás“.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!