Kondorosi a polgárok jogaiért

Úgy látja, az új rend és szabadság programja a hétköznapi, mindennapi gondok, feladatok megoldására irányul: a küzdelemre a feketegazdaság ellen a jog eszközeivel – hiszen hazánkban ennek aránya a GDP legalább 18 százaléka, a feketézők egy év alatt annyit vonnak el a köztől, amennyi a nyugdíjasok járandósága, egészségünk éves költségvetése; a közlekedésbiztonság megteremtésére; az emberi méltóság védelmére; a hamisítások ellen és az illegális színesfém-kereskedelem felszámolásáért folytatott következetes harcra; az autóalkatrész- és autóforgalmazás, bizosítási kárrendezés továbbgondolására; a fogyasztóvédelem erősítésére; a hatákonyabb, az unokáinkat szolgáló környezetvédelemre.

Interjú

– Az a véleményem, hogy nemzeti konszenzusra van szükség, mert egy Magyarország, s egy magyar nemzet van – egy múlttal és egy jövővel, mondta lapunknak adott interjújában Kondorosi Ferenc, aki úgy látja, az új rend és szabadság programja a hétköznapi, mindennapi gondok, feladatok megoldására irányul, ezért szerinte nem olyan reformokra van szükség, amelyek a kétkamarás parlament megteremtésével vagy egy új alkotmánnyal foglalkoznak. Védelmébe veszi a kormánybiztos a zéró tolerancia sok vitát kiváltó programját, kifejtvén, hogy a fokozott szigorúság nyomán az év első felében csaknem ezerrel kevesebb közúti baleset történt, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában.

● Mire föl az „új rend és szabadság”, amikor még a nem is olyan régi szintúgy kívánni valókat hagy maga után?
– Európa boldogabb, szerencsésebb részén több mint tíz éve fogalmazták meg a Hágai Programot, amely arról szól, hogy Európa a jog, az igazságosság, a biztonság térségévé váljon. Pedig ott már sok-sok évtizede jogállamiság és piacgazdaság van… Mégis szükségesnek tartották egy új minőség meghirdetését. Közép-Kelet-Európában, az új demokráciákban is megszülettek már a jogállamiság intézményei, kialakultak a piacgazdálkodás feltételei – de sok olyan vonással, amelyeket nem vágytunk, s nem szeretünk. A programom – a kormány új rend és szabadság programja – arról szól, hogy komfortosabbá kell tenni az államot, a piacgazdaságot mindannyiunk számára. Ez pedig azt jelenti, hogy nem olyan reformokra van szükség, miszerint átalakítjuk a parlamentet kétkamarássá, ahogy a jogtudósok egy része erről álmodozik – ma szinte minden jogtudornak a fiókjában van egy alkotmányszöveg. Mi, magyarok amúgy is hajlamosak vagyunk arra, hogy két sör után egy jobb kocsmában arról értekezzünk, hogy közvetlenül, avagy közvetve válasszunk-e államfőt… Ezek mind izgalmas kérdések lehetnek persze, de az új rend és szabadság programja a hétköznapi, mindennapi gondok, feladatok megoldására irányul: a küzdelemre a feketegazdaság ellen a jog eszközeivel – hiszen hazánkban ennek aránya a GDP legalább 18 százaléka, a feketézők egy év alatt annyit vonnak el a köztől, amennyi a nyugdíjasok járandósága, egészségünk éves költségvetése; a közlekedésbiztonság megteremtésére; az emberi méltóság védelmére; a hamisítások ellen és az illegális színesfém-kereskedelem felszámolásáért folytatott következetes harcra; az autóalkatrész- és autóforgalmazás, bizosítási kárrendezés továbbgondolására; a fogyasztóvédelem erősítésére; a hatékonyabb, az unokáinkat szolgáló környezetvédelemre. Csupa olyan dologra, ami egyetlen miniszté-
rium keretében aligha lenne megoldható, hanem igenis kormányzati intézkedéseket – összefogást – igényel. Egyébként az új rend és szabadság roosevelti üzenet: az egykori amerikai elnök szerint a „rend és szabadság kéz a kézben járnak, egymás nélkül elképzelhetetlenek”.
● Akadnak olyanok, akik félreértik… A programot, a feladatát. Egyfajta második számú belügyérnek tekintik. Az SZDSZ Új Generáció nemrégiben, a melegfelvonuláson történt atrocitások után egyenesen önt tette felelőssé, mondván: „megbukott az új rend és szabadság programja”…
– Nézze, azt gondolom, hogy ez inkább „szándékos” félreértés volt. Vagy – hogy jóindulatú legyek, egyfajta tájékozatlanságból fakadó félreértés… Nem felügyelem a rendőrséget, nem gyakorlok hatósági hatáskört. Szerepköröm javaslattevő, koordináló, kidolgozó, egyeztető, értékelő feladatok összessége: egyetlen hivatal vagy hatóság szerepét nem veszem, nem vehetem át. Olyan feladatokat látok el – próbálok megoldani –, amelyek hatékonyabbá tudják tenni a kormányzati munkát, egyszerűbbé hosszabb távon mindannyiunk életét, egyfajta összefogást igényelve. Egyébként a félreértésekről még annyit: amikor a fogyasztóvédelmi kánikulakommandó járta az országot, megkérdeztek, hogy a Sziget Fesztiválon magam is ellenőrzöm-e a sört vagy kolbászt? Erre csak azt válaszolhatom ma is: persze. Fogyasztóként…
● Túl vagyunk a kormányzati ciklus félidején. Mondhatnám azt is: bukdácsolunk, hiszen immár hónapok óta kisebbségi kormányzás van hazánkban. Ön miként értékeli a kisebbségi kormány mozgásterét, lehetőségeit?
– Én jogászként úgy érzem, hogy a többségi kormányzásnak sem teremt éppen könnyű hatalomgyakorlási lehetőségeket Magyarországon a jogrend. Kevesen érzékelik, hogy az alkotmányos intézményeket mennyire erőssé szabták annak idején a Nemzeti Kerekasztal mellett: rendkívül erős a parlament, a T. Ház hatásköre – ez nagyon szép és tiszteletre méltó, ám a parlamentnek közel négyszáz hatásköre van, nagy szerencse, hogy valamennyit nem mindennap gyakorolja… Erős a kormányzat is – abban a tekintetben, hogy kancelláriarendszerű kormányzás van, a miniszterelnöknek felelősek a miniszterek, egy miniszter konkrét interpelláció kapcsán sem mozdítható el, csak a kormányfő szándéka szerint; a miniszterelnök iránti bizalom kell, hogy megteremtse a kormányzaton belüli szolidaritást; erős az Alkotmánybíróság, erős és teljesen független a bíráskodás, erős a magyar önkormányzatiság, igen sok a kétharmados elfogadást igénylő törvény. Olyan bivalyerős hatalmi ágak feszülnek egymásnak tehát, hogy még többségben is igen nehéz kormányozni – így lett kitalálva. A kisebbségi kormányzás különösen nehéz helyzetet teremt a jogalkotás és a politikaformálást tekintve, ám lehet hozadéka: több figyelem fordul hónapokban a jogalkalmazás minőségére, a tízmillió magyar – európai – állampolgárt érintő, régóta pedzett fogyasztóvédelmi intézményrendszeri átalakításra, a hatósági ellenőrzések koncentrálására, s erősebb a kormányzat részéről a késztetés a társadalmi párbeszédre. Olyan dolgokra fordít figyelmet, amelyekre a mögöttünk lévő két évtizedben kevesebb jutott, de az életünk minősége szempontjából igenis fontos. Mert lehet valahol úgy „rendpártinak” lenni, hogy a szabadságjogokat háttérbe szorítják, s lehet úgy szabadságszerető politikát folytatni, hogy nincs igazán rend. Az egyensúlyt kell megtalálni! Jómagam amondó vagyok: 1989-ben ez sikerült az alkotmányos intézményeinkkel. Most már azt mondanám: olyasmiről is beszélnünk kell, amiről korábban nem sok szó esett: a kötelességekről, felelősségekről. Már egy gyermek is ismeri a jogait otthon és az iskolában: pontosan tudja például, hogy levelét, amit az órán a szíve imádottjának firkált, a tanár nem olvashatja el és fel, azaz nem szégyenítheti meg. Ez rendkívül fontos. De a jog, a kötelesség, a felelősség – mondhatnám azt is: szentháromságának – kultuszát kell közös Európánk közepén, itt, nálunk megteremteni, gyakorolni. Ehhez pedig rengeteg kormányzati program kell. Sok-sok esztendő kultúrája. Hiszen a jog nem légüres térben keletkezik, működik.
● A politikai élet szereplői mindig rendkívül elégedettek, hogy hány jogszabályt alkottak, módosítottak…
– Igen, habár a jogalkalmazás – annak erősítése – legalább annyira fontos. A jogbiztonság, tisztább közélet, jobb közérzet, igazságosabb közteherviselés garanciája ez. Fontos az azonnali beavatkozás, a gyorsítás. Tudom jól: gyakran elhangzanak itt-ott, úgymond, „rendpárti” szónoklatok. A kormányzati programot az különbözteti meg ezektől a törekvésektől, hogy nem az állampolgárok jogainak korlátozásával, hanem megvédésével kíván rendet teremteni – hiszen bármelyikünk szabadsága addig terjedhet, ahol más, törvénytisztelő polgáré elkezdődik. Aligha véletlen, hogy Jogod van hozzá címmel több tízezer ismeretterjesztő kötetet juttattunk el az alapvető állampolgári ismeretekről a középiskolákba. Egy demokráciában öntudatos demokraták kellenek – de nem önzők.
● Meg kell hagyni, némi morgást is kiváltott a zéró tolerancia intézkedés és az objektív felelősség. Európa legszigorúbb országa lettünk ezzel. Jó ez nekünk?
– Jó! Valóban a legszigorúbb, de gondoljon bele, több mint három és fél ezer jogosítványt be is kellett vonni május óta. A személyes vétkességtől független objektív felelősség két alkotmányos érték érdekében született meg: az egyik az emberi élet védelme, a másik a környezeté. Az Európai Unió még 2001-ben tűzte célul a halálos közúti balesetek számának  felére csökkentését. Hazánkban az esztendő első felében 10 694 közúti baleset történt, hetven százalékuk lakott területen – míg tavaly 11 551; az ittasan okozott személyi sérüléses és halálos balesetek aránya 12 százalék; a segdémotorosoknál viszont 30 százalék! Nem ismerek olyan emberi készséget, képességet, amelyre előnyösen hatna az alkohol. Az elmúlt hónapokban a diszkókban is megkezdődött a „tiszta fej” kampány, a közlekedési szabályok szigorításával abszolút elsőbbséget kap a zebránál nemsokára a gyalogos, hiszen a másokra tekintet nélkül közlekedőknek sok áldozata volt kijelölt átkelőhelyeken. Rendszámuk lesz a segédmotoros kerékpároknak és quadoknak is – ezek száma több mint háromszázezer – a jobb ellenőrizhetőség érdekében; de a rendszámukat „elvesztő” autósok ellen is azonnali lesz a fellépés: forgalmi engedélyük bánja majd. A szigor tehát visszaigazolt. De azt nem állíthatom, hogy később, amikorra a közlekedési morál számottevően javul, a jogkövetés általánosabb, bevettebb lesz, nem lehet majd „türelmibb” szabályt hozni. A szomszédos Ausztriában 485-en haltak meg tavaly a közutakon, ott meg lehet inni egy pohárka sört  – de valahonnét igenis el kell indulnunk. A feltűnési vágyból, rosszul értelmezett vagányságból, veszélyérzet nélkül száguldozó tizenéves sofőrök hetente két-három balesetért felelősek – érettük, s az általuk veszélyeztetettekért többféle intézkedést, feltételt fontolgatunk – ezek egyike az ideiglenes jogosítvány, a pszichológiai szűrővizsgálat, a járműteljesítmény-korlát.
● Osztatlan örömet váltottak ki viszont a színesfémlopások elleni határozott fellépésekről, a sorozatos razziákról szóló híradások, vagy éppen a hamisítások elleni intézkedések.
– Osztatlannak azért nem nevezném… Csak szakmai becslésekre tudok hivatkozni: állítólag vagy húszezer színesfém-kereskedés van hazánkban. Ez döbbenetes szám. E vállalkozásoknak egy része bizonyosan nem örült annak a múlt heti együttes razziának, amit a főváros 23 kerületében délig a rendőrök mellett az APEH, a BKV, a MÁV, a Fővárosi Csatornázási Művek és az Elektromos Művek szakemberei kilenc telephelyen végeztek. Kiderült: kettő illegálisan működött… Erre a szakmára szükség van, egy krém, a tisztességesek. Az ő érdekükben is a jövőben a felügyeletük a vám- és pénzügyőrséghez tartozik majd a kulturális örökség, a közlekedésbiztonság védelme érdekében. Mert nonszensz, hogy nálunk, az egykori „vas- és acél országában” sorra tűnnek el köztéri szobrok, felszedik a síneket, ellopják a kábeleket, s jól szervezett bűnözői hálózatok évente így sok ezer tonna „fémhulladékot” értékesítenek külföldön. Jó néhány uniós állam rendőrsége már-már a terrorizmussal és kábítószer-kereskedelemmel azonos szintű gondnak tartja a fémhulladékgyűjtést és -feldolgozást. A hamisítások elleni nemzeti testületet meg azért hozta létre a kormány, hogy az állami szervek, a társadalmi, illetve az érdek-képviseleti szervezetek közötti együttműködés jobb legyen, hiszen már nem csupán pólót, sportcipőt, szellemi tulajdont – szoftvert – hamisítanak, hanem repülőgép- és autóalkatrészt, sőt gyógyszert, élelmiszert is. Ez jóvátehetetlen!
● Két éve jelent meg az Urbis Kiadónál A barikád két oldala című kötete az akkori, őszi zavargások kapcsán. Akkor azt írta: „Működő jogállamban, ha vannak egyáltalán barikádok, azokon nem átlőnek, hanem átbeszélnek…” Most pedig nemzetközi joggal foglalkozó könyve lát napvilágot.
– A kötet címe: „A világ végveszélyben” – de kérdőjel lesz utána! Úgy tizenöt éve egy régi professzorom tanulmányát olvastam a társadalmak globális gondjairól. Akkor még valahogy nem értettem e veszélyeket. De 2001. szeptember 11. után sok minden világossá válhatott mindenki számára… Jómagam most jutottam el odáig, hogy számot vessek a mindannyiunkra leselkedő veszélyekkel, világjárványokkal, katasztrófákkal, környezeti és nemzetközi konfliktusokkal, szegénységgel, migrációval, emberkereskedelemmel. Mindez az államoktól új típusú együttműködést kíván. Amúgy pedig a barikádkötetem idézett mondatát fenntartom. Az a véleményem, hogy nemzeti konszenzusra van szükség, mert egy Magyarország, s egy magyar nemzet van – egy múlttal és egy jövővel. Ez utóbbiért pedig a jelenben kell együtt dolgozni. Hiszek a párbeszéd erejében, s abban, hogy gesztusokat kell tenni. Nálunk otthon a családban sem szokás firtatni, kinek kije milyen pártállású – a lényeg, hogy szeressék egymást. 

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!