Kom­men­tár

Dupla vagy semmit játszott alelnökjelöltjének, az ismeretlen alaszkai kormányzónőnek a kiszemelésével John McCain, s egyelőre bejött neki. Sarah Palin olyannyira fellelkesítette a republikánusokat, hogy némelyek egyenesen Obamához hasonlítják, akit szintén szónoki teljesítménye lendített a demokraták élére. Ahogyan a mai demokrata elnökjelölt egyszeriben pártja kedvence lett négy évvel ezelőtti konvenciós beszédével és aztán az idei kampányban elhangzott retorikai teljesítményeivel, úgy lopta be magát fél óra alatt a talpra esett (Obamához hasonló korú) hölgy a republikánusok szívébe. A McCaint lagymatagon fogadó konzervatívok bálványuk, Reagan reinkarnációjaként ünneplik (a néhai elnök fia le is írta, hogy „apám újjáéledt, ezúttal szoknyában”). S ugye, Reagan 1964-ben ugyancsak egy konvencióbeszéddel vált a konzervatívok kedvencévé (akkori elnökjelöltjük, Goldwater novemberi bukása után).
A republikánusok „reaganista” szárnyát az lelkesíti igazán, hogy akár nyer két hónap múlva a McCain–Palin páros, akár veszít, a kormányzónő (ha csak nem követ el valami végzetes kampányhibát, avagy nem derül ki róla igazán botrányt keltő dolog) immár egyértelműen a párt utódjelöltje, s nemcsak akkor, ha a 72 éves elnök hivatali ideje alatt halna meg: a második ember szokás szerint a következő választás éllovas jelöltjévé válik (és sokan az Obama–Biden pár kudarca esetére jósolják 2012-re a nagy női párharcot Sarah és Hillary között).
Mindenesetre Palin megzavarta a köröket. A Clintonnal folytatott ádáz harcban Obama hívei azzal érveltek, hogy az ő jelöltjük lelkesíti inkább a demokrata tábort, s párt nem győzhet anélkül. Most aztán ugyanez bekövetkezett az eddig langyos republikánus táborban is, amelynek persze cipelnie kell a széles körben elutasított Bush-kormányzás kudarcát. A vadonatújnak számító – és ráadásul nő – alelnökjelöltjével McCain is magabiztosabban állhatott csütörtökön a pódiumra szintén a „változás” – eddig Obama monopóliumának számító – jelszavával. S rálelve – az amerikai kampányokban ismert recept szerint – a hatásosan támadó alelnökjelöltre, egy élesnyelvű, harcias, ám mégsem goromba amazon személyében, McCain ügyesen használta ki demokrata ellenlábasa „túl pártosra” sikeredett (nem is obamai stílusú) egy héttel azelőtti szereplését: most ő emelkedett a „pártok fölé”. Ráadásul az Obama-csapat – a liberális nagysajtóval együtt – oktalanul azelőtt rontott neki Palinnak, hogy a hölgy a pódiumra lépett: így aztán eleve neki kedvezett a megelőlegezett alábecsülése. Akaratlanul is sikerült „alájátszani”, s ha most megint nem túl sportszerűen próbálják lejáratni, az éppen azoknál a női szavazóknál üthet vissza, akik ugyan elutasítják Palin túl konzervatív nézeteit, de azt is, hogy Obamáék az idén már a második politikusnőt kezelik le.A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!