A mesés völgyhíd

A gyönyörű Petrusse-völgyön átívelő hídon jutunk be a nagyhercegség fővárosának központjába. A Hotel Royal előtt épp egy Ferrariból pakolnak ki, mögötte várakozik egy McLaren Merci, felfelé nyílik az ajtaja, megbámuljuk. A szállodai boy viszi el a garázsba a járműveket, azért picit irigyeljük őket. Kíváncsi lennék, odalép-e a gázra a mellékutcában.                       Mindenesetre az biztos, a kiszolgálásra nem lehet panaszunk. Még zárás után is vacsorázhatnánk, végül erről lemondunk, mert másnap korán kell kelni, hogy a reggeli napfényben lefotózhassuk a híres Adolphe hidat.
A híd előtt kisvonat álldogál. A Petrusse Express viszi körbe a turistákat a központban. Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk. Csaknem félmillióan élnek a nagyhercegségben. Olvastam egy tanulmányt, levezették, hogy az állam a Római Birodalom utódállama. Mindenesetre ez a franciákat nem hatotta meg, és elfoglalták a területet. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a Franciaország által megszállt luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte, és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget. 1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta. Az 1831-es londoni szerződés elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a nyugati részt Belgium kapta, a keleti a holland király fennhatósága alatt maradt. A helyi könyvekben 1839 szerepel a mai formájú önálló nagyhercegség születési éveként, II. Vilmos holland királynak hálát adva, aki aláírta az erről szóló dokumentumokat. A németek mindkét világháborúban elfoglalták a területet, de 1945 után ismét önálló állam lett Luxemburg. 1984-től már a luxemburgi a nemzeti nyelv, amely egyébként a német egy dialektusa. Két nagyherceg áll az állam élén, az egyik a francia elnök, a másik a holland uralkodó.
A nevezetességek közé tartozik a 12 méter magas obeliszk, tetején egy aranyszínű szoborral, az „arany asszonnyal”. A háborúkban Luxemburgot szolgáló hősöknek állít emléket.
A sétálóutcákon barangolva hamar a városházához érünk. A neoklasszicista épület megér egy fotót, két bronzoroszlán vigyáz rá. Ezen a téren áll II. Vilmos államalapító lovas szobra. Innen pár száz méterre találjuk a nagyhercegi palotát. Az épületet 1572-ben emelték, járt itt a Napkirály és Napóleon is. A németek irodákat rendeztek be, a földszinten mulatót üzemeltettek. Ma már múzeum és középület.
A tiszta, szép utcácskákon bandukolva szökőkutakat, szobrokat láthatunk, no meg remek üzleteteket. Olyan termékek márkaboltjait is, amelyeket nálunk még kevesen ismernek, nekünk túl drágák. Ám Luxemburg nem csak a hátizsákos turisták paradicsoma.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!