Az alábbi jegyzet szerény „hozzászólás” a „főrendi házban” a
közelmúltban rendezett papi gyülekezeten elhangzott Fidesz elnöki
prédikációhoz, amely előrevetítette a – tegnapot.

Bár az egyházak – mindenek felett – az emberek lelki gondozását,
tanítását, a szegények segítését stb. tartják legfőbb teendőjüknek, ám
ehhez a lehető leghatározottabban az államtól kérik az anyagiakat.

A pénz és az egyház mindig is jegyben járt, sőt a katolikusok a pénzzel „házasok” voltak a „cölibátus ellenére” is. Az egyházak hosszú története tele van a pénz, s a hatalom egymást feltételező, az uralomért vívott küzdelmekkel, sőt, háborúkkal. Temérdek szenvedést zúdítva a népek nyakába. De a „nyerő” mindig az egyház volt. Tessék csak végiglapozni a pápaság történetét, s jól megjegyezni a vallási, gazdasági, politikai, katonai, erkölcsi pajkosságait. Ezek során csak párszor kényszerült bocsánatkérésre. Mondjunk példát egy nálunk történtre. II. János Pál pápa 1991-ben, Debrecenben kért bocsánatot egyháza nevében, az ellenreformáció által protestáns prédikátorok gályarabságra ítélése miatt. (1674). Hát, mit mondjak? Jó sokáig kellett várakoznunk. 
Csak a naiv emberek nem látnak bírálni valót egyházaikban. Mint valaha én. Az első megdöbbenést 1961-ben éltem át. Ifjúként mentem Olaszországba, s Rómában olyan helyen kaptam olcsó szállást, ahol minden munkát apácák végeztek. (Kiválóan). Egyik nap, a várossal történő ismerkedés során, sajátos épületegyüttesre találtam. A tér közepén gyönyörű templom állt, egyik sarkán bank, a másikon bár (hotellel). Illetékes jó baráttól megtudtam, hogy mindhárom műintézetet a katolikus egyház működteti. Az összefüggés szerves. Lelki-anyagi-testi örömök. Kerek ez! Hát akkor miről is beszélünk?
Az egyház – ezelőtt és ezután is – maradt mi volt, ezer éven át. Gyarló emberek által sok gyarlóságot (sőt, bűnöket) elkövető szervezet. Jól szervezett szervezet. Ennek ellenére, a „törvény mindig felfeslik valahol”. Egy tegnapi példa. X. Y. évek óta „eltévelyedett” viszonyt folytatott gyerekekkel. Magas rangú katolikus pap. (Az USA-ban s másfelé is ilyenről és más eltévelyedésekről, valamint a büntetésekről is sűrűn és részletes információval szolgálnak a médiák.) Természetesen már csak arról, ami kiderült. S ami nem? A legkülönbözőbb abberációk kikezdik az egyház tekintélyét. Ami pedig oly fontos nekik. Fontos lenne… Feltehető a kérdés, hogy a cölibátus fenntartása megéri az egyháznak ezt a sok „gyarlóságot”? Úgy látszik, meg, mert semmit nem változtatnak. Pedig a házasságot megengedő többi egyház papjai semmivel sem „rosszabbak”, mint a „szóló” katolikusok. (Akik viszont aránytalanul több aberrációba esnek. A legutóbbi, Benedek pápai látogatások – USA, Ausztrália – „szalagcímei” elsősorban a szexuális zaklatásokkal kapcsolatos bocsánatkérések.) Ám akkor nem kellene papolni az erkölcsről, meg ehhez hasonlókról. Élni kellene a valóságban is a tízparancsolatot! Élni kellene az eredeti tanítás alapján s – mellesleg – nem kunyerálni pénzt az államtól! Több pénzt és több hatalmat. Én meg több erkölcsöt és Jézus Krisztushoz hűségesebb vallásgyakorlatot látnék-hallanék szívesebben.
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!