Árrobbanások a húspiacokon

A csirkecomb idén már száz forintot drágult, s talán nem nő tovább az ára. A sertéscombé viszont még csökkent is, ám mégis biztosra vehető, hamarosan emelkedni fog. A marhahús ára eddig változatlan és kérdés, hogy az marad-hat-e. A termelői költségek váratlanul magasra ugrottak, a felvásárlási árak pedig nem mindig követték ezt, így a húselőállítókat sújtja a veszteség. S a hal is „úszik” az árral, legalábbis ezt reméli az ágazati szövetség illetékese. Ha valóban úszik, akkor a vásárlóknak kerülhet jövőre az is 15 százalékkal többe.

– Amikor erre az esztendőre készültek a termelők, akkor a kukorica ára kilónként még 30-32 forint között volt. A nyáron bekövetkezett árrobbanás után ez most „alsó hangon” számolva is 50 forint körüli – fog a szóba Menczel Lászlóné, a Vágóállat- és Hús Terméktanács titkára. – A termelői önköltség év elején 260 forint körül ingadozott, mostanára azonban, a gabona és kiváltképp a kukorica árának megduplázódása miatt egy kiló élő húsra számítva  legalább 330 forintra nőtt, és talán még tovább is emelkedik. Tudni kell, hogy a sertések döntő része kukoricaalapú takarmányon hízik, s az élő állat előállításának legnagyobb termelői költsége a takarmányé, ez adja az önköltségnek körülbelül a 70 százalékát. S az is tény, hogy nem elszigetelt, csak Magyarországra jellemző tendenciáról van szó; az egész világon hasonló a helyzet. A hazai felvásárlási ár viszont jelenleg is 270 forint körül mozog, így az a helyzet állt elő, hogy az év elején alig veszteséges termelés mára nagyon veszteségessé vált, egy kiló húson akár 60 forintot is „bukhat”, aki sertéshús-előállítással foglalkozik. Magyarán: álom a nyereség. A bolti húsárak zömmel egyáltalán nem vagy csekély mértékben emelkedtek. A fogyasztói árakat nem a termelő még csak nem is a felvásárló, hanem a kiskereskedő állapítja meg, attól is függően, hogy mekkora a kereslet. Mivel a hazai és a nemzetközi piacon most még bőséges a sertéshúskínálat, a felvásárlók is kénytelenek a kereskedelemhez igazodni és ezért nagyon alacsonyan – érték alatt – tartják a felvásárlási árakat.
Ennek a helyzetnek az lesz a jól belátható következménye, hogy a magyar sertéshústermelők jó része tönkremegy, s mivel közben az egész világon csökkeni fog a sertséhúskínálat – mert másutt is hasonló a helyzet és másutt sem ismerik el a magasabb önköltségi árakat – előbb hiány alakul majd ki, azután, hoszszú hónapok, talán egy-két év múltán egy magasabb szinten áll majd helyre a termelői, a felvásárlói és a fogyasztói árak egyensúlya. Félő, hogy addigra Magyarországon már jóformán nem lesz sertés… A marhahúst ez a jelenség egyáltalán nem, vagy csak alig érinti. Ennek több oka is van. Egyrészt a marhák takarmányában elenyésző a gabonafélék szerepe, másrészt a marhahús iránt hazánkban sokkal kisebb a kereslet; míg sertéshúsból évente egy magyar állampolgárra 30 kilónyi, addig marhahúsból 6-7 kilónyi fogyasztás jut, s a hazai szűkebb fogyasztás teljes körű kielégítéséhez  már régóta importot is igénybe vesznek. Bár a kínálat éppen az import miatt eléggé esetleges – hol hiány van egyes marhahúsokból, hol felesleg – az egész áralakulási jelenség jóval elmosódottabb, kevésbé jellegzetes.
Szakértői prognózisok szerint egy éven belül legalább tíz százalékkal, de az inflációt mindenképp meghaladóan emelkedhet a sertéshús fogyasztói és felvásárlói ára – hacsak a kereskedelem „le nem nyeli” a felvásárlási árak növekedéséből adódó veszteségét. Ám közben a marhahús ára ilyen drasztikus árváltozást talán nem fog mutatni.
– A baromfihús árváltozási históriája a madárinfluenza-pánikkal kezdődött, amikor 2005-ben egy csapásra visszamondták az olasz exportot és a termelők nyakán maradt a rengeteg hús, s 20 százalékot zuhant az ár. Pedig akkor még nem is volt jelen Magyarországon a vírus – fejtegeti Takács László, a Baromfi Terméktanács igazgatója. – Érdekes, hogy tavaly, amikor viszont előfordult itt is a kór, a fogyasztás már „meg se rezzent”. A pánik keltette „látszattúlteremelés” és a mélyre zuhant ár miatt sok termelő felhagyott a számára veszteségessé váló baromfitartással. A fagyasztott baromfihús raktárkészletei egy ideig még kitartottak, azután bekövetkezett, ami várható volt: világszerte, így nálunk is megjelent a hiány. Ám a produkció növeléséhez legalább 90 nap kell, mire a tojásokból kikelnek a kiscsibék, azután 40 nap alatt felnőnek, eladható csirke lesz belőlük, s még vagy két hét a következő „turnusig” az előkészületekre. Az átmeneti relatív áruhiány közepette volt még egy kisebb árrobbanás is, mert az alapanyag, jellemzően a fő termékünknek számító csirke nevelésére szolgáló tápnak – ez kukoricát, búzát, szóját és premixeket, adalékokat is tartalmaz – az ára tavaly augusztustól ez év augusztusáig 45 százalékkal drágult. S fontos tudni, hogy a takarmány teszi ki a baromfi önköltségének kétharmadát; még szerencse, hogy más költségelemek nem drágultak ennyivel. Így a termelők a régi felvásárlási árakat már nem tudták elfogadni. Ez idő alatt ugyan a felvásárlási árak is nőttek, de jóval szerényebben. Csak 19 százalékkal, a nyáron látványosan egyetlen hónap alatt 201 forintról 217 forintra emelkedett az élő csirke kilójának felvásárlási ára. Ám még így sem nyereséges a csirkeelőállítás. A legfrissebb hazai kalkuláció szerint 246 forint lenne egy kiló hús önköltsége a IV. negyedévben… A piaci folyamatok viszont nagyjából mostanára elvezettek odáig, hogy egyensúlyba került a kereslet és a kínálat, sőt úgy tűnik, már-már enyhe túlkínálat alakult ki. Így a kereskedelem most már inkább csökkentené a baromfi fogyasztói árát, annál is inkább, mert a sertéshús ára viszonylag alacsony. Ha valahol találnak olcsó baromfiimport-lehetőséget, akkor azonnal lecsapnak rá, és így – a termék minőségétől függetlenül – megindulhat a fogyasztói és ezzel a felvásárlási ár is lefelé. Ennek viszont a hazai termelők nagyon nem örülnének, ugyanis ez azt jelentené, hogy a költségeiket, amelyek még mindig elmaradnak a kívánatostól, már nem háríthatnák tovább, s még jó néhányan tönkremennének, vagy legalábbis nem tudnának semmit fejleszteni. S színezi a képet, hogy tavaly az EU is arra ösztönözte a termelőket, fogják vissza, korlátozzák magukat, csökkentsék a termelési a kapacitást, mert ha még tojásként vagy tojásporként értékesítik, akkor a csirke kevesebb – és így a piaci zavar is kisebb. Nehéz lenne megjósolni ma, hogy végül is megáll-e most a fogyasztói áremelkedés, és ha igen, mennyire marad stabil ilyen termelői viszonyok között az ár…
– A hal is úszik az árral, remélhetőleg – így Orosz Sándor, a Haltermelők Országos Szövetségének és Terméktanácsának igazgatója.  – A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az aszály és a takarmányárak növekedése éppen annyira érintették a halászati, mint a húságazatot. A hal nem a természet adománya, hanem az állattenyésztéséhez hasonló termelési folyamat eredménye. S nem csekély szerepet játszik az ár alakulásában a drága áron a halastavakhoz kormányzott víz és a drágább áron beszerezhető takarmány. Ezek együtt mintegy 15 százalékos költségnövekedést okoztak és okoznak még idén, amit az árakban a halász természetesen érvényesíteni szeretne, azért, hogy ne csak ebben az évben, hanem jövőre is tudjon majd termelni, és egészséges ételalapanyagot tehessen a fogyasztó asztalára.


(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!