A belsőépítésznek is van lelke

Mivel igen erős, feltehetőleg genetikailag is kódolt bennem a fészekrakó-csinosító ösztön, imádom a házszépítő műsorokat, melyekben profi építész és lakberendező csapat varázsolja – a kamerák előtt – mindössze pár perc alatt pazar stílusú villává a leglepukkantabb kulipintyót. Ezért is csaptam le A nagy házalakítás című sorozatra, ám kicsit mást kaptam, mint a szokásos renoválási szappanoperát. A ház-alakítók csapata ugyanis kizárólag olyan embereken segít, akiknek sem pénzük, sem módjuk nincs normális körülmények közt élni, és olyasféle viskókban tengődnek, mint amit a Katrina megrágott, kiköpött, és azóta sem sikerült felújítani. Egy háromgyermekes özvegyaszszonynak például porig égett a háza, és fél éve az üszkös romokkal szemben, a fűtés nélküli fészerben laktak a Varsónál kicsit magasabban fekvő Washington államban. Másnap egy olyan édesanya házával tettek csodát, aki három saját gyermeke felnevelése után örökbefogadott három HIV-pozitív kislányt, majd rákbeteg lett. Nem tudom, mekkora szörnyűséget kellett tegyen előző életében, ha úgy él, mint egy szent, mégis ilyen súlyos a karmája. A kemoterápiától soványan, kopaszon, és végtelenül hálásan várta a házalakítókat, akik már akkor krokodilkönnyeket hullattak, mikor a családról szóló felvezető riportot megnézték. Az építész csajtól ez még nem volt annyira meglepő, de mikor az asztalos, az építésvezető, a belsőépítész és a műsorvezető, négy meglett férfiember engedte szabadjára érzéseit a kamerák előtt, az már sok volt. Nem kellett hozzá több adás, és rendre én is velük pityogtam.
A másik meglepetés akkor ért, mikor a házfelújítást úgy kezdték, hogy hívtak egy bulldózert, és legyalulták a föld színéről az egykori otthonféleséget. Ezt persze felvették, és lejátszották a tulajoknak, akik akármilyen putri is volt, mégiscsak a saját otthonuk lerombolását nézték végig, amit megint nem lehetett szipogás nélkül bírni. Ezután láttak neki, hogy csupán hét nap alatt, míg a család vakációzik, vadonatúj házat építsenek nekik. Amely mellesleg ötletes és stílusos, de a lényeg mégis a jótékonysági akción van, melyben rendre segítségül hívnak helyi csoportokat is, például a közeli katonai bázisról, vagy anyahajóról, de előfordult, hogy a Mocskos Tyúkok női rögbicsapat hordta be a bútorokat az új házba. A műsor nem csak az építkezést és a berendezést szponzoráló cégeknek jó reklámlehetőség, a HIV-fertőzött lányoknak és anyjuknak a világ egyik legnagyobb AIDS-alapítványának vezetője, maga Sir Elton John küldött videoüzenetet és egy dedikált zongorát.
A nagy házalakítás nem valóságshow, bár annak igyekeznek láttatni. Somolyog az ember, mikor megérkeznek a házalakítók, és a meglepett család már felöltözve, kisminkelve várja őket. Az építkezés mindig problémamentes, és tükörsimán megy, persze nem kell hozzá építési engedély sem, holott egyszobás fészerből varázsoltak négy hálószobás, kétszintes minipalotát műteremmel – a műsort emiatt is képtelenség lenne átültetni magyarra. A nézők kényét-kevét teljes mértékben kiszolgálják, mindig megkapjuk a megrendülésre, a meghatódásra, az izgalomra, a katarzisra, a közös örömre, és a hálaadásra (hogy mi milyen szerencsések is vagyunk) időzített pillanatokat, és mindenkinek akad kedvére való szaki is, a tinilánynak, a háziaszszonynak, de még a háziúrnak is.
A nagy meglepetés nem csak az új ház, melyet még Victoria Beckham is megirigyelne, de az építtető cég ajándékaként rendszeresen eltörlik a házra rátett jelzálogot is (a tűzkárt szenvedett család lányainak pedig összeadtak 70 ezer dollárt egyetemre). Ünneprontó kérdés, de vajon hogy fogják bírni a medence vízforgatója, a HEPA-szűrős légkondi meg a négy saját hűtő miatt megemelkedett rezsit? A választ megtaláltam az interneten: többen is hirdetik a házalakítók által készített új otthonukat, melyet nem tudnak fenntartani. Szomorú. Itt is igaz a mondás, ne halat adj, hálót. De halat adni is kell, mert jólesik a néző lelkének is, nem csak a belsőépítészének és az asztalosénak.
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!