Madridból Manchesterbe menekült Robinho

Igaz, nem az iparváros világhírű, s - mint a legutóbbi Bajnokok Ligája győztese: - világelső csapata, a United igazolta le, hanem „csak” a City, ám a hirtelen meggazdagodó „kiscsapat” meglehet már a mostani idényben méltó riválisa lesz nem pusztán az MU-nak, hanem a földkerekség valamennyi erős futballgárdájának. Egyfelől az arab tőkeinjekciónak, másfelől – az előbbivel nyilvánvalóan szoros összefüggésben persze – kiváló futballisták érkezésének köszönhetően a Manchester City nagyon is megfelelő állomáshelye lehet Robinhónak, aki pedig hónapok óta - elébb még titokban, aztán nagyon is nyíltan – az új szezonban (is) afféle (futball)világ-megváltásra törekvő Chelsea-vel tárgyalt, de valahogy mégsem sikerült nyélbe ütniük a megállapodást. Az viszonylag hamar kiderült, hogy a Real Madrid nem tudja megtartani higanymozgású, ördöngösen cselező csatárát, aki azért orrolt meg a maga részéről visszavonhatatlanul a spanyol királyi gárdára, mert ottani klubfőnökei csak azt követően kezdték el megint magukhoz, s főképpen a Realhoz édesgetni, maradásra bírni, hogy kiderült, a Manchester United világklasszisa, az év játékosának címére sem esélytelen portugál Cristiano Ronaldo madridi átigazolása kútba esett. Robinho nem kért a ha ló nincs, a szamár is jó jellegű helyzetből, inkább úgy döntött, történjék bármi, ő odébb áll, elege lett a számára megalázó szituációból, amiben amúgy is bőven volt része az elmúlt idényben, amikor is az általa reméltnél-vártnál jóval kevesebb játéklehetőséget kapott a Real német vezetőedzőjétől, Bernd Schustertől. Az új távlatok a Chelsea felbukkanásával nyíltak meg a dél-amerikai kiválóság előtt, aki aztán tényleg meghökkentő módon az átigazolási időszak befejező pillanataiban kelt el – csakhogy nem a Chelsea, hanem a Manchester lett a befutó a megszerzéséért folyó többszereplős vetélkedésben.
„A City sokkal többet fizetett a Realnak Robinhóért, mint amenynyit a labdarúgó valójában ér. Ez az összeg jóval a 40 millió euró alatt van” – mondta, vagy inkább dohogta hangjában nehezen leplezett csalódással a Chelsea elsősorban a pénzügyekért felelős igazgatója, Peter Kenyon, hozzáfűzve, hogy klubja ekkora összeget semmiképpen sem fizetett volna a brazilért. Hja kérem, amikor savanyú a szőlő…
Aztán persze lehet, hogy tényleg sokallták a londoni Kékeknél a csinos kis summát, miközben csöppnyi gondot sem okozott volna e vételár előteremtése a Chelsea milliárdos orosz tulajdonosának, Roman Abramovicsnak. Nyilván sose tudjuk meg, hogy rosszul taktikáztak-e,
és „smucigságuk” következtében,  esetleg  azért maradtak le Robinho megszerzéséről, mert időnek előtte – s ezzel a Real Madrid büszkeségét végzetesen megsértve – dobták piacra Robinho Chelsea-mezét…  Akiért ugyanakkor egy pillanatig sem sajnálta a 40 millió – angol fontban számolva szigetországi átigazolási rekordot érő 32,5 millió – leszurkolását az az egyesült arab emírségekbeli befektetői csoport, amely először is felvásárolta szőröstül-bőröstül a Manchester Cityt előző, thaiföldi tulajától, s gyors invesztícióként, a csapaterősítés jelszavának villámsebességű megvalósítása jegyében azonmód megvette Robinhót. Afféle belépési ajándékként az MC szurkolóinak…
Hogy a Cityhez kerülhessen – a pénzen kívül – kellett azért a Real-vezérkar, mindenekelőtt Ramon Calderon elnök jóindulata, ha úgy tetszik, nagyvonalúsága (a rosszakaratúak szerint pedig a pénzéhség) is. Hiszen Robinhót – 2010-ig szóló – élő szerződés kötötte a Realhoz, tehát ha nemet mondanak távozási szándékára, akkor a kis brazil – lett légyen bármennyire is eltökélt – az idényt nem Manchesterben tölti, hanem Madridban, alighanem nagyon távol még a cseréket „foglalkoztató” kispadtól is. Győzött azonban a – mondjuk így: – józan ész, Calderon szavai szerint az „emberiességi és sportszempontú megfontolás”, így aztán Robinho cseleit, parádés megmozdulásait már mostantól élvezheti a látványos futballt kedvelők népes tábora. Legfeljebb a Real-hívek érezhetnek – vérmérséklettől, egyéni ízléstől függően – csalódottságot, keserűséget, haragot, netán örömöt, vagy éppen sajnálatot, hogy immár nem a spanyol fővárosban varázsol a ragyogó képességű, ám a Fehéreknél mégsem biztos alapemberként kezelt játékos, akinek Schuster ebben az idényben se nagyon szánhatott főszerepet abban a Realban, amelyben a kétcsatáros modell megtestesítője – jóllehet már egyformán 30 felett jár – a madridi ikon, Raul és a holland gólvágó Ruud van Nistelrooy, a középpályán pedig az új szerzemény, Rafael van der Vaart fémjelezte holland tengely mindenkit megelőz a német mester elképzeléseiben. Mondhatni, értelemszerűen lázadt fel és menekült el Madridból Robinho, aki a többek között két kitűnő honfitársát, Jót és Elanót is felvonultató City színeiben mutathatja meg, hogy súlyos hiba volt mostoha sorsot szánni neki a Realban. Teljesítményével szeretne megfelelni azoknak a Real-híveknek is, akik az utóbbi időben ellene fordultak, árulónak kiáltva ki őt, aki pedig semmi mást nem akart, mint játszani, minél többet. Erre pedig nem volt módja a blancók csapatában, mi több: még a pekingi olimpiá-ra sem engedték el, pedig a brazil válogatottban nagyon is számoltak (volna) vele. Az MC-nél viszont lesz alkalma bőven a labdabűvölésre. És nem tűnik túlzásnak új, középpályás csapattársa, Elano kijelentése sem, amely szerint Robinho érkezésével a Manchester City immár akár angol bajnok is lehet – mind az MU-t, mind a Chelsea-t megelőzve. Amellett nemcsak lelki, de anyagi egyensúlya is helyreállhat, hiszen madridi keresetének durván háromszorosát kapja majd a Man Citynél, ahol megbízható információk szerint négyéves szerződése minden esztendőben 6 millió eurós fizetést garantál neki. Gázsiját persze megadhatnánk fontban is, ám átszámítás nélkül is bátran rögzíthető: fontos ember lett Manchesterben Robinho.(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!